Bemutatkozás

„Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.”Zsoltár 139,13”

Csíkszeredán születtem 1972. Június 17-én. Csíkmenaságon nőttem fel – ez Csíkszeredától 25 km-re van -, egyszerű falusi körülmények között. Nagyon szerettem a hegyeket, de nemcsak a táj szépsége miatt. Itt minden az életről beszél. Már ekkor megértettem, mindez azért adatott, hogy az ember boldog legyen és javára szolgáljon. Együtt lüktettünk a természettel. Ha jött a tavasz elkezdődtek a munkák. Mindennek világos rendszere volt. Nagy öröm volt nekem, hogy én is mehettem és dolgozhattam. Édesapám magával vitt mindenhová, hiszen falun ez így szokás. A gyerek megtanulja mindazt, amit édesapjától megtanulhat.

Kaszáltunk a teheneknek, ültettük a pityókát (krumpli), stb. De nem csak a mezőre, erdőre mentem édesapámmal, hanem a templomba is. Ő kántor. Itt tette bele Isten a szívembe azt, hogy jó dolog az Urat szolgálni. Lakásunkon voltak a kórus próbák. Mindig ott lábatlankodtam köztük, és amikor akkora lettem, én is szívesen énekeltem velük. Az első osztályt Csíkmenaságon jártam, de másodiktól Csíkszeredára mentem zeneiskolába. Itt brácsázni kezdtem, de sose voltunk valami jó „barátságban”. Majd gitározni tanultam. Isten jelenlétét már kiskoromban tapasztaltam. Tudtam, hogy Ő velem van. Hogy fontos vagyok Neki. Szolgálni akartam Őt. Először a papságra gondoltam. De ezt nem tudtam elkezdeni. Ekkor nyitottam a világ fele. Elkezdtem bálokat, lakodalmakat zenélni. Nem igazán leltem örömet benne. Üres volt. Találkoztam egy plébániai csoporttal a Csobotfalván. Itt énekeltünk, zenéltünk olyan dalokat, amelyek Istenről szóltak. Egy napon, többet akartam Istenből.

Kerestem. 1994-ben Ménfőcsanakon egy lelkigyakorlaton hoztam meg életem legnagyobb döntését. Elhatároztam: Jézus életét akarom élni! Ennek az új életnek a gyümölcse az a szolgálat, amiben ma is vagyok. 1995-ben Isten elvezetett Rómába, egy Evangelizációs Iskolába, ahol megértettem az Egyház feladatát: tanúságot tenni a meghalt, feltámadt és megdicsőült názáreti Jézus Krisztusról. Azóta ezért élek. Isten a magyar népet tette a szívemre. Ma Budapesten szolgálok az Új Jeruzsálem közösségben. Hiszem, hogy meg fogom látni, amint eljön a magyar nép életében az Isten országa nagy hatalommal.

Budapesten születtem 1966-ban, itt végeztem iskoláimat is. 1991-ben szereztem diplomát az ELTE BTK magyar–történelem szakán. Az elkövetkező években a Magyar Rádió Irodalmi Osztályán dolgoztam szerkesztőként, majd az Új Ember katolikus hetilap újságírója lettem.

Hosszú keresés után 1989. április 16-án tértem meg, vagyis hoztam tudatos döntést arról, hogy elfogadom a Megváltó kegyelmét, és egész életemben Jézus Krisztus tanítványa akarok lenni. Ez a döntés felforgatta az egész életemet. Isten szeretetének intenzív megtapasztalása arra vezetett, hogy időmet egyre inkább mások evangelizációjára fordítsam. Évekig aktív tagja voltam az Emmausz Közösség városmajori csoportjának. Végül minden más munkámat félretéve 1994-ben barátaimmal létrehoztam a Lélek és Élet Alapítványt a keresztény hit terjesztése, keresztény közösségek alapítása és fejlesztése érdekében. 2019-ig főállású munkatársa voltam az Alapítványnak.

Az újabb erős missziós indítást 1996. márciusában kaptam Ménfőcsanakon, az első magyarországi Pál-kurzuson. Most már nem csak azt tudtuk, mit kellene csinálni, de azt is, hogy miként! Az Ige feltárulásával új felkenetést és mennyei erőt is nyertünk az evangelizációhoz. 1997. január elsején kifejezetten missziós céllal alapítottuk meg az Új Jeruzsálem Katolikus Közösséget, amelynek alapító vezetője vagyok, jelenleg itt állok alkalmazásban. Évente több tucat evangelizációs összejövetelt, missziós kurzust és lelki napot tartunk Magyarországon és a környező országok magyarlakta területein. A misszió gyümölcseként mindenütt közösségek létrehozását és a meglévők megerősítését segítjük elő, miközben a budapesti anyaközösség fejlesztését is folyamatosan végezzük. Közösségünk 2011. óta főegyházmegyei jóváhagyással, egyházi jogi személyiségként működik.

1993-ban házasodtam meg, családom az öröm, a felüdülés helye számomra. Feleségem Kunszabóné Pataki Anna öt gyermekkel ajándékozott meg, akik mára már valamennyien nagykorúak. Anna és Eszter lányom férjnél van, tőlük eddig három unokánk született. Feleségem, aki szakmája szerint szociális munkás-szociálpolitikus, 2011 óta vezeti Budapesten, a VI. kerületben a közösségünk fenntartásában működő „Csak Egyet” Szociális Segítő Központot hajléktalan emberek számára. Munkáját jómagam is mindenben segítem.

2005-ben munkatársai sorába hívott a Renewal Ministries nemzetközi katolikus missziós szolgálat. A szerbiai magyarok között végzett misszió irányítását bízták rám, amelyet jelenleg is végzek munkatársaimmal, együttműködésben Dr. Német László megyéspüspök úrral.

2007. június 16-án Dr. Erdő Péter bíboros úr diakónussá szentelt az esztergomi bazilikában. Eddigi szolgálatom egyik csúcspontja a 2007-es Budapesti Városmisszió volt, amelynek képzési felelőse és egyik főszervezője voltam.

2012-ben az a megtiszteltetés ért, hogy XVI. Benedek pápa meghívására auditorként részt vehettem az Új Evangelizációról szóló püspöki szinóduson, Rómában. A Szentatya jelenlétében felszólaltam a plenáris ülésen, a Szinódus záró szentmiséjén pedig diakónusként szolgáltam mellette a Szent Péter Bazilikában.

2014. és 2020. novembere között a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szövetsége elnökeként szolgáltam. 2020 nyarától vagyok az Állandó Diakónusok Referense a főegyházmegyében.

2007-ben főiskolai, 2010-ben MA diplomát szereztem katolikus teológiából, majd a doktori kurzus elvégzésével 2013-ban licenciátusi fokozatban részesültem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Jelenleg doktori dolgozatomat készítem, s közben óraadóként kurzusokat tartok a keresztény hit alapjairól a PPKE információtechnológiai és bölcsészkarán.

4 testvéremmel együtt hagyományos katolikus családban nevelkedtem. Az egyetem elvégzése után férjemmel együtt is fontosnak tartottuk keresztény hitünket és annak megvallását, majd gyermekeink, két fiunk istenhitben való nevelését. Ez  nem volt mindig egyszerű a szocializmus évei alatt.

31 éves voltam, amikor férjem meghalt. Isten mélységes szeretete tartott meg a nehéz időkben. Erre az időre tehető mélyebb, tudatos megtérésem is. Az Ige rendszeres olvasása, és Jézussal való személyes kapcsolatom által kaptam erőt, és új célokat az életemben. 1994-ben részt vettem egy Szentlélek szemináriumon, majd azt következő rendszeresen kezdtem járni a „városmajori alkalmakra”. Ebből a magból formálódott, alakult meg az Új Jeruzsálem Közösség, melynek kezdetek óta elkötelezett tagja vagyok. Mivel fiaim kollégisták voltak, 1998-99-ben el tudtam végezni  egy 1 éves evangelizációs életiskolát is. Isten hívására ezután cseréltem fel világi tanári pályámat a teljes idejű keresztény szolgálattal, 2004 óta a közösségünk keretei között.

Célom, hogy a megváltás örömhíre minél több embert elérjen, az üdvösség teljessége egyre inkább kibomoljon és elérje az egész teremett világot. Ennek érdekében evangelizálok, veszek részt   tanítványság-iskolák szervezésében,  az ÚJKK életének szervezésében, imacsoportok vezetésében, a lelkigondozói szolgálatban. Hiszem, ahogy közeledünk a végidők felé, úgy bontja ki a Szentlélek bennünk a Jézus visszajövetele utáni vágyat és  az ezzel járó feladatok iránti elkötelezettséget. Isten különösen szívemre helyezte – a katolikus egyház iránti tisztelet és szeretet mellett – az egység utáni vágyat zsidókkal és más keresztény felekezetű testvérekkel. Tagja vagyok egy nemzetközi és felekezetközi közbenjáró csoportnak is, mely bűnbánat és közbenjárás által „készíti az Úr útját”.

Szabadidőmben nagyon szeretem olvasni – a keresztény irodalom mellett – a világirodalom isteni értékeket hordozó klasszikusait is. Autóm nem lévén, legfontosabb  sporttevékenységem, már csak kényszerűségből is, a kerékpározás. Mindig nagy öröm számomra a kis unokáimmal való foglalkozás is.