ÚJ JERUZSÁLEM KATOLIKUS KÖZÖSSÉG

Alapítólevél

(Elfogadva: 2011. június)

Szent II. János Pál pápa emlékének

„Európa mai kulturális és vallási helyzete hitben felnőtt katolikusokat és olyan missziós keresztény közösségeket vár,

akik Isten szeretetéről tanúskodnak minden embernek.”

Ecclesia in Europa 50.

I. A KÖZÖSSÉG JELLEMZŐI

a) A Közösség neve:

Új Jeruzsálem Katolikus Közösség

Az Új Jeruzsálem Isten városa:

a hajlék, ahol Isten örökkön örökké az emberekkel van.

A végcél, ahová igyekszünk, örömünk és üdvösségünk helye,

ahol Atyánk letöröl majd minden könnyet.

Az Új Jeruzsálem ma is létező valóság: Isten dicsőítésének középpontja,

ahol szentek és angyalok szüntelenül a Szentháromságot magasztalják:

ebbe a mennyei liturgiába kapcsolódunk be naponta.

Az Új Jeruzsálem a megdicsőült Egyház:

ahol a Fő, Jézus Krisztus lakik, oda tartunk és tartozunk mi is.

aa) A Közösség rövid neve: Új Jeruzsálem Közösség

b) A Közösség egyházjogi státusa:

A Közösség az Egyházi Törvénykönyv 322. kánonjának 2. §-a, illetve a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 13.§-ának (3) bekezdése szerint klerikusoknak és világi hívőknek jogi személyiséggel rendelkező egyházmegyei jogú magántársulása.

A Közösség a tevékenységét

ba) egyházi jogforrásokként az Egyházi Törvénykönyv vonatkozó szabályai, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szabályzatainak vonatkozó előírásai, a Főegyházmegye Zsinati Könyvének, a Főegyházmegye szabályzatainak, utasításainak, körleveleinek vonatkozó szabályai, a Főegyházmegye érsekének egyéb rendelkezései, valamint
bb) világi jogforrásokként a Magyar Köztársaság jogszabályai, így különösen a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény, végül
bc) a jelen Alapítólevél valamint a Közösség saját belső szabályzatai, utasításai

alapján végzi.

A Közösség működése felett az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye (székhelye: 2500 Esztergom, Mindszenty tér 2., a továbbiakban: Főegyházmegye) az Egyházi Törvénykönyv vonatkozó kánonjai alapján felügyeletet gyakorol (vö. különösen az Egyházi Törvénykönyv 323. kánonjának 1.§-a).

c) A Közösség székhelye:

Krisztus Király Katolikus Missziós Központ

1119 Budapest, Fehérvári út 168-178., C. lépcsőház, fszt. 35.

Tel: 06-1 877-4806, Mobil: +36 30 657 94 91, E-mail: njc.hungary@gmail.com

d) A Közösség képviselői:

Kunszabó Zoltán, állandó diakónus, Alapító Vezető

E-mail: njc.hungary@gmail.com

valamint

Nagy Zsolt, Operatív Vezető

E-mail: zsolt.szolgalo@gmail.com

e) A Közösség működési ideje határozatlan.

f) A Közösség tevékenységének rövid összefoglalása

Evangelizáció és Jézus Krisztusról szóló tanúságtétel Magyarországon és a szomszédos országokban, elsősorban a magyarlakta területeken. Imaközösségek alapítása, tanít-ványképzés, cigánypasztoráció; oktatási és nevelési tevékenység; szociális szolgálatok − különösen a hajléktalan-ellátás területén. Keresztény fesztiválok, ifjúsági és kulturális programok szervezése. Céljaink elérése érdekében szociális, kulturális és oktatási célú intézményeket is alapítunk.

II. Alapelvek

Milyen közösség az Új Jeruzsálem?

MISSZIÓS KÖZÖSSÉG

„Európa mai kulturális és vallási helyzete hitben felnőtt katolikusokat és olyan missziós keresztény közösségeket vár, akik Isten szeretetéről tanúskodnak minden embernek.”

János Pál pápa: Ecclesia in Europa, 50.

Az Új Jeruzsálem olyan hitükben elkötelezett krisztushívők közössége, akik életük elsődleges céljának Jézus Krisztus evangéliumának hirdetését, a róla való tanúságtételt tekintik.

Az egész Egyházzal és Péter utódával együtt valljuk, hogy „Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és az emberek között, és ő a világ egyetlen üdvözítője… Az Egyház ugyanis hiszi, hogy ‘nem adatott az embereknek más név az ég alatt, akiben üdvözülnünk lehetne'(ApCsel 4,12).” (Ecclesia in Europa, 20.) Hisszük, hogy a Jézus Krisztus személyével kapcsolatos állásfoglalás élet-halál kérdése: „Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete; aki nem mondhatja magénak Isten Fiát, annak nincs élete.” (1Jn 5,12)

Hisszük, hogy ez az üzenet semmi mással nem helyettesíthető. Terjesztése – bár sokféle formában jelenik meg — az Egyház egyetlen feladata. „Az evangelizálás ugyanis az Egyház sajátos kegyelme és hivatása, legmélyebb identitása. Az evangelizálásért létezik…” (VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi, 14.)

Szent Pál kérdése az elevenünkbe vág: „…Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen aki hirdesse? … Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.” (Róm 10,14.17)

Hisszük, hogy a Jézus Krisztus melletti döntés és a bűnökből való megtérés elősegítése más emberek életében a lehető legnagyobb szeretet-cselekedet, hiszen az istengyermeki élet áldását hordozza magában már ezen a földön, s az örök élet szilárd reménységét a jövőben.

Felismertük azt is, hogy minden misszió előfeltétele a mindennapokban megélt hiteles keresztény élet. Reményünk szerint a tagjaink között megélt, és a kívülállókra is kisugárzó krisztusi szeretet révén is az evangelizáció eszközei lehetünk.

„Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.”

(Jn 13,35)

EVANGÉLIUM-KÖZPONTÚ KÖZÖSSÉG

„Európai Egyház, az evangéliumos könyvvel lépj az új évezredbe! Minden hívő hallja meg a zsinati buzdítást, hogy a Szentírás gyakori olvasásával jussanak el ‘Krisztus fönnsége ismeretére (Fil 3,8)’, ‘aki ugyanis nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust’. A Szentírás változatlanul kincsesház az Egyház és minden keresztény számára: az Ige figyelmes tanulmányozásában táplálékot és erőt találunk minden nap küldetésünk teljesítéséhez.” (Ecclesia in Europa, 65.)

Közösségünk evangéliumi jellege Krisztus-központúságunkból, a Szentírás iránti elkötelezettségünkből, s az általunk hirdetett egyszerű bibliai üzenetből fakad.

Hitünk, életünk és üzenetünk középpontjában Jézus Krisztus áll, aki maga az evangélium! Meggyőződésünk, hogy a Szentlélek segítségével feltáruló Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás által megismerhetjük őt, elsajátíthatjuk gondolkodásmódját, sőt, hasonlóvá válhatunk Hozzá, mindennapi életünk körülményei között.

Tanúságtételünkben és igehirdetésünkben mindig a kérügma (apostoli igehirdetés, első meghirdetés) egyszerű üzenetét tekintjük kiindulási pontnak, amely az Atya szeretetéről, a bűn halálos természetéről, Jézus megváltásának egyetemességéről, a hit és a megtérés szükségességéről, a Szentlélek életadó kiáradásáról és a keresztény közösségbe szóló meghívásunkról szól. Üzenetünket igyekszünk mai nyelven, de a Bibliára támaszkodva eljuttatni az emberekhez, mert hisszük, hogy Isten Igéje a Lélek által utat talál az emberi szívekbe.

„Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12)

KATOLIKUS KÖZÖSSÉG

„Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.” (Ef 2,20)

Az Új Jeruzsálem katolikus közösség: a katolikus Egyház hitét hisszük, fegyelme és pásztori tekintélye alatt élünk, szolgálatunkat az Egyház egyetemes küldetésébe ágyazva képzeljük el.

Örömmel és lelkesedéssel tölt el bennünket az a tény, hogy Krisztus Jézusban Isten „a mennyeiek közé helyezett minket” (Ef 2,6), s így Isten teljes családjának tagjai lehetünk: az előttünk járt apostolokkal, szentekkel és az angyali rendekkel együtt dicsőíthetjük Őt mennyei trónjánál, s számíthatunk segítségükre földi harcainkban.

Ugyanígy, fontosnak tartjuk a teljes egységet és közösséget az Egyház látható részével. Hisszük, hogy Jézus Krisztus egyetlen, szent katolikus és apostoli egyházat alapított, vezetését a tizenkettőre, s különösképpen Péterre bízva. Hisszük, hogy ez a testület ma is fennáll a püspököknek és a római pápának legfőbb pásztori közösségében.

Meggyőződésünk, hogy hitünk egészséges fejlődéséhez és hiteles szolgálatunkhoz szükségünk van az Egyház által az apostoli időktől hűségesen megőrzött tanításra. Az Egyházat és a Szentírást egymástól elválaszthatatlannak tartjuk, hiszen Isten az Egyházon keresztül adta a világnak írott Igéjét, s vele együtt helyes értelmezését is.

Várakozással és nyitott szívvel fordulunk a kegyelmeknek a szentségekben elrejtett forrásai felé, s különleges örömmel veszünk részt az Ige és az Eucharisztia ünnepén, a szentmisén. Örömmel fogadjuk a papság vezetését a liturgiában, és szolgálatukat a szentségek kiszolgáltatásában.

Közösségünk minden egyházmegyében az illetékes megyéspüspök jóváhagyásával és felügyelete alatt működik. Vele és plébánosaival mindenben keressük az együttműködést, és szerepünket missziós céljaik megvalósításában. Szolgálatunkat az egész Egyház javára kívánjuk ellátni, különös tekintettel a helyi egyház szükségleteire.

„…ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé.” (Zsid 12,22-24)

ÖKUMENIKUSAN NYITOTT KÖZÖSSÉG

„Az evangelizálás feladata magában foglalja az egymáshoz való közeledést és a keresztények együtt haladását, melynek belülről kell fakadnia; az evangelizálás és az egység, az evangelizálás és az ökumenizmus elválaszthatatlanok egymástól.” (Redemptoris Missio, 55.)

János Pál pápa szavai a Jézusi gondolatra utalnak, amiért a főpapi imában könyörgött Atyjához: követői legyenek mindnyájan egyek, amint ő és az Atya egy, mert így ismeri majd fel a világ, hogy Jézus az Isten igaz küldötte (vö. Jn 17, 21-23). Számos sikertelenségünket – főképpen missziónk meddőségét és jelentéktelenségét – magyarázhatjuk azzal, hogy nem keressük az együttműködést más felekezetű testvéreinkkel, sőt, gyakran a legnagyobb gőg és lenézés hangján beszélünk róluk. Meggyőződésünk, hogy sokkal több az, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt, s hogy Jézus Krisztushoz és az evangéliumhoz közeledve egymáshoz is közelebb kerülünk. Növekvő egységünk és közös tanúságtételünk csak növelheti üzenetünk hitelességét a társadalom előtt.

Közösségünk ökumenikus nyitottsága abban áll, hogy szívesen szolgáljuk a felekezetek közötti kiengesztelődést, szívesen működünk együtt más keresztény csoportokkal missziós munkáinkban, sőt társult tagjaink közé is befogadunk nem katolikus keresztényeket, amennyiben azonosulnak céljainkkal és elfogadják a Közösség katolikus elkötelezettségét és rendjét.

„Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test, egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van.” (Ef 4,3-6)

4a) Szolgálni kívánjuk a keresztény-zsidó kiengesztelődést

„…El kell ismernünk a kereszténység és zsidó nép közös gyökereit. A zsidóságot Isten olyan szövetségre hívta, melyet nem von vissza (vö. Róm 11, 29). És ez a szövetség végső beteljesedését Krisztusban érte el. Folytatni kell tehát a dialógust a zsidósággal – tudván, hogy alapvető jelentősége van a keresztény önismeret és az egyházak közötti megoszlások legyőzése szempontjából –, hogy a kölcsönös kapcsolatokból új tavasz fakadjon. E dialógust minden egyházi közösségnek gyakorolnia kell, amennyire a körülmények ezt megengedik, s együtt kell működnie a zsidó vallás híveivel.” (Ecclesia in Europa, 56.)

Meggyőződésünk, hogy évezredek félelmei és szorongásai után a megbékélés és a gyógyulás idejének kell eljönnie a keresztények, és „idősebb testvéreink”, a zsidók között. Feladatunknak érezzük, hogy a szeretet és a bizalom szálait szőjük a két, egymáshoz közel álló közösség tagjai között, akiket mégis fájdalmak, vádak és sérelmek választanak el egymástól. Hisszük, hogy lehetséges a kiengesztelődés, amely az egész magyar társadalomnak javára válna. Hisszük, hogy a kereszténység zsidó gyökereinek újrafelfedezése megtermékenyítő erővel hat a keresztény egyházak közötti kapcsolatokra, és arra, hogy jobban megértsük keresztény hitünket.

„ Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is. Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér hordoz téged.” (Róm 11,16-18)

„…mert az üdvösség a zsidóktól ered.” (Jn 4,22)

PÜNKÖSDI KÖZÖSSÉG

„Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni… A rátok lejövő Szentlélek pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamáriában, egészen a föld végső határában.” (ApCsel 1,4b-5.8.)

Meggyőződésünk, hogy Isten ki akarja nyilatkoztatni önmagát minden benne hívőnek a Szentlélek által. Hiszünk a Szentlélekben való megkeresztelkedés tapasztalatában, vagyis a mennyei erő kiáradásában életünkre. Hisszük, hogy a Lélek ereje és kenete — azon túl, hogy szolgálja saját megszentelődésünket és felépíti Krisztus testét – arra adatott, hogy tanúságot tegyünk Jézus Krisztusról a Föld végső határáig. Hisszük, hogy ez a misszió egyedül úgy valósulhat meg, ha napról napra folyamatosan eltelünk a Lélek teljességével. Közösségünk pünkösdi, mert Pünkösd valóságának befogadására minden időben nyitottak vagyunk.

„A Szentléleknek az egész Egyház életében döntő szerepe van, de elsősorban az evangelizáló munkában nyilatkozik meg… Ténylegesen csak a Szentlélek eljövetele után, a pünkösd napján kezdik meg az apostolok evangelizáló munkájukat az egész világon. Péter Joel próféciájának teljesülésével magyarázza az eseményt: ’Kiárasztom Lelkemet’. Pétert eltölti a Szentlélek, amikor a népnek Jézusról, az Isten fiáról beszél. Pál is eltelik Szentlélekkel mielőtt az apostoli munkának szenteli magát. Istvánt is Szentlélekkel telve választották meg a diakónusi szolgálatra és később ez képesíti a vértanúságra. A Szentlélek, aki szavakat adott Péter, Pál és többi apostolok ajkára, leszállt ’azokra is, akik meghallgatták a beszédet’. (Evang. Nunt. 75.)

DICSŐÍTŐ KÖZÖSSÉG

„Ezért ezt mondja Isten az Úr: Meglátjátok, szolgáim esznek, ti meg éhen maradtok. Meglátjátok, hogy szolgáim isznak, ti meg szomjazni fogtok. Meglátjátok, szolgáim örülnek majd, ti meg szégyent vallotok. Igen, szolgáim énekelni fognak szívük örömében, ti meg ordítani szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel hallgattok”…”Örüljetek és ujjongjatok, mert Jeruzsálemet ’öröm’-nek teremtem és népét „ujjongás”-nak. Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen.” (Izajás 65,13-14.18-19a)

Izajás könyvének végidei próféciája szerint az Igaz Istent dicsőítő emberek a legnagyobb szorongattatások között is eltelnek Isten javaival és a kegyelemből fakadó földöntúli örömmel. A dicsőítés és imádás során magával az élő Istennel találkoznak és Vele kerülnek élő közösségbe. Isten válik életükké, erejükké és örömükké, az Úr arcának szemlélése lenyűgözi őket és vágyat támaszt bennük, hogy örökké az Úrral legyenek mennyei városában, az Új Jeruzsálemben.

Életünk, erőnk és örömünk az Úr imádásából és dicsőítéséből táplálkozik. A rendszeres és elkötelezett egyéni és közösségi imádság jelenti lelkiségünk alapját. Örömmel gyakoroljuk az ima és a dicsőítés kötetlenebb, modern formáit, de szívesen kapcsoló–dunk be az imádságnak és az imádásnak az Egyház által gyakorolt liturgikus formáiba is, keresve a „régi és új” egységét és harmóniáját.

„A remény evangéliumát – annak az igazságnak a hirdetését, mely szabaddá tesz (vö. Jn 8, 32 – ünnepelni kell. A jelenések könyvében leírt látomás szerint a Bárány színe előtt a dicsőítés és az imádság ünnepi liturgiája kezdődik: ’A trónon ülőnek és a Báránynak dicséret, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön örökké’ (5,13).” …„Neked is, Isten Európában élő Egyháza, imádkozó közösségnek kell lenned, a szentségekkel, a liturgiával és egész életeddel ünnepelve az Urat. Az imádságban fogod felfedezni újra az Úr éltető jelenlétét. Így, ha minden cselekedeted gyökere az Úrban van, föl tudod majd ajánlani az Európaiaknak a Vele való találkozást és az igazi reményt…” (II. János Pál: Ecclesia in Europa, 66.)

SZOLGÁLÓK KÖZÖSSÉGE

„Minden krisztushívőnek kötelessége és joga azon fáradozni, hogy az üdvösség isteni híre minden korban és az egész világon minden emberhez egyre inkább eljusson.” (CIC.211.kán.)

Keresztényként és az Egyház tagjaként arra kaptunk hivatást, hogy szolgálatunkat közösségben lássuk el. Nem dolgozhatunk elszigetelten, csak többi testvérünkre s a nekik adott karizmákra támaszkodva.

Az egész Egyházzal együtt hisszük, hogy minden keresztény, életállapotától függetlenül meghívást kapott a szolgálatra, speciális feladatához pedig megkapta a megfelelő kegyelmi adományt a Szentlélektől.

„A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” (1Kor 12,4-7. Kiemelés tőlünk.)

A közösség vezetőinek segíteniük kell, hogy a testvérek kibontakoztathassák Istentől kapott ajándékaikat, s az ő dolguk az is, hogy felismerve egy-egy hivatás hitelességét, megfelelő felkészítés után az adott területen szolgálatba állítsák őket.

„Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangelistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és felépítsék Krisztus testét”. (Ef 4,11)

A missziós közösség szerteágazó tevékenységet folytat az Evangélium hirdetésének szolgálatában, a megtérők és régebbi tagjai gondozásában, felépítésében. Ezért a szolgálatok, hivatások és karizmák sokaságára van szükség harmonikus működéséhez. A gyermekekkel való foglalkozás, a szegények szolgálata, a közbenjáró imádság, az anyagi és adminisztrációs ügyek vezetése, a zene és más művészi tevékenységek művelése, a vendégszeretet gyakorlása stb. mind szükséges ahhoz, hogy Jézus Krisztus Örömhírét megjeleníthessük a mai világban. Ezért a Közösség igényli, hogy a legkülönfélébb karizmákkal rendelkező, legkülönfélébb lelki alkatú testvérek aktívan, egymást kiegészítve dolgozzanak a közös cél érdekében.

TESTVÉRI KÖZÖSSÉG

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,34)

Meggyőződésünk, hogy tanúságtételünk csak akkor lesz hitelt érdemlő, ha a kívülállók felfedezik egymás közötti kapcsolatainkban az Isten országának új minőségét, megérzik köztünk „Krisztus jó illatát”. Ez a más minőség pedig az egymás felé mutatott önfeláldozó szeretetben nyilvánul meg. A szeretet ugyanis nem szavakban áll, hanem tettekben. A Közösségben megtanulunk lemondani kényelmünkről és törekvéseinkről azért, hogy a másik testvért szolgáljuk és fölemeljük. Megtanulunk odafigyelni egymásra és egymás terhét hordozni. Megtanulunk az „ÉN”-központú, alapjaiban gonosz gondolkodásmódról a „MI”-központú gondolkodásra áttérni. „Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is.” (Fil 2,4) Megtanuljuk megosztani testi és lelki javainkat, időnket és erőnket szükséget szenvedő közösségi testvéreinkkel. Nem lehetséges, hogy testi vagy lelki segítségre szoruló testvérünk mellett részvétlenül elmenjünk.

„Abból ismertük meg a szeretetet, hogy ő életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adni testvéreinkért. Aki birtokolja a világ javait és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szeressünk se szóval se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Jn 3,17-18)

Az Új Jeruzsálem Közösség tagjai krisztusi szeretettel és gondoskodással fordulnak egymás felé. Hordozzuk egymást imádságban és segítjük egymást minden élethelyzetben. Ez a szövetség alapozza meg szolgálatunkat.

A Közösség gondoskodik arról, hogy régi és új tagjai megkapják a lelki fejlődésükhöz szükséges tanításokat, és igény szerint a megfelelő lelkigondozást is.

A Közösség vezetői odafigyelnek arra, hogy megteremtsék a külső, missziós szolgálatok és a Közösség belső épülését elősegítő tevékenységek egyensúlyát, szem előtt tarva a speciális gondoskodást igénylő csoportok (pl. friss megtérők, gyermekek, párválasztás előtt állók stb.) igényeit is.

„Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, hogy Isten adjon nekem

szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát”

(Ef 6,18-19)

ELKÖTELEZETT KÖZÖSSÉG

„A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok.”

(Róm 12,11)

Elkötelezettségünk azt jelenti, hogy odaajándékozzuk önmagunkat elsősorban Istennek, de Közösségünknek is. E döntésünk — amely meghatározza életformánkat — a legkülönbözőbb élethelyzetek közepette is változatlan marad.

Elkötelezettségünk mindenek előtt a Szentháromságos Istennek szól: az Ő szeretetére és szolgálatára szenteljük önmagunkat. Még akkor is, ha tisztában vagyunk vele: Krisztus követőiként nekünk is meg kell halnunk önmagunk, önző természetünk számára, hogy megtapasztaljuk a feltámadás mindent elsöprő élet-áradatát is! Életünk és szolgálatunk ezért nem bizonyos elvárásoknak való tessék-lássék megfelelés, amellyel emberek tetszését szoktuk keresni. Tüzes lelkületünkkel arra a végtelen és szenvedélyes szeretetre válaszolunk, amellyel az Atya halmoz el bennünket Jézus Krisztus által a Szentlélekben.

Elkötelezettségünket ugyanakkor Közösségünk felé is megéljük. Ennek alapja az a meggyőződés, hogy Isten ide hívott és helyezett bennünket, hogy átéljük és közvetítsük szeretetét. A hivatás, a Közösségbe való világos isteni meghívás nélkül nem szabad az elköteleződés konkrét lépéseit megtenni. Az elkötelezettség abban nyilvánul meg, hogy azonosulunk a Közösség céljaival és lelkiségével, elfogadjuk a Közösség életét meghatározó szabályokat, és – a Közösséget ill. szolgálatait érintő ügyekben — engedelmeskedünk a Közösség vezetőinek.

„Tartsunk ki rendíthetetlen reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. Legyen gondunk, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot.” (Zsid 10,24-25)

„Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek őket, mert ők vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekről. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra.” (Zsid 13,17)

A SZOLGÁLÓ SZERETET KÖZÖSSÉGE

„Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai és vegyétek birtokba a világ kezdete előtt nektek készített országot! Mert éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek…” (Mt 25,34-36)

Urunk, Jézus Krisztus azonosította önmagát minden bajban lévő, szegény, beteg és kitaszított emberrel. A szegényekkel való találkozás számunkra a Jézus Krisztussal való személyes találkozást jelenti. Ennek fényében világos előttünk, hogy lehetetlen az Úr Jézusnak, és rajta keresztül az Atyának szolgálnunk a szegények szeretete és gyakorlati szolgálata nélkül.

A szegények szolgálatát nem alkalomszerűen végezzük. Ez a szolgálat része annak a missziós és dicsőítő életstílusnak, amelynek megélésére közösen törekszünk. Szolgáljuk és magasztaljuk Istent tanúságtevő szavunkkal és tetteinkkel, imádságunkkal, dicsőítésünkkel, az Egyház liturgiájába való bekapcsolódásunkkal, és a szegények szolgálatával is. Mindez a számunkra oszthatatlan egészt alkot.

Szegényszolgálatunk alapja az Úr Jézus ma is tartó messiási szolgálata. Ő azért jött, hogy örömhírt hozzon a szegényeknek, szabadulást hirdessen a foglyoknak, látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássa az elnyomottakat és meghirdesse számukra az Úr kegyelmének idejét. (vö. Lk 4,18-19.) Ezért az irgalmasság testi cselekedeteinek gondos betöltése mellett mi is örömmel hirdetjük a szegényeknek Jézus Krisztust, akinek hatalma van rá, hogy életüket új alapokra helyezze és felépítse. Missziós és szociális tevékenységünk így kéz a kézben jár, mindkettőt a legmagasabb spirituális és szakmai színvonalon kívánjuk végezni.

A szegények szolgálata mellett hivatást érzünk a megvetett és kitaszított emberek, különösen a magyarországi cigányság szolgálatára is. Megtiszteltetésnek tartjuk, ha a szegény és hajléktalan emberekkel együtt ők is testvéreinkké válnak Krisztusban, és a Közösség teljes jogú tagjai lesznek.

„Felismertük …, hogy minden misszió előfeltétele a mindennapokban megélt hiteles keresztény élet.” (Alapelvek 1.) A szeretet cselekedeteinek és tanúságtevő szavainknak egységben kell lenniük, és együtt Isten szeretetét kell hirdetniük minden ember számára:

„Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16)

III. A KÖZÖSSÉG MŰKÖDÉSE

Tagság és elköteleződés
A kisközösségek, a Közösség építőelemei
A Közösség alapvető programjai
A Közösség vezetése
Anyagi ügyek

……………………………………………………………………………………………

1. TAGSÁG ÉS ELKÖTELEZŐDÉS

a) Az Új Jeruzsálem elkötelezett tagokból álló közösség, ami azt jelenti, hogy Isten szolgálatára szenteljük magunkat, s ennek érdekében szövetségre lépünk egymással a Közösségben. (Vö. Alapelvek 9.) A Közösség tagjává legalább fél éves jelöltidő után, az ünnepélyes elköteleződéssel válhat valaki. Az elköteleződést minden tagnak évente meg kell újítani. Az elköteleződésre mindig az egyik év eleji Közösségi Napon kerül sor. A jelöltek befogadása történhet ekkor, de az évközi Közösségi Napok bármelyikén is.

b) A tagság feltételei:

betöltött 15. életév.
életállapotnak megfelelő tiszta, kiegyensúlyozott keresztény életvitel
elkötelezett, napi rendszerességű imaélet és igeolvasás
megfelelő pszichikai állapot (vagyis a közösségi életre való alkalmasság)
a Közösség egy kiscsoportjának és havi Közösségi Napjainak látogatása
a Közösség evangelizációs munkájában való aktív részvétel
a Közösség Alapelveinek és működési szabályainak elfogadása
a Közösség rendszeres anyagi támogatása (lásd 5./a. pont)

A Közösség Vezetősége − értsd: a Vezetői Team, az Operatív Vezető és az Alapító Vezető − a jelöltidő ideje alatt bizonyosodik meg arról, hogy megfelel-e ezeknek a feltételeknek a jelentkező.

c) A tagság megszűnik:

ha a közösségi tag a Vezetőségnek írásban bejelenti távozását.
ha az elköteleződést a megjelölt Közösségi Napon, vagy akadályoztatás esetén az adott év júniusának végéig a Közösség előtt meg nem újítják
ha az érintett személyt súlyos morális vétség vagy a Közösséget romboló magatartás miatt a Vezetőség megfosztja tagságától.
ha a Vezetőség úgy ítéli meg, hogy az érintett testvér nem teljesíti a tagság feltételeit, a következő évi elköteleződéskor megtagadhatja tőle tagsága megújítását.

d) A közösségi tag jogai, a tagsággal járó előnyök:

Testvéri, lelkigondozói, pásztori gondoskodásban való részesülés
Részvétel a Közösség szolgálataiban
Részvétel a Közösségi tagoknak meghirdetett programokon és képzéseken
Javaslattételi és (a Vezetőség által szavazásra bocsátott kérdésekben) szavazati jog a Közösség életét befolyásoló ügyekben
A Team-összejövetelek látogatása alkalmi jelleggel, hozzászólási joggal (a Kisközösség-vezetővel való egyeztetés után)
Választható a Közösség vezetői tisztségeire
Betekintést nyer a Közösség anyagi ügyeibe
Előnyt élvez szociális segítségkérés elbírálásakor

e) A gyermekek:

A Közösség családjaiban élő 15 év alatti gyermekek szüleikkel együtt vesznek részt az ünnepélyes elköteleződésen. Bár nem válnak teljes jogú taggá, de a „Az Új Jeruzsálem Közösség Gyermeke”-ként a Közösséghez tartoznak.

f) Társult tagság:

Mindazok, akik magukénak érzik a Közösség szellemiségét és szolgálatait, de valamilyen okból nem vállalják a teljes jogú tagsággal járó elkötelezettséget, társult tagként csatlakozhatnak hozzánk. A társult tag látogathatja kisközösségeinket, belátása szerint vesz részt összejöveteleinken, szolgálatainkban és nyújt anyagi támogatást. (Társult tag akkor is lehet valaki, ha más közösségben már elköteleződött). A társult tagok a teljes jogú tagokkal együtt köteleződnek el az arra kijelölt Közösségi Napon, de külön csoportban és formula szerint. A társult tagság iránti igényt az elköteleződési nap előtt legalább egy hónappal kell jelezni a Vezetőség valamely tagjánál.

g) Tiszteletbeli tagság adható:

a Közösség kiemelkedő támogatóinak, akik imádságban, anyagilag, vagy gyakorlati segítségükkel sokat tettek a Közösségért.

olyan személyiségeknek, akik a Közösség céljaival egybevágóan fejtik ki egyházi vagy társadalmi tevékenységüket

2. A KISKÖZÖSSÉGEK, A KÖZÖSSÉG ÉPÍTŐELEMEI

a) Az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség nem csak egyének, de kisközösségek szövetsége is. Kisközösséghez tartozás a rendes tagság alapfeltétele. A kisközösség élete és felépítése hasonló a nagyközösségéhez.

b) A kisközösség feladatai:

testvéri kapcsolatok ápolása
személyes pásztorlás és lelkigondozás
közös dicsőítés, imádság és igetanulmányozás
karizmák és szolgálatok gyakorlása
a Közösség víziójának ébrentartása
kifelé irányuló közös szolgálatok
új tagok befogadása és a velük való személyes foglalkozás (pl. A kezdőknek szóló Indító-tananyag átadása)
a missziós látás ébrentartása
az új vezetők kinevelése és kiválasztása
a kisközösség osztódására való felkészülés
szabadidős tevékenységek szervezése

c) A kisközösség fajtái:

„normál”, a fenti jellemzőkkel

specializálódott: egy-egy szolgálatra (pl. Alpha-csoport, dicsőítő csoport), vagy egy élethelyzetre (pl. Házas-közösség, Anya-közösség). Ezek nem végzik a „normál” közösségek minden funkcióját.

családközösség: olyan házaspárok számára, akiknek gondot jelent hétköznap este a kisközösségben való részvétel. Ők gyermekeikkel együtt a hét meghatározott napján legalább 1 órás imaestet tartanak, közös bibliaolvasással, megosztással, dicsőítéssel. Családközösség megalakulásáról a Közösségvezetőt tájékoztatni kell.

d) A kisközösség működése:

Rendszeres találkozások, hetente vagy kéthetente

e., Vezetése:

A csoportot a Kisközösség-vezető irányítja. A Kisközösség-vezető felelős a csoporttagok hitbeli fejlődéséért és a krisztusi érettségben való előrejutásáért. Pásztori gondoskodással és tekintéllyel vezeti a rábízottakat. Fontos, hogy hozzon létre kisközösség-vezetői Teamet, és alakítsa ki a szolgálók és szolgálatok hálózatát. A Kisközösség-vezető csoportját a Közösség Vezetőségével egyetértésben irányítja, munkájáról beszámolni tartozik nekik. Kisközösségére vonatkozóan is elfogadja a Közösség Vezetőségének döntéseit.

A Kisközösség-vezető kinevezésére és felmentésére a Közösség Vezetősége jogosult. Új kisközösség vagy szak-közösség létrejöttét szintén a Vezetőségnek kell jóváhagynia. A Vezetőségnek joga van szükség estén a kisközösség feloszlatására, vagy kisközösségek közötti átcsoportosítások végrehajtására (természetesen az érintett Kisközösség-vezetőkkel való egyeztetések után).