135. nap, Husai tanácsa – 2Sám 17, 1Krón 22, Zsolt 36 (2025.04.18., péntek)
Mennyei Atyánk, hálát adunk neked, és dicsőítünk téged! Köszönjük a Te igazságodat! Te igaz vagy, és igazságos. Köszönjük a te kegyelmedet is! Tudjuk, hogy irgalmadban nem fordulsz szembe az igazággal, hanem beteljesíted azt, azáltal, hogy Fiadat áldoztad fel a bűneinkért. Megmutatod nekünk, hogy az igazság és irgalom Istene vagy. Örökké változatlan és irgalmas. Köszönjük, hogy nem ingadozol! Köszönjük, hogy te vagy a szeretet. Kérünk, fogadd el hálánkat és dicsőítésünket ma is. Jézus nevében. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
A 2 Sámuel 17-ben egy cselszövésről olvashatunk. Ilyenek előfordulnak háborúk, polgárháborúk idején. Achitofel nagy tiszteletben álló tanácsadó, aki átpártolt Absalomhoz. Most is olyan tanácsot ad, ami beválna: ’Tizenkétezer embert fogok hadba vezetni, egyetlen célunk lesz, hogy megöljük apádat. Mindenki mást megmentünk. Mindenki mást visszahozunk, és hatalmas ünnepséget tartunk. Hiszen a polgárháború oka egyedül a király. Tőle kell megszabadulni. Az emberek többsége tulajdonképpen szeret téged, Absalom. Szóval minden rendben lesz.’
Mi történik ezzel szemben? Husai – a kém, akit Dávid küldött Absalomhoz, hogy a szolgájának mutassa magát – egy másik tanácsot ad, olyan tanácsot, amely Absalom hiúságához is szól. Emlékezhetünk, hogy Absalom nagyon jóvágású ember, dús, hosszú hajjal, kiváló testfelépítéssel. Ennek megfelelően hiú is. Husai tehát azt tanácsolja, hogy ne engedjék Achitofelnek, hogy megölje Dávidot, mert akkor övé lesz a dicsőség. Mi lenne, ha inkább Absalom vezetné a sereget? Dávid viszont hadviselt, harcedzett ember, bátor és tapasztaltharcosokkal körülvéve. Nagy sereget kell ellene gyűjteni, ami időbe telik, de csak így győzhetnek. Kellenek a kiváló harcosok Absalom mellé is, hiszen mindenki tudja, hogy őmég sosem volt harcban. Husai tanácsa az, hogy Absalomnak kell vezetnie a hadat. Ha mindenkit összegyűjt és vezet, akkor elnyeri az emberek bizalmát, és őt tartják majd igaz királynak. [Husai rejtett célja az volt, hogy időt adjon Dávidnak és csapatainak soraik rendezésére és a pihenésre a menekülés után. Ha Achitófel tanácsa szerint azonnal rajtuk ütnek, Dávid vereséget szenvedett volna – a szerk.]
Absalom elfogadja Husai tanácsát. Achitofel, miután látja, hogy nem őrá hallgatnak, visszatér otthonába, elintézi saját ügyeit, és öngyilkos lesz. Miért teszi ezt? Nem azért, mert szégyellte magát, vagy duzzogott volna, hanem mert okos ember, és tudja, hogy Husai tanácsa Absalom megsemmisítő vereségéhez és Dávid győzelméhez fog vezetni. Achitofel nem akart árulóként élni Dávid visszatérése után.
Absalom – a Dávidhoz hű Joáb helyett – Amazát tette meg serege parancsnokává. Amaza Dávid unokahúgának a fia, Joáb unokatestvére. Absalom vele megy csatába apja ellen. Minderről a következő napon fogunk olvasni.
Lépjünk tovább a Krónikák könyvéből vett fejezetre. Emlékezhetünk, hogy a könyv előző fejezetében Dávid eldönti, hogy az eljövendő templom Jeruzsálemben áll majd. Konkrétabban, Ornan szérűjén emel oltárt az Úrnak. Egy dolog, amit tegnap nem említettünk: Dávid felajánlotta, hogy megveszi a szérű telkét, hogy ott építsen templomot. Ornanviszont elutasítja, és felajánlja, hogy ingyen is odaadja. Még a cséplőszánt, a marhákat és a búzát is odaadja áldozatként. Dávid azonban ragaszkodik hozzá, hogy kifizesse, mert nem akar olyan áldozatot bemutatni, ami nem kerül neki semmibe. Ez számunkra is üzenetértékű. Az a vallásosság, Krisztusnak az a követése, ami nem kerül semmibe, az nem jut mélyre bennünk. Dávid megérzi ezt. Rájön, hogy meg kell vásárolnia, hogy beleadja önmagát is ebbe a dologba. Megvette hát a földet.
Ez lesz a hely, ahol a Templom felépül. A nagybetűs Templom. Eddig ugyanis az áldozatokat több különböző helyen mutatták be. Ezentúl azonban már csak egyetlen helyen fognak áldozatot bemutatni. A zsidóságnak számtalan zsinagógája van, de csak egy temploma. A különbség pedig az áldozat-bemutatásban rejlik. Egy zsinagógában sosem mutatnak be áldozatot. Ennek kizárólagos helyévé válik a Jeruzsálemi Templom.
Dávid ekkor kezdi el összegyűjteni mindazt az anyagot és mindazokat a mesterembereket, amelyekre az építkezéshez szükség lesz. Azonban ő nem építheti fel, csak a fia, Salamon. Ezért olvastuk az 1 Krónikák 22-ben ma, hogy Dávid elmondja Salamonnak: ő összegyűjtötte ezeket az anyagokat, neki viszont még hozzá kell tennie. Salamon fogja megépíteni a templomot Isten dicsőségére.
A kulcsgondolat számunkra az, hogy ez a templom lesz az egyetlen áldozatbemutatási hely. Tulajdonképpen a kultusz centralizálása történik. Ez hatalmas változást fog hozni a zsidó emberek életébe. (Emlékezzünk csak János 4. fejezetére. Jézus egy szamariai asszonnyal találkozik a kútnál. Az asszony ezt mondja: ’mi itt imádjuk Istent, ti zsidók viszont azt mondjátok, hogy csak Jeruzsálemben lehet imádni őt’. Jézus ekkor rámutat, hogy eljön majd a nap, amikor az emberek lélekben és igazságban imádják majd Istent. Ez egy előképe aző áldozatának, hogy felajánlja majd testét és vérét minden szentmisében.)
Dávid olyan templomot akar, ami méltó Istenhez. Mi pedig ilyen templomok akarunk lenni a Szentlélek számára. Mind, akik meg vagyunk keresztelve, a Szentlélek templomai vagyunk. Imádkozzunk, hogy méltó templomai lehessünk.
Kérjük az Urat, hogy újítsa meg szívünket, lelkünket, az ő kegyelmi ajándékait bennünk, hogy élő Tabernákulumként, élő templomként élhessünk.
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Horváth Attila, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
134. nap, A bűn romboló hatásai – 2 Sám 16, 1Krón 21, Zsolt 15 (2025.04.17., csütörtök)
Mennyei Atyánk! Dicsőítünk téged és hálát adunk neked! Tisztelünk és dicsérünk téged, Te méltó vagy a dicséretre. Dicsőítünk, áldunk, imádunk és hálát adunk ezért a napért. Ahogy követjük Dávid történetét, kérünk segíts nekünk, hogy felismerjük a bűnt a szívünkben és el tudjuk ítélni azt. Segíts, hogy meglássuk a szívünkben a meghívást az ártatlanságra, az alázatra, a felemelkedésre. Meg vagyunk hívva, hogy megerősödjünk, hogy bátorságot kapjunk és hogy nyitottak legyünk a kritikára. Uram, segíts, hogy megértsük azokat a hangokat, amiket hallunk, amikre figyelünk. Add, hogy minden hangra figyeljünk, de a Te hangod legyen számunkra a leghangosabb, a legtisztább – hiszen a Te hangod hatol közvetlen a szívünkbe. Jézus nevében kérünk. Ámen. Az Atya, A Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Ahogy nemrég említettem, Sámuel második könyvét úgy tekintjük, hogy hitelesen mutatja be számunkra az események időrendjét. Itt látjuk Dávidot, aki menekül Absalom elől, de a Krónikák első könyvében már későbbi eseményekről értesülünk. Az 1 Krónikák 21-hez érve mindent átugrottunk, amit most olvasunk a 2 Sámuelben. Itt nincs szó Dávid bűnéről, a hettita Uriás megöletéséről, nem említi a gyerekei születését, sem azt, hogy az egyik gyermeke a fél nemzetet polgárháborúba vezeti Dávid ellen. Absalom, aki Dávid ellen lázad, nem is szerepel a Krónikák könyvében. Ez nem azért van, mert a Krónikák rejtegetni akarja Dávid bűnét, sebzettségeit vagy a gyengeségeit, hanem azért, mert itt egy másik nézőpontból mesélik el a történetet. Itt a Messiás eljövetelének előkészületei domborodnak ki, aki Dávid leszármazottja lesz.
Menjünk vissza 2 Sámuel 16-hoz. Mit látunk itt? Embereket és csalódásokat. Mifibosetről, Jonatán fiáról már hallottunk. Majd jön Ciba, Mifiboset szolgája és azt mondja Dávidnak, hogy Mifiboset Jeruzsálemben maradt és várja Absolomot, mert jót remél ettől a zavaros helyzettől. Tehát Ciba bevádolja Mifibósetet, hogy elárulta Dávidot, noha a király jót tett ezzel az emberrel, Jonatán fiával. Majd látjuk a 2 Sámuel 19-ben, hogy ez nem igaz, Ciba hazudott. Dávid pedig hitt neki. Csak ne felejtsük el, emlékezzünk erre, ha oda jutunk.
Majd következik a durva rész Simivel, aki Saul házából származik és megátkozza a menekülő Dávidot. Emlékeztek, ugye: azt olvastuk, hogy folyamatosan átkozza Dávidot és a tisztjeit is. Simi átkozza, köveket dobál és port szór rájuk. Dávid jobb keze, Abisáj azt mondja, ’hadd menjek oda és vágjam le Simi fejét’. De a király válasza megmutatja, hogy mennyire alázatos is Dávid. Azt mondja: ’Mi lehet annál rosszabb, mint hogy a saját fiam akar megöli engem? Itt van ez a Simi, aki átkoz, de ott a fiam, aki viszont meg akar ölni! Semmire sem vagyok már büszke, nekem már nincs jogom dönteni semmi fölött!’ Sőt, azt mondja: ’Lehet, hogy Isten mondta Siminek, hogy átkozzon meg. Lehet, hogy olyan életet éltem, hogy rászolgáltam az átkokra és nem vagyok elég ártatlan ahhoz, hogy azt mondjam: Siminek nincs igaza.’
Ez egy nagyszerű meghívás mindannyiunknak a bűnbánatra. Amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy átkoznak minket, hogy kritizálnak minket vagy valami negatívat mondanak rólunk, akkor rájössz – akár igaz akár nem igaz –, rájössz, hogy a felét sem értik a dolgoknak. Amiért kritizálsz vagy amiért átkozol engem, annak a felét sem érted. Ha ismernéd a szívem állapotát, ha tudnád mennyit harcolok néha az Úrral, akkor rájönnél, hogy ez a kritizálás vagy bántás már nem ront a helyzetemen. Dávid mondja, hogy a fia meg akarja ölni, de nem csak ez a gond. Emlékezzünk vissza a bűnére, és hogy megjövendölték neki, hogy nagy megaláztatásban lesz része, minden ember szeme láttára. ’Te sötétben tetted a bűnt, de valami szörnyű dolog fog nappal történni.’ Ez a borzasztó dolog Achitofel tanácsára történik. Ő Absalom tanácsosa, akit Dávid nagy tiszteletben tartott, és most Absalom is nagy tiszteletben tart. Szóval Jeruzsálembe bevonulva Absalom megkérdezi Achitofelt, mit tegyen. Erre Achitofel azt mondja, hogy menj be atyád ágyasaihoz és lépj velük intim kapcsolatba, úgy, hogy minden ember lássa. Ez meg is történt egy sátorban, amit a palota tetőteraszán állítottak fel. Mindenki látta, hogy Absalom bemegy apja mellékfeleségeihez. Tehát ez nem titokban történt. Absalom módszere ez volt, hogy apja helyébe lépve megerősítse a hatalmát, hogy szégyenbe hozza apját az emberek szeme láttára. Ez volt a terve.
Ennél a résznél eszünkbe juthat a keresztre feszítés. Amikor keresztre feszítenek valakit, akkor megölik –de nem csak erről van szó. Ez egy nyilvános dolog, kipellengérezés, közszemlére tétel. Ilyen módon megölni valakit, ez óriási szégyen és nagyon megalázó. Látjuk Absalomot, aki el akarja venni a hatalmat Dávidtól, úgy, hogy közben megalázza őt. Megint itt vagyunk, a háború borzalmainál, a bűn borzalmainál, az erőszak borzalmainál. Gondoljunk csak azokra az emberekre, akik ilyen a helyzetekbe kerülnek.
Csak egy megjegyzés a Krónikák első könyvéhez. Ebben a részben eljutunk oda, amit Sámuel második könyvében már hallottunk. Dávid népszámlálást akar tartani Izrael népe felett. Joáb, a fővezére azt mondja, hogy ez nem jó ötlet, de Dávid ragaszkodik hozzá. Miért is rossz az, hogy Dávid meg akarja számolni a népét? Emlékezzünk vissza a Számok könyvére, amiben az a sok számlálás van. Az elején és a végén is népszámlálást látunk – de akkor mi a különbség? Van különbség.
A Számok könyvének az elején azoknak az emberek a száma szerepel, akiket Isten megmentett. A Számok könyve végén pedig akiket Isten megtartott a pusztai vándorlás során. Tehát a Számok elején az a sok ember jelenik meg, akiket Isten kimentett Egyiptomból, a végén pedig azok, akiket a pusztából megmenekített. És mit mond Dávid az 1 Krónikák 21-ben, majd később 2 Sámuelben? ’Kik az én embereim?’ Ők már nem Isten népe, hanem az ő saját népe. Ő, Dávid birtokolja őket. Ahelyett, hogy azt mondaná, hogy ez itt Isten népe, aki nagyot tett velük. Saját keze alá hajtja Isten népét, ami nagyon helytelen dolog. Vállalhat felelősséget Isten népéért, gondoskodhat Isten népéről. De amikor népszámlálást tart ezzel a szemlélettel, akkor Isten szemében rossz dolgot művel, mert magát emeli fel, nem pedig Istent. Remélem érthető, hogy Dávidnak miért rossz a motivációja. Sámuel második könyvében még fogunk erről beszélni, de most itt vagyunk ebben a polgárháborúban és holnap haladunk tovább Sámuel második könyvének a 17. fejezetével és a Krónikák 22-vel.
Ma itt van nekünk a megalázott és megszégyenített Dávid. Absalom pedig megmutatja milyen pusztító tud lenni a bűn, a háború, ahogy felhasználja és bántalmazza Dávid mellékfeleségeit. Látjuk, hogy a bűn mennyire el tud burjánzani a világban, amikor nem kérdezzük meg Istent, hogy ’mi legyen a következő lépés’. Vagy amikor azt mondjuk, hogy én ezt akarom, és nem érdekel, Isten mit akar. Ez mindannyiunkban benne van, mindannyiunk szívében jelen van. Csak imára van szükségünk. Isten kegyelmére van szükségünk, hogy azt mondhassuk, ’igen, ez én vagyok, ez vagyok én, aki évek óta tönkreteszi az embereket. Úgyhogy segíts Istenem, hogy ne a rombolás közvetítője legyek, hanem segíts, hogy a jóság közvetítője legyek, hogy teljesen hozzád tartozzam’. Ezért imádkozom értetek. Kérlek ti is imádkozzatok értem, hogy én is hűséges legyek Istenhez. Imádkozzunk egymásért!
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Szabó-Kasovitz Gyöngyi, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
133. nap, Kitartani a bizalomban – 2 Sám 15, 1Krón 19-20, Zsolt 3 (2025.04.16., szerda)
Mennyei Atyánk! Dicsőítünk téged és hálát adunk neked! Neked adjuk a bizalmat, a benned való bizonyosságot, tiéd a jóság, a hűség! Mindezt neked adjuk még akkor is, ha bizonytalan idők járnak, vagy ha a megpróbáltatások idején az ellenségünk nyeri a csatát. Akkor is kijelentjük, hogy bízunk benned a mai napon és minden nap. Jézus nevében, az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Ma szerettem volna kiemelni, hogy mi igenis kijelentjük, hogy a csaták közepette is bízunk Istenben. Amikor a 131-es zsoltárt olvastuk, említettem, hogy ez csak három vers, de ez az egyik kedvenc zsoltárom. Bizalom az Úrban, alázatos bizalom. A mai 3. zsoltár is egy hihetetlenül sajátos zsoltár a bizalomról. Gondolhatjuk, hogy igen, ezt Dávid írta, ahogy ott ült a trónon és mondja az Úrnak, hogy ’Uram, annyira bízom benned’. Pedig nem. Amikor a 3. zsoltárt írta, akkor Dávid épp menekült Absalom elől. Képzeljük csak el, hogy minden összeomlik körülötted, a saját fiad üldöz, aki meg akar ölni téged és el akarja foglalni a trónodat. Próbálja megszerezni a hatalmat és mindenki, akit ismersz és szeretsz, veszélyben van a saját fiad miatt. És ez többé-kevésbé a te hibád. Hát ebben a helyzetben írja Dávid a 3. zsoltárt, hogy ’Uram, bízom benned’. Dávid azt mondja, hogy nem fogok addig várni a bizalommal amíg megnyerem a csatát. Hanem már most, a szenvedés és a küzdelem közepette bízom benned.
Tudom, hogy Dávid bűnös ember. Emberi természetéből fakadóan egy bűnös ember. Nem is tudunk olyan könnyen elvonatkoztatni attól a hatalmas bűnétől Batsabéval és Uriással szemben a 2 Sámuel 11-ben. Azonban Dávid most egy kicsit olyan, mint mi magunk, akik bízunk Istenben. Ismételten azt mondja, hogy nem fogok várni a csata végéig, én már most bízom benned Uram! Igen, esendő ember. De itt a 2 Sámuel 15-ben mit tesz? Menekül, ugye? Mégpedig a fia, Absalom elől.
A 15. fejezet elején Absalom nagyon okosan cselekszik. Absalom, aki amúgy egy jóképű férfi – egy Brad Pitt, vagy nem tudom ki most a legjobbképű férfi – visszamegy Jeruzsálembe. Szóval itt van Jeruzsálem Brad Pittje. Kiáll a Jeruzsálem kapuja felé vezető útra és azt mondja az embereknek, hogy ha bármi peres ügyetek lenne én meghallgatnálak benneteket. Az apám nem foglalkozik veletek, de én gondoskodnék rólatok. Azt jelzi, hogy ő tényleg akar gondoskodni Izrael népéről. Közben persze nyilvánvaló, hogy azért csinálja, mert a királyságot akarja megszerezni az apjától, s ezzel a cselekedetével már most nekilát ennek. Amikor összegyűjti az embereket Hebronban, hogy az apja ellen harcoljanak, Dávid már tisztában van mindennel. Már biztosra vette, hogy ellene fordul, tudja, hogy menekülnie kell a városból. Hadd emeljek ki egy fontos dolgot Dávidról! Amikor Absalom vezeti az embereit, a katonáit Jeruzsálem felé, hogy megölje az apját, akkor Dávid egyszerűen elmegy onnan és vár. Mennek vele az emberei és Dávid ügyel, hogy mind jöjjenek el onnan és biztonságban legyenek. Dávid elindul és mindenki vele megy. Mindenkit figyelemmel kísér, hogy épségben megérkezzen. Pedig valószínűleg mindenki tudta, hogy Dávid megbukott, mint király, amikor a 2 Sámuel 11-ben azt a bűnt elkövette. És megbukott, mint apa, amikor nem kérte számon Amnont, aki a saját húgát megerőszakolta (a 2 Sámuel 13-ban). Megbukott, mint apa, amikor nem bánt egyenesen Absalommal. De most ott áll a menekülők mellett és mindenki láthatja a szégyenét. Mégis, van benne valami nemes. Dávid nemes ember marad. Az a király marad, aki valóban gondoskodni akar az emberekről. Holnap még ennél is alázatosabban fog viselkedni.
Ebben a részben így beszél Dávid: ’Az összes pap, Cádok pap és Ebjatár, vigyétek vissza Isten ládáját Jeruzsálembe. Ha az Úr azt akarja, hogy visszatérjek, akkor viszontlátom hajlékát.’ Az Úr ládája az Úr hajlékába való, a sátorba, a tabernákulumba. Dávid bízik az Úrban.
Még egy megjegyzés: Achitofel, aki Dávid tanácsadója, Absalomhoz csatlakozott. Amikor Dávid megtudja, hogy Achitofel áruló lett, akkor összetörik a szíve. A zsoltárok könyvében olvashatjuk: „Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte a sarkát.” (Zsolt 41,10). El tudjátok hát képzelni ezt a barátot, Achitofelt, aki Dávid tanácsadója volt, aki elárulta őt és átpártolt Absalomhoz… Azonban Dávid még ezek után is alázatos marad. Még ezek után is bízik az Úrban. Ráadásul még őszinte bűnbánatot is tart. De elég lesz-e mindez? Elég lesz-e mindez ahhoz, hogy egybetartsa a királyságát? Elég lesz-e ez ahhoz, hogy megmentse a fiát? Holnap látni fogjuk, hogy semmi mást nem akar jobban, mint Absalom épségét.
Tehát, ha ma cselekednünk kell, ha ma jelezni kell valakinek, akit szeretünk, hogy szeretjük és ő talán nem is tudja – ne késlekedjünk! Talán nem tudja, hogy mi megbocsátottunk neki, talán ő már kért bocsánatot, de mi nem hallottuk vagy nem bocsátottunk meg… Itt a lehetőség, hogy most megtegyük ezt a lépést. Akár bocsánatot kérni, akár megbocsátani. Akár felajánlani a kiengesztelődést, akár elfogadni a kiengesztelődést. Mert tudjuk, hogy minden a tétlenséggel kezdődik. Minden azzal kezdődik, hogy nem emeljük fel a fejünket és nem cselekszünk igazságosan. Nem tesszük meg a jót, ahogy Dávid családjában is történt.
Segítségre van szükségem, hogy képes legyek cselekedni a saját életemben, a családomban, a közösségi társaimmal kapcsolatban. Valószínűleg nektek is szükségetek van segítségre, hogy lépéseket tegyetek a ti életetekben is, a családotokban vagy a szomszédotok felé.
Imádkozunk egymásért. Lassan az Biblia közepén vagyunk, legalábbis nagyon benne vagyunk az utazásunkban és az egymásért való imádságban is. Tartsunk ki imában egymásért! Imádkozom én is értetek. Kérlek imádkozzatok értem!
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Szabó-Kasovitz Gyöngyi, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
132. nap, Dávid és Absalom – 2Sám 14, 1Krón 18, Zsolt 14 (2025.04.15., kedd)
Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked és imádunk téged! Jóságos Isten vagy! Urunk Istenünk, Te egy jó apuka vagy! Te jó atya vagy! Jössz és folytonosan találkozol velünk! Teljesen megbocsátasz nekünk, de tökéletes bűnbánatra is hívsz minket! Teljes megbocsátást ajánlasz fel számunkra, de arra is hívsz, hogy teljesen visszatérjünk hozzád! Segíts, hogy meg tudjuk ezt tenni! Segíts, hogy teljesen visszatérjünk hozzád, hogy kegyelmed teljesen át tudjon alakítani bennünket! Hogy szereteted teljesen megújítson minket! Urunk Istenünk, hozz vissza minket magadhoz! Hadd világítson arcod fénye rajtunk! És akkor megmenekülünk! Jézus nevében kérjük ezt tőled. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Absalom és Dávid történetét látjuk. S amint tudjátok, ez egyre rosszabbul alakul majd. Itt a 14. fejezetben Dávidot meggyőzik, hogy hívassa vissza Absalomot. Hiszen Absalom elmenekült Amnon meggyilkolása után. A tegnapi fejezetben olvastuk, hogy megszökött, elment Talmaihoz, Gesur királyához, aki a nagyapja. Ott száműzetésben élt. És látjuk Joábot, aki, ha emlékeztek, a hadsereg főparancsnoka – ő azt akarja, hogy Absalom térjen vissza Jeruzsálembe. Ennek érdekében gyakorlatilag felbérel egy asszonyt, hogy Dávidnak elmondjon egy történetet. Ez nagyon emlékeztet arra, ahogyan Nátán próféta mondott el egy történetet Dávidnak, mikor az Batsebával paráználkodott és Uriját megölette.
Nátán beszélt egy emberről, akinek sok juha volt, szomszédjának viszont csak egy kis nőstény báránya. Az asszony története pedig ez: ő egy özvegy, akinek két fia van. Az egyik fiú megölte a másikat és az emberek megakarják ölni a gyilkost. A nő azt kérdezi, hogy mit tegyen. Dávid azt válaszolja: nem szabad, hogy e miatt a családját kár érje, ezért vigye biztonságos helyre a fiát, és ha bárki meg akarja ölni, annak a királlyal gyűlik meg a baja. Itt jön az asszony vakmerősége: ’Még egy szót, egyébként te vagy, aki meg akarod ölni a fiút!’ Ezzel Absalom száműzetésére utal. Éppúgy, ahogyan Nátán mondta korábban: ’Te vagy aki a báránykát elvetted. Te bárkivel rendelkezhettél, akivel akartál, hogy feleségül vedd, hogy gondját viseld, és te mégis Urijától vetted el a feleségét.’ A nő is gyakorlatilag ezt mondja és meg is győzi Dávidot. Dávid arra is rájön, hogy Joáb keze van a dologban. Miért is áll Joáb érdekében, hogy Absalom elhagyja Gesurt? Miért akarja Joáb, hogy Absalom Dávid közelében legyen?
Mi ismerjük Joábot, tudjuk, hogy lojális Dávidhoz. Tehát, jó eséllyel Joáb azért akarja, amit akar, hogy így a látóterében legyen Absalom. Absalomot úgy írja le ez a fejezet, mint egy hihetetlenül szép férfit. Hibátlan tetőtől talpig és nehéz hajkoronája van. Úgy tűnik, ez akkoriban szépnek számított. Lehet, hogy most is az. Valószínű, hogy Joáb felismerte: Absalom veszélyes lehet Dávidra. Absalom a király fia, aki elidegenedett az apjától. Ha Gesurban marad, embereket gyűjthet maga köré és lázadást szíthat a Dávid ellen. Joáb megbeszélte az asszonnyal: vegye rá Dávidot, hogy Absalomot közelebb hívja. Így nem jelent majd akkora veszélyt. Később meglátjuk, hogy Joáb rosszul kalkulált, a terv a visszájára sül el, hiszen a következő fejezetben Absalom veszélyessé válik.
Ebben a részben valami mást is megláthatunk. Absalom egy olyan fickó, aki nem viseli el csak úgy a sérelmeket. Nem törődik bele, hogy a húgát megalázták, nem nyugszik bele, hogy száműzetésben kell élnie. És azt sem viseli el, hogy Joáb nem válaszol neki, így a harmadik kérés után felgyújtatja Joáb szántóját. ’Nem jöttél, amikor hívtalak, ezért gyújtattam fel a szántód.’ – El tudom képzelni, ahogy ezt teljesen tárgyilagosan mondja Absalom. ’Nem tetted, meg amit kértem, hát tessék.’
Mi történik? Joáb elmegy a királyhoz, aki kibékül a fiával, Absalom pedig engedelmességet tanúsít: arcra borul a király előtt, Dávid pedig megcsókolja őt. Ez a bűnbánat jele és a megbocsátás jele. Ám fontos meglátnunk: Absalom nem adja valódi jelét a bűnbánatnak. Nincs nyoma, hogy elismerné: rosszul cselekedett, amikor megölte a féltestvérét. Teljes mértékig igaz, hogy féltestvére is borzalmasan cselekedett, amikor megerőszakolta az ő húgát. De Absalom nem mutat megbánást, nincs jele, hogy elismerné, hogy a féltestvére megölése nagyon komoly dolog. És Dávid sem mutat igazi megbocsátást. Bár megengedi Absalomnak, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, de két évig nem találkozik vele. Nem jöhet Absalom Dávid elébe. Ez nem igazi megbocsátás.
Isten így bocsát meg nekünk: igaz bűnbánatra hív minket, arra hív, hogy forduljunk el a bűneinktől és térjünk vissza hozzá. De akkor teljes megbocsátást ad. Teljesen magához enged minket. Dávid, bár sok tekintetben jó király volt és talán jó apa is, de ebben az esetben nem. Ebben az esetben nem az Atya képmása. Nem Jézus Krisztus, a királyok királya képmása, mert csak részben bocsát meg. ’Visszajöhetsz a városba, de nem jelenhetsz meg előttem.’
Gondoljunk bele, milyen jó az Atya Isten! Amikor Jézus Krisztusban bocsánatot nyerünk, akkor teljes bejárásunk van az Atya házába és az Atya szívébe. De ehhez meg kell bánnunk a bűneinket. Ebben a részben nem látunk sem bűnbánatot, sem igazi, teljes megbocsátást. És ami ez után következik, abból azt fogjuk látni, hogy bűnbánat nélkül nincs igazi megbocsátás. Igazi megbocsátás és kiengesztelődés nélkül pedig lázadás jön. Ez következik holnap.
Amit ma elviszek magammal, az, hogy az Úr elé kell jönnöm, tudva, hogy megszabadulhatok a bűneimtől. Elengedem mindazt, amit Isten helyett választottam, és az Úrhoz ragaszkodom. Mert Jézus Krisztusban nyerünk teljes bűnbocsánatot és belépést az Atya házába, az Atya szívébe. Ezt nem tudjuk magunk megtenni, természetesen szükségünk van hozzá Isten kegyelmére. Kérem, imádkozzatok értem, hogy meg tudjam ezt tenni. Tudjátok, állandó bűnbánatban, állandó megtérésben vagyok. És tudom, hogy t is. Néha nehéz elengedni a bűneinket és nehéz bízni az Úrban. Nehéz elfogadni, hogy bocsánatot nyertünk. De imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok egymásért, hogy olyan emberek lehessünk, akik folyamatosan megtérünk az Úrhoz, folyamatosan bánjuk a bűneinket és folyamatosan megtapasztaljuk Isten kegyelmének és megbocsátásának szépségét, erejét! Imádkozom értetek, imádkozzatok értem! Isten áldjon benneteket!
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Bíró-Kocsis Anna, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
131. nap, A jövő reménye – 2Sám 13, 1Krón 17, Zsolt 35 (2025.04.14., hétfő)
Mennyei Atyánk, imádunk téged! Hálát adunk neked, mert sokszor találjuk magunkat csatákban. Sokszor érezzük úgy, hogy cselekednünk kell, meg kell szólalnunk. Azt is tapasztaljuk, hogy tartózkodnunk kell a cselekvéstől és csendben kell maradnunk. Urunk, néha össze vagyunk zavarodva, nem vagyunk biztosak benne hogyan cselekedjünk és hogyan ne. Mikor kell lépnünk és mikor nem. Urunk, ez különösen olyan helyzetekben nehéz, mikor gyermekeket bízol ránk: mikor van szükség fegyelmezésre és mikor irgalomra. Mikor kell igazságosnak lennünk és mikor kell irgalmasnak lennünk. Istenünk, kérjük a bölcsességed, hogy jó döntéseket hozzunk! Bölcsességet ahhoz, hogy másoknak segíteni tudjunk, másokat szolgálni és vezetni tudjunk. Mert Istenem, az élet gyakran bonyolult és nem világos a következő lépés. Ezért könyörgünk bölcsességért! Azért, hogy tudjuk, merre haladjunk tovább! Hogy tudjuk, hogyan legyünk a tieid és hogyan legyünk a körülöttünk levők segítségére! Add, hogy olyan emberek legyünk, akik tudnak segíteni! Ezt kérjük tőled, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Kezdjük a Krónikákkal, mert az kicsit könnyebb… Isten megerősíti azt a kijelentését, amit a 2 Sámuel 7. fejezetében adott Dávidnak, ahol Dávid házat akar építeni az Úrnak, mondván, hogy ő maga cédrusból épült házban lakik, az Úr pedig egy sátorban. S ezt Nátán először jóváhagyja, majd azt mondja neki, hogy ’ne te építs házat Istennek, nem neked kell naggyá tenned az Ő nevét. Ő fog neked házat építeni és ő teszi naggyá a te nevedet.’ Ekkor Dávid egy szép imát mond, amelyben értelmezi, mit közölt vele Isten. Megérti, hogy Ő hozta el a legelőről, a juhok mellől, és tette egész Izrael királyává. Dávid felfogja, hogy mennyire megáldotta őt Isten, hogy nagy dolgokra hívta el, küldetést adott neki. Hiszen emlékezzetek csak, mi történt Dávid és Sámuel első találkozásakor! Izáj összes fia közül nem másra, Dávidra mutatott az Úr, akit felkent Izrael királyává. Dávid Isten szíve szerinti ember. Tudjuk, Isten nem a külsőt nézi, hanem a szívet, és Ő meglátott valamit Dávid szívében. Ezért választotta őt, ezért őt kente fel. Erre emlékeznünk kell!
Itt a 17. fejezetben, Isten megerősíti a tényt, hogy Dávid háza örökké állni fog. Olyan királyi dinasztia lesz, melyen keresztül áldás száll az egész világra. Mindezeket a jó dolgokat újra előhozom Dávidról, fontos, hogy ezeket újból felidézzük, hiszen tudjuk, hogy a 2 Sámuel 11. fejezetében Dávid házasságtörést követ el Batsebával, szexuálisan kihasználja őt, majd megszervezi férje, Urija meggyilkolását. Aztán a 12. fejezetben Nátán próféta lebuktatja Dávidot és ő bűnbánatot tart, de ettől még lesznek következményei a bűnének.
Az egyik következményt itt látjuk a 13. fejezetben. Absalom Dávid egyik fia, Amnon egy másik nőtől való fia, kinek féltestvére Dávid egyik lánya, Támár, aki Absalom édestestvére. A történet szerint Amnon vágyakozik a féltestvére, Támár után, és gyakorlatilag megerőszakolja őt. Szörnyű! A bűn rejtélyével szembesülünk itt. A szöveg azt mondja, Amnon belebetegedett Támár utáni szerelmébe. De azt a szót, amivel ezt leírják, inkább nemi vágynak lehet fordítani, tehát Amnon nem szerette Támárt, egyszerűen csak ki akarta használni őt. Amnon egyik barátja pedig egy trükköt ajánl, amivel elérheti, hogy egyedül lehessen a lánnyal, s akkor már azt tehet vele, amit akar.
Támár szívesen készít ételt beteg testvére számára, teljesen gyanútlanul… Tudom, milyen fájdalmas fejezet ez sokatok számára, akik voltatok ilyen helyzetben. Már a 11. fejezet is egy fájdalmas szituációt ír le, ahol Dávid és Batseba története található. Csak egy szót szeretnék mondani azoknak a nőknek, akik megtapasztaltak ilyen kihasználást egy olyan férfi részéről, amilyen Amnon vagy amilyen Dávid; akik azt tudják mondani, ’voltam már ilyen helyzetben’. Ez a bűn története. Ahogy Amnon fogja Támárt és visszaél az erejével, az a bűn rejtélye. Nemcsak a szexuális bűné, bármilyené. Nehezen felfogható ez a gonoszság, aljasság, beszűkültség, amikor valaki nem akarja látni, hogy mit is tesz… Támár tiltakozik, védi az emberi méltóságát. Próbálja meggyőzni Amnont, hogy tisztelettel bánjon vele, úgy, mint egy emberi lénnyel. Még egy megoldást és felajánl. Arra kéri, hogy beszéljen Dáviddal, s akkor elvehetné őt, és így nem alázná meg, nem erőszakolná meg. Nem tudom, hogy működött akkoriban a féltestvérek közötti házasság, mindenesetre Támár mindent bevet, hogy megőrizze méltóságát. De Amnon nem hallgat rá és kényszeríti, hogy lefeküdjön vele.
Majd a 15. versben azt olvassuk, hogy Amnon meggyűlöli Támárt és ez a gyűlölet erősebb, mint a korábban iránta érzett szerelem. Ez minden bűn rejtélye, hogy amikor végülis megkapjuk, ami után vágyakozunk, a mohóságunk, sóvárgásunk tárgyát, akkor meggyűlöljük azt. Egyfajta szégyen, egyfajta utálat jelentkezik.
Szörnyen bánt Amnon Támárral és most szörnyen érzi magát. Nem bírja elviselni Támár jelenlétét, mert az bűnére emlékezteti. Támár kérleli, hogy ne küldje el, ha már így megalázta. Ezzel nem csak a jelenét, de a jövőjét is tönkretette. Abban a kultúrában így már nem lehetett senki felesége, mert ott csak szűz lányt vettek el. Itt áll Támár kihasználva és eldobva.
Most Jézus nevét hívom, mert sokan vagytok, akik hasonlót éltetek át személyesen, amikor valaki megerőszakolt benneteket. Jézus nevében, azt akarom, hogy tudjátok, hogy Támár története rettenetes. És bensőtök rezonál a lány szívéből feltörő kiáltásra, hogy ’nem csak kihasználtál, hanem most még el is dobsz’. Tudom, sokan, akikkel így bántak, azt érzik, hogy tönkretették őket. Diszkvalifikáltnak érzik magukat, olyannak, akiket már nem lehet többé szeretni. Ez nem igaz! Most Jézus nevében imádkozom értetek és engedjétek, hogy Isten szava elérje a szíveteket! Szerethetőek vagytok! Akkor is, ha valaki használt és kihasznált benneteket. Isten soha nem zár ki benneteket az Ő szeretetéből. Az lehet, hogy a múltatok és jelenetek sebekkel és gonosz dolgokkal van megjelölve, de a jövőtök helyreállítható! A jövőtök megváltható és teli van reménnyel, mert Istenünk olyan Isten, aki a törött dolgokat éppé teszi. Az elveszett dolgokat megtalálja, az életteleneknek új életet ad. Ez mindenkinek szól: ha megtört vagy, Jézus éppé akar téged tenni. Ha elveszett vagy, Ő meg akar találni. Ha nincs benned élet, Ő fel akar emelni és egy reményteljes jövőt akar adni. Halld meg ezeket a szavakat! Így szeret Isten téged és jövőt szán neked! Nincs vége az életednek! Távolról sincs vége!
Visszatérve a történetünkhöz, a 21. versben az áll, hogy amikor Dávid hall erről az esetről, nagyon mérges lesz és Absalom is meggyűlöli Amnont. És ahogy olvassuk, Absalom 2 évet vár, és Amnont megölve bosszút áll a lánytestvéréért.
Néhány dologra érdemes figyelnünk. Az egyik: Absalom. Ez lesz a kezdete Absalom Dávid király elleni lázadásának. Majd megpróbálja Izrael népét a saját oldalára állítani apja ellen. Ez egy kritikus pont. Egy másik, talán még válságosabb helyzet, amiben Dávidot látjuk. Előző bűnénél is, amiről a 11. fejezetben olvastunk, úgy válik házasságtörővé és gyilkossá, hogy nem a hivatását teljesíti. Nem a csatában van, ahol lennie kellene, hanem Jeruzsálemben marad. Amit most olvasunk a 21. versben az, hogy haragra lobbant, de nem tett semmit. Haragudott a fiára, Amnonra, amiért lányát Támárt megerőszakolta, de nem tett semmit. [Ha ő megbünteti Amnont, valószínűleg megelőzhette volna a gyilkosságot és talán az Absolommal való tragikus konfliktust is. A Lev 18,11 tiltja a féltestvérrel való szexuális kapcsolatot – a szerk.]
Ez fontos mindannyiunk számára. Emlékezzünk, korábban Dávid imáiban, megkérdezte Istent: ’Uram, ez olyan harc, amiben akarod, hogy részt vegyek vagy olyan, amitől távol kell maradjak”? Isten pedig válaszolt neki, hogy menjen vagy maradjon. Most csak haragszik, de a saját ügyeit intézi. Haragszik, de nem viselkedik apaként. Nem szembesíti a fiát szörnyű tettével és nem védi meg a lányát, akinek át kellett élnie ezt a szörnyűséget. Istent sem kérdi meg, hogy belemenjen-e ebbe a csatába vagy sem. (S ez mindnyájukra érvényes: egyik szereplőt sem érdekli, hogy mit szól Isten!) A következő fejezetekben majd mindennek a következményeit látjuk, ez nyomot hagy Dávid életében. A saját családjában lesz meg a nyoma annak, hogy a 11. fejezetben letért küldetése útjáról. És úgy tűnik, hogy úgy is maradt. A szíve még mindig egy Isten szerinti ember szíve, de tettei már nem felelnek meg ennek a magasztos elhívásnak.
Kérem a magam és mindannyiunk számára Istent, hogy magasztos elhívást adjon nekünk. Az Atya fiainak lettünk teremtve. Ez egy felemelő elhívás. Isten szíve szerint való embereknek teremtettünk. Mégsem felelünk meg mindig ennek az elhívásnak. Ezért kell imádkoznunk egymásért. És a köztünk lévő sérült emberekért, a megtörtekért, az elveszettekért és az élettelenekért. Hogy Isten meg tudjon minket gyógyítani, éppé tudjon minket tenni, megtaláljon és vissza tudjon hozni bennünket az életbe. Imádkozom értetek, ti is imádkozzatok egymásért és értem is. Isten áldjon benneteket!
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Bíró-Kocsis Anna, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)