Tanúságtételek

Tanúságtétel Ferenc pápa előtt 2023. május 27., Rózsák tere

Szentatya!

(Kunszabó Zoltán)

Közösségünk, az idén 25 éves Új Jeruzsálem Katolikus Közösség Jézus Krisztus evangéliumát hirdeti minden embernek. Így kezdettől fogva kapcsolatba kerültünk a szegényekkel és igyekeztünk mindenben segíteni őket. De éreztük, hogy ez kevés. A 2007-es Budapesti Városmisszió során szívünkre helyezte a Szentlélek, hogy egy olyan helyre van szükség, ahol mindennap együtt lehetünk velük. Így jött létre a Csak Egyet Szolgálat.

Budapesten 2246 ember lakik hajléktalanszállókon és 436 fő él az utcán. A hajléktalanságtól veszélyeztetettek száma azonban ennél sokkal nagyobb: vendégeink között vannak volt állami gondozottak, pszichiátriai problémákkal, szenvedélybetegségekkel küzdők, börtönből szabadultak. De itt vannak közöttünk a gyermekeiket egyedül nevelő elhagyott édesanyák, nagymamák és az idősek is.

Központunkban reggelivel és ebéddel várjuk a hozzánk betérőket, naponta átlagosan 150 embert. Mód van nálunk fürdésre, mosásra, szállás- és munkakeresésre, ügyintézésre. A városban egyedüli szervezetként mindenkinek kiváltjuk a gyógyszerét. „Karolj fel!” programunk keretében hosszú távú, tervszerű segítséget nyújtunk.

(Kunszabóné Pataki Anna:)

Úgy tapasztaljuk, hogy hajléktalan vendégeinknek nem a lakhatás a legsúlyosabb problémájuk, hanem a támogató emberi kapcsolatok hiánya és belső erőforrásaik kimerülése. Jézus, az élő Ige éppen a szívüket és a kapcsolataikat gyógyítja, hiszen az ember belülről épülhet újjá. Aki Isten jelenlétében akár egy pillanatra is megtapasztalja saját értékességét, az méltóságában helyreállítva új életet kezdhet Krisztussal. Ezért vannak nálunk rendszeresen dicsőítő imaórák, szentmisék, gyónási alkalmak, szentségimádások. Ezért nyújtunk lehetőséget helyben a szentségekre való felkészülésre is.

Ezek a programok nem kötelezőek, mégis nyitott szívvel vesznek részt rajtuk a vendégeink. Nagy öröm számunkra egy-egy ember életének teljes felépülését szemlélni, ami például az itt jelen lévő Gyula és Tamás testvérünk esetében megtörtént! Munkatársaink majdnem fele a volt vendégeink közül került ki, akik igazi kollégákká váltak.

Szolgálataink nem valósulhattak volna meg napi közös házastársi imáink és öt gyermekünk támogatása nélkül, akik közül többen velünk együtt szolgálnak.

Mindezekért Istené a dicsőség, hiszen mi csak szemléljük, ahogyan Ő cselekszik a szegények között, akiket annyira szeret!

Tanúságtétel Isten irgalmas szívéről

„A megroppant nádszálat nem töri össze, a pislogó mécsbelet nem oltja ki”   Iz.42,3

Júlia baba, második kisunokám jan. 7-én 12:34-kor Sopronban jött a világra. Már előtte, 10 órakor Gergő fiamtól jött a hír, hogy sürgős császármetszésre van szükség, mert a baba szívhangja zavart mutat, veszélyben van, imádkozzunk.

Bence fiam érkezett hozzám elsőként, gyorsan leültünk és elmondtuk Dóriért, az édesanyáért és a babáért az Irgalmasság rózsafűzérét, majd a litániás gyűjteményemből a Mennyei Atyánk és az Irgalmasság litániáit.

Aztán jött az újabb hír, hogy megvan a baba, de komoly szívritmus zavara van, 250-280 a pulzusszáma, Sopronban nem tudták stabilizálni az állapotát és rohammentővel viszik tovább Győrbe, a regionális kórházba.

Jézus vére oltalmát kértük a mentőre, a mentősökre és még erősebben könyörögtünk. Hívtuk a Szentlelket, hogy legyen velünk és szakadatlanul mondtuk a litániákat: Jézus nevét, Jézus szívét, Jézus vére erejét dicsértük. Bevontam az Imába legközelebbi hittestvéreimet az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség tagjait. Legelőször kis csoportom társait és rajtuk keresztül a nagyközösséget. Ekkor már kb. 40-en fohászkodtunk Juliska megmentéséért.
Egyedül sem lankadtam el az imában, mert erőt adott a testvérek imaközössége. Tudtam a mennyei seregek is velünk harcolnak. Mondtam Szt. Mihály imáját, rózsafűzérét és litániáját. Éreztem az egekből elhunyt szeretteim, édesanyám, édesapám és ikertestvérem támogató szeretetét. Teltek az órák. Kati nővérem Csillaghegyen gyertyát gyújtott az otthonában, így biztosított együttérzéséről és imájáról. Pista bátyám Kecskeméten 60 év után szánta rá magát az imára, gyerekkori imáit mondogatta. Itthon mi is gyertyát gyújtottunk. Este a plébániáról házszentelésre jött hozzánk Cseh Zoltán atya. Nálunk ez családi ünnep, addigra már várandós lányom, Laura is velünk volt. Az atya hozott nekünk egy szentostyát is. Bence fiam gyónt, majd négyfelé törve tudtuk magunkhoz venni Jézus testét. Új reménységet és békét adott, hogy az otthonomban áldozhattunk. Olyan volt, mintha maga Jézus jött volna el közénk. Folytatódott az imaharc, kértük a Szűzanya közbenjárását, mondtuk az örvendetes rózsafűzért.

Közben jött a hír, hogy Győrben sem tudták stabilizálni Juliska állapotát. A szívecskéje órák óta 250-nel száguldott, fennállt annak a veszélye, hogy összeomlik a keringése. A helyzet súlyosságára való tekintettel egy orvos-testvérnő azt tanácsolta, hogy meg kellene keresztelni a babát. Ehhez a szülők beleegyezése kellett. Fiam a tanácsot felindultsággal fogadta. Kértem a Szentlelket, intézze ezt el békével a szülők szívében.

9 óra körül elindult Győrből a rohamkocsi Pestre a Kardiológiai Intézetbe. Szükségesnek látszott egy speciális, szakmai beavatkozás, hogy árammal kezeljék a baba szívét. Gergő fiam kérte, menjünk be mi, pesti családtagok a kórházba és ott várjuk Júlia baba érkezését. Miközben száguldott a mentő, mi pedig indultunk a kórházba, Gergő fiam megadta az engedélyt, hogy megkeresztelhetjük Juliskát. Egy kisüveg szenteltvízet is vittem magammal.
Este 11 órakor még nem érkezett meg a mentő, pedig emberi számítás szerint már rég ott kellett volna lennie. Erőm és imáim végére értem. Csak szorongattam kezemben a litániás füzetemet, aminek az elején a Szűzanya chestohovai kegyképe volt. Rátekintettem, és az Ő oltalmába ajánlottam Juliskát. Elengedtem egy régi vágyamat a szívemből és felajánlottam, hogy elmegyek Chestohovába és egy arany szívet viszek hálaként és tanúságként Juliska megtartásáért.

A mentő egy óra múlva érkezett csak meg. A mentősök nem rohantak az inkubátorral a műtő felé. Miért nem sietnek? Mi van a babával? A mentősök megnyugtattak, hogy Juliska szíve 11 órakor Herceghalomnál reagált a gyógyszerre és normalizálódott a szívverése. Igen, az Atya meghallgatja imáinkat és a szentek közössége is velünk van. Megköszöntem Máriának a segítségét.

Végre láthattam a kisunokámat, igaz tappancsokkal, drótokkal és csövekkel a kis testén. Többféle infúziót és oxigént kapott. Keresztet rajzoltam a kis homlokára, amin egy csodálatos szívecske piroslott. Átadtam a nővéreknek a szentelt vizet, hogy végveszély esetén bárki megkeresztelheti. Mosolyogva fogadták, és a műszerfalon a baba fejéhez tették az üvegcsét. Teljes béke és bizalom volt a szívünkben.

Hajnali 2 óra felé értünk haza, ahol a gyertya fénye várt, és egész éjjel kitartóan világított. Reggel a Szent Erzsébet plébánián a misét Juliska teljes gyógyulásáért ajánlottuk fel. A plébániáról is több asszony bekapcsolódott az imába. Barátok és a „Kafarnaum” lelkigondozói szolgálat tagjai, volt kollegák és tanítványok, a „Csak Egyet!” Szociális Segítőközpont munkatársai és hajléktalan gondozottjai egy szívvel, imával követték napokon, heteken át Juliska sorsát. Teljes családok fohászkodtak együtt a kicsi gyerekeikkel. Juliska unokanővérkéje, a még beszélni alig tudó 20 hónapos Ilka baba is imádkozott: a gyertyára mutatott, kiejtette „Jujó” nevét, összetette két kis kezét és áment mondott.

Másnap Gergő fiam a soproni családja gondoskodására hagyta feleségét, Dórit és felutazott Budapestre. Gergő napokig, reggeltől estig a baba mellett volt a kórházban. Órákon át hangosan imádkozott és énekelt: „Hopp Juliska, hopp Mariska, sej, gyere vélem egy pár táncra! Így kell járni, úgy kell járni, Julis szíve tudja, hogy kell járni”. Egy alkalommal vette a bátorságot és ő maga megkeresztelte kislányát.

Én közben otthon Csiszér Laci egy dicsőítő lemezével imádkoztam, mikor is egy dallal mély bizonyságot kaptam a szívembe: Isten a megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsbelet nem oltja el. A gyertyánk is napok óta folyamatosan égett.

Január 11-én Juliskát elbocsájtották a Kardiológiai Intézetből, édesapja a mentővel együtt kísérhette őt Győrbe. Másnap Dórit, az édesanyát is kiengedték Sopronban a kórházból. Az új kis család végre együtt lehetett. Igaz Julis a megyei kórházban, a szülők egy panzióban, de minden nap bejárhattak hozzá, és együtt növekedhettek testben és lélekben a hitben, a reménységben és a szeretetben.

Juliska húsvétkor 12 hetes volt. Addig azonban még kétszer tapasztalhattuk meg Isten erőteljes segítségét. Négy hetesen ugyanis ismét visszakerült Győrből Pestre a kardiológiára, mert már nem hatottak  nála a korábbi gyógyszerek. Kis testét ekkor 34 C⁰-ra lehűtötték, lélegeztették, morfiumozták és árammal ütötték. Leállt a veséje is. Mi ott bent a kórházban, a folyóson, 11-en együtt a családból, órákon át hangosan imádkoztunk. Az orvosok nem láttak már semmi reményt. Imádkozzanak- mondták. Káplánunk, Cseh Zoltán atya az első hívó szóra besietett a kórházba és feladta a babának a betegek kenetét, amely megtartotta, megerősítette Juliskát és minket is.
Mikor kikerült a mélyaltatásból, műthető állapotba került. Addigra már a határon túl is imádkoztak érte. Egy csíkszeredai barátnőm súlyos betegségében felajánlotta fájdalmait a műtét sikeréért. Hathetesen Juliska volt az első Magyarországon, akin életmentő katéteres, lézeres műtétet végeztek. Dicsőség Istennek az orvos bátorságáért, szaktudásáért és biztos kezéért, a műtét sikerült.

A virrasztásokon, böjtökben és felajánlásokban mindvégig ott volt a szívemben a bizonyság Isten irgalmas, megtartó szeretetéről. Már több százan hálatelt szívvel imádkoztunk. Egy-egy imatárs mögött egész családok, csoportok, közösségek sorakoztak fel. Már nem csak Juliskáért, de sorstársaiért is könyörögtünk. Isten, mint egy hadsereget csatasorba állított minket, ahol az első sorban 21-en álltunk. Köszönet érte mindannyiótoknak, akik kitartóan mellettünk álltatok!

Juliska 8 hetesen elhagyhatta a kórházat, s azóta otthonra talált Budapesten. Édesanyja szoptathatja, gondozhatja. Édesapja vigyázhat rá, gondoskodhat róla. Az élete tanúság, mosolyával evangelizál. Az érte folytatott imaharcban sokakat térített vissza Istenhez, sokakat vitt közelebb Hozzá. Juliska pislákoló, de Istenre hagyatkozó életével sokakban gyújtotta meg újra a hit tüzét, sokakat erősített meg a hitében.

Bárdos V. Júlia

immáron  három unokás nagymama
Bp. 2013. Pünkösd hava