95. nap, Benjámin törzsének bűne – Bír 19-21, Zsolt 148 (2025.02.21., péntek)
Atyánk, méltó és igazságos, hogy dicsérjünk téged, dicsőítsünk téged igazi szörnyűségek és gonoszságok közepette is! Köszönetet mondunk Igédért! Köszönjük, hogy Te vagy a Királyunk. Köszönjük, hogy vezetsz minket az értelmünk mélyén, Szentlelked által, Igazságod által, Életed példájával, Törvényeddel és Igéddel! Kegyelmed által vagyunk képesek véghezvinni akaratodat, engedelmeskedni törvényeidnek és Igédnek. Köszönjük Atyánk, dicsőítünk ma is téged! Segíts, hogy előrehaladhassunk! Kérünk téged Jézus nevében! Ámen.
Eljutottunk a Biblia egyik legsötétebb részéhez, a Bírák könyvének végén. Látjuk ezt a levitát, egy papot. Feleséget vesz magának, aki nem is igazi feleség, csak mellékfeleség. A levitát férjnek nevezi többször is az Írás ebben a részben, de a nő nem igazi feleség, inkább ágyas, ami előrevetíti a történet végét. Tudjátok, vannak olyan férfiak az Ószövetségben, már találkoztunk ilyenekkel, akik ágyasokat tartottak. Ennek soha nincs jó vége, mert Isten egyértelműen megmondta, már a Teremtés könyve 2. fejezetében, hogy a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik és ők egy test lesznek. Isten eredeti terve szerint a házasság egy férfi és egy nő között köttetik, s ez kizárólagos kapcsolat. Ez nagyon fontos. Tehát, bármikor Isten törvényének megszegését látjuk, olyan dolgokban, amit Isten félreérthetetlenül kinyilatkoztatott, különösen, mikor a családi életről, szexuális kapcsolatokról van szó, akkor erre oda kell figyelnünk! Amikor itt tapasztalunk törést, akkor ennek a következménye katasztrofális. Éppen ezt látjuk a mai részben is. A nő elhagyja a levitát és visszamegy az apja házába, de a levita érte megy. Felfogni nem tudom, hogy az apa miért akarja, hogy a férj a már ott töltött időn túl is maradjon még néhány napot, de végül egy nap szürkületkor mennek el, és így, figyeljétek csak, nem mennek Jebuzba – a későbbi Jeruzsálem –, ahol a jebuziták élnek, hanem a Benjámin földjén lévő Gibeába mennek, azt gondolva, hogy ők a testvéreik, hiszen Izrael törzséhez tartoznak. Mégis itt történik meg a szörnyűség. A gibeai férfiak, bár a levitát akarják molesztálni, de az végül a mellékfeleségét küldte ki nekik, és az egésznek tragikus vége lett. Az asszony belehalt a bántalmazásba.
Ez nem igazságos. Nemcsak a halála nem rendjén való, de az sem, hogy őt küldték ki. A levita végül 12 darabra is vágta a testét és elküldte a többi törzsnek. Borzasztó, félelmetes. Szó szerint, mintha egy horrorfilmből lenne ez a jelenet. És ekkor a többi törzs azt kérdi: ’Ki tette? Benjámin törzse?’ Felelősségre vonták őket, ők pedig nem adták ki a bűnösöket. Hadba szálltak ellenük, véres csaták jöttek. A vége az lett, hogy megöltek majdnem mindenkit, a nőket is beleértve. De hirtelen megtorpantak és elkezdtek gondolkodni: ’Mit tettünk? Lekaszaboltuk Benjámin törzsét, egyet a 12 közül, akikre pedig szükség van.’ Ráadásul esküt tettek, hogy lányaik nem lesznek benjaminita férfiak feleségei. Felmerült a kérdés, hogyan akadályozzák meg Benjámin kihalását, ha a túlélő 600 harcosnak nem tudnak feleséget adni. Erre is kitalálnak valamit, ami szörnyű. Elmennek Jabes Gileadba, amelynek vezetői nem vettek részt az esküben, megölnek mindenkit, és elrabolnak 400 lányt, 400 szüzet, és azt mondják az életben maradt benjaminita férfiaknak, hogy tessék, itt van 400 feleség. De ez még nem volt elég, ezért engedélyt adnak a benjaminita férfiaknak, hogy a Silóba tartó – Isten előtt táncolni akaró – lányok közül vegyenek feleségeket. Megnyugtatták magukat, hogy ezzel nem szegik meg az esküjüket, hiszen a lányokat nem feleségül adják, hanem a benjaminiták rabolják majd el őket.
Ha ez zavarosnak tűnik nektek, az rendben van. Mert mindent pontosan összefoglal az utolsó vers, a 21,25: „Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott.” Ez a könyv tökéletesen összefoglalja azt, ahol most mi is tartunk: A kultúránk, az országunk, a világ, ami olyan mértékben átadta magát a relativizmusnak, hogy azt tesszük, ami szerintünk helyes. Ezt jelenti a relativizmus: „Neked megvan a magad igaza, nekem pedig az enyém. Te azt teszel, amit te gondolsz helyesnek, én azt, amit én.”
Az egyik ok, ami miatt a Bírák könyve olyan helytálló ma is, az az, hogy a megtörtségről szól, és mi olyan megtörten, megtört társadalomban élünk… Isten a megtörtséget választotta, mert kinyilatkoztatta az igazságot Izrael népének, de ők azt választották, hogy nem figyelnek rá. Az igazságot pedig nekünk is kinyilatkoztatta, és mi azt választjuk, hogy nem törődünk vele. Felkiáltójel a Bírák könyve számunkra, hogy lássuk a valóságot, és hogy a könyvből ne csak az Istentől való elfordulás folyamatára, a magunk törvénye szerinti cselekvésre és a következmények miatti szenvedésekre emlékezzünk, hanem a megszabadításra is. A megszabadítás akkor jön el, amikor elismerjük, hogy mit tettünk, és az Úrhoz kiáltunk. Ő pedig meghallgatja az imánkat, ugyanúgy, ahogy meghallgatta az izraelitákét is, és segítségünkre jön. Ezt fogjuk látni az elkövetkező három napban, Sámuel első könyvében.
Imádkozom értetek, ti is imádkozzatok értem. Isten áldjon benneteket!
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Bíró-Kocsis Anna, a szöveget gondozta Gájer László atya, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
94. nap, Sámson és Delila – Bír 16-18, Zsolt 147 (2025.02.20., csütörtök)
Mennyei Atyánk, dicsérünk Téged, áldunk Téged és felemeljük Neved, mert Te vagy az Isten, aki mindeneket teremtettél és minden létezőnek forrása és alapja vagy! Te vagy a valóság és az anyag forrása és felfeded előttünk szívedet, ami csodálatos, semmihez sem hasonlítható! Köszönjük Neked, Istenünk! Te, az Isten, aki mindenek felett álló vagy és mindennek a forrása vagy, kiválasztottál bennünket, hogy gondunkat viseled. Kiválasztottál arra, hogy törődsj velünk és felfeded számunkra a szíved. Segíts, hogy megláthassuk, megismerjük és kövessük szívedet, hogy megtaláljuk a helyünket a szívedben ma és életünk minden napján! Ezt kérjük tőled a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen.
Sámson történetének a közepéhez értünk, és nem értjük, hogy hogyan történhet mindez így! Úgy értem: milyen nevetséges az, ahogy Sámsont az indulatai irányítják. Ahogy már tegnap is említettük, megvannak Sámson erősségei, de a gyengeségei is, amelyek közül az egyik az, hogy érzelmei és vágyai egészen a hatalmukba tudják őt keríteni. Olyannyira, hogy Delila négyszer kérdezi meg tőle erejének titkát, és Sámson háromszor hazugsággal félrevezeti őt, tudva, hogy ebben a nőben nem bízhat meg. De amikor visszatér hozzá – ki tudja, mitől vezérelve – Sámson végül mégis bizalmat szavaz neki!
Ez egy nagy lecke mindannyiunk számára. Hiszen voltunk már részesei sérült kapcsolatoknak, ahol a másik ember vagy emberek nem egyszer tanúbizonyságát adták annak, hogy nem lehet bennük megbízni, mi mégis folyton visszatértünk hozzájuk. Vajon miért? Ez nem csak szerelmi kapcsolatokra igaz, mint Sámson és Delila esetében. Előfordulhat például hivatalos vagy üzleti kapcsolatokban is, hogy bizalomra érdemtelen emberekben bízunk meg újra és újra. Miért teszünk így..? – Sámson példája világosan megmutatja számunkra, hogy ez oktalanság. De arra is tanít az ő története, hogy Isten ilyen eseteken keresztül is tud működni.
Ha visszalapozunk a Kivonulás és a Teremtés könyvéhez, azt látjuk, hogy Isten megtört embereken keresztül cselekszik. Ők Isten népe. Sámson is egy közülük, egy bíra, Izrael megmentője. Mégis, sok esetben esztelenül cselekszik. Ahogy tovább haladunk, megint látjuk, hogy nem gondolkodik nagyobb összefüggésekben. Miután levágják a haját, megvakítják és börtönbe kerül, miért akar bosszút állni a filiszteusokon? A szeméért, nem másért…
Tartsuk ezt észben! A Bírák könyvét – és ezért is ez az egyik kedvenc könyvem – nehéz időkre ajánlom olvasmányul, mikor a kétségbeesés szélén állunk. Mert elolvassuk ezeket a történeteket, és azt mondjuk: ’Álljunk csak meg egy pillanatra! Sámson lenne az a legnagyszerűbb férfi, akit Isten abban az időben népe megmentőjéül választott? Ezt a hibákkal teli embert?’ Ennek tükrében rátekinthetünk saját vezetőinkre is. Az egyházban, az üzleti életben vagy a kormányban, de akár a közösségvezetőnkre is, és azt mondhatjuk: ’Te jó ég! Tényleg ő a legjobb, akit kaphattunk?’
Nagyon fontos dolog hangzik el a 16. fejezet 22. versében. Itt Sámsont vakon, leborotválva és megbéklyózva láthatjuk. Malomkövet forgatva őröl a tömlöcben. A szövegben azt olvassuk róla, hogy „a haja újra nőni kezdett, miután megnyírták”. Ez egy „várj-csak-és-meglátod” helyzet, ahol az történik, hogy amikor legközelebb behozzák Sámsont a filiszteusok elé, hogy gúnyt űzzenek belőle, Isten Lelke leszáll rá, mikor segítségül hívja az Urat. Ezt nem szabad elfelejtenünk! Isten népe nem tökéletes, de az Övé. Ez mindannyiunk számára fontos tanítás. Te és én, egyikünk sem tökéletes, de hozzá tartozunk.
A következő két fejezetben egy bizarr elbeszélést olvashatunk, Micha és a levita történetét. Röviden összefoglalva Micha ellop anyjától 1100 ezüstöt, majd visszamegy hozzá és úgy mellékesen megjegyzi, hogy ő lopta el, erre anyja úgy meghatódik fia őszinteségén, hogy készíttetnek a pénzből egy bálványt. Fenomenális! ’Szép munka, anyuka! Jól van, Micha!’ Mit mutat meg számunkra ez a történet? A 17,6-ban ezt olvassuk: Ebben az időben nem volt király Izraelben és mindenki azt tette, ami neki tetszett. Tehát Micha bálványt készíttetett. Még a kezdetek kezdetén vagyunk, rögtön a Józsue vezette hódítás után. A Dán nemzetségéből valóknak még nincs is saját földjük. És máris esnek szét a dolgok… Micha felállít egy szentélyt, így a szomszédai is azt a bálványt imádják, amit abból az 1100 ezüstből készíttetett, amit előzőleg anyjától lopott, de visszaadott. Tudjátok, ő a jó fiú. Tehát, ezt a bálványt imádják, és Micha még pappá is teszi az egyik fiát, majd talál egy levitát. Ki ez a levita? Emlékeztek arra, hogy a levitáknak a számukra kijelölt 48 városban kellett lakniuk. Ez a levita pedig elment Betlehemből (ami eleve nem is volt leviták városa), és vándorolt. Lényegében egy zsoldos levita lett, egy felbérelhető pap, aki találkozott Michával. Micha pedig így gondolkodott: ’Milyen jó, én egy legitim papot akarok, neked pedig megvan a megfelelő származásod. Kössünk hát egyezséget: lakj nálam, én megfizetlek, te pedig elvégzed majd a papi munkát.’ A levita beleáll, és vezeti Michát, a családját és a szomszédait a hamis imádásban.
A levitának pontosan tudnia kellet volna, hogy amit tesz, az helytelen. És lehet, hogy tudta is. Mi volt a helyzet abban az időben Izraelben? Nem volt király, „és mindenki azt tett, amit jónak tartott”. Azért olyan fontos ez a rész, mert a helyes istentisztelet mibenlétére világít rá. Ehhez nagyon jól kell ismernünk az Úr szívét, és ettől nem szabad eltérnünk sem jobbra sem balra!
Később Dán törzse lakóhelyet akar magának, és felmennek Laisba. Útközben találkoznak ezzel a zsoldos levitával, és azt mondják neki: Miért lennél egy családnak a papja, ha lehetnél mindannyiunké, egy egész nemzetségé? A zsoldos levita pedig igent mond a nagyobb ajánlatra. Viszont mi történik? Elviszik Micha házából a bálványt, amit Micha csináltatott, és felállítják Laisban a szentélyüket. A levita pedig vezeti őket az imádásban, mialatt ez időben az igaz Isten szentélye Silóban van… Hihetetlen! Egy levita hamis istenimádásba vezeti Izrael e törzsének tagjait! És ez az egész nem sokkal Józsue halála után történik. Igaz, van olyan elmélet is, miszerint ez később történt. Akármi is a pontos időpont, a tény, hogy ilyen állhatatlanok tudunk lenni, és könnyen elfordulunk attól, amire az Úr kér minket. Néha még ügyesen tettetjük is, hogy nem tudjuk, mi a gond. Mert az elég valószínűtlen, hogy a levita nem tudta, mit kellene tennie. Biztosan tudta, hogy ez bálványimádás, hiszen mindenki ismerte az aranyborjú történetét. Mindenki ismerte a történetet, amikor az izraeliták bálványt készítettek, és azt nevezték ki istennek, aki őket az egyiptomi szolgaságból kihozta. Ezt a történetet és annak jelentését mindenki ismerte. Tehát nem hiszem, hogy a levita nem volt tudatában annak, hogy tette hamis.
Hasonló helyzetben mi mit teszünk? Képesek vagyunk azt álltani, hogy nem tudjuk, mit tegyünk? Még egyszer: Nem volt királya Izraelnek, és mindenki azt tette, amit jónak látott. Ez az önbecsapásra való hajlam ott van és megerősödhet mindannyiunkban. Ezért imádkoznunk kell egymásért, mert nemcsak arról van szó, hogy felismerem ezeknek a megtört embereknek a megtört életükből fakadó szörnyű döntéseit. Ez rólunk szól! Az Ige: tükör, lámpafény, smirgli, ahogyan már korábban is neveztük. Ez az olvasmány visszatükrözi nekünk az igazságot a saját szívünkről. Hiszen milyen könnyen hivatkozunk arra, hogy talán nem is tudjuk, mi az igazság… és megyünk a tömeggel. Azt mondjuk, hogy sosem tudhatjuk biztosan, mi a helyes. És Isten akarata ellenében megyünk. Még van egy utolsó és szörnyűséges napunk a Bírák könyvéből, holnap.
Imádkozzunk egymásért, imádkozzatok értem. Isten áldjon benneteket.
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Bíró-Kocsis Anna, a szöveget gondozta Gájer László atya, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
93. nap, Erősségek és gyengeségek – Bír 12-15, Zsolt 146 (2025.02.19., szerda)
Mennyei Atyánk, imádunk és dicsőítünk Téged! Köszönjük, hogy önmagaddal ajándékozol meg minket! Köszönjük a hit ajándékát, köszönjük Igédet, amin keresztül 93. napja szólsz hozzánk és tanítasz minket, Urunk! Nem csak rólunk és a történelmünkről szólsz az Íráson keresztül, hanem a szívedet tárod fel előttünk és magadról beszélsz. Kérünk, továbbra is nyisd meg fülünket, szívünket és alakítsd elménket a szerint, aki Te vagy, és amire minket hívsz! Jézus nevében kérjük ezt Tőled! Ámen.
A mai fejezetekben újabb bírákról olvasunk röviden, majd jön Sámson, aki a leghíresebb közöttük. Ennek a résznek a kezdete egy olyan házaspárról szól, akik gyermekre vágynak. Több ilyen házaspár van a Bibliában, Sámson szülei az egyik ilyen pár, Mánoah és a felesége. Isten végül megáldja őket egy gyermekkel.
Fontos, hogy amikor ilyen témával találkozunk, akkor megálljunk és imádkozzunk minden házaspárért, akik nem tudnak megfoganni, nem tudják kihordani a gyermeküket vagy a várandósságuk válságban van. Amikor előkerül ez a téma a Biblia egy év alatt olvasói közösségében és imádkozásra kérem a tagokat, nagy dolgok történnek! Sok élet áldást nyer az imák által.
Itt, az olvasmányban az Úristen meglátogatja Mánoahot és a feleségét, a fiuk pedig születésétől fogva Istennek szentelt, nazír lesz. Erről az életformáról már szóltunk a Leviták könyvéhez kapcsolódóan. Ott elmondtam, hogy általában egy meghatározott időre tettek az emberek nazirátusi fogadalmat, mint ahogy mi időnként egy Istennek szentelt időszak idejére teszünk fogadalmat – mondjuk nem fogyasztunk alkoholt nagyböjtben, stb. Ritka az az eset az Ószövetségben, hogy valaki az egész életét születésétől kezdve nazírként éli le. Ilyen férfi volt Sámson, Keresztelő János és talán Sámuel, akiről Sámuel első könyvében fogunk olvasni, de róla ezt nem tudjuk teljes bizonyossággal.
Nekünk most itt van Sámson, aki történetesen nem egy ’jó fiú’. Igaz, hogy hős, egy akcióhős fajta, az a típus, akit nagyon kedveltem gyerekként olvasva a Bibliát. Ez a fickó a nagy erejét sokszor kihasználta, Isten szolgája volt, de a teljes történetét megismerve rájövünk, hogy Sámson nem volt egy nagyszerű ember. Erős volt, de nem bölcs. Istennek volt szentelve, de nem élt ennek megfelelően. Ezt abban a jelenetben is láthatjuk, amikor megöli az oroszlánt, ami még önmagában nem rossz, de később mézet eszik az oroszlán teteméből. Csupán a mézért megérintett egy halott tetemet, amellyel megszegett egy fontos szabályt, ami a holttestekkel való érintkezés tilalma volt. És ez még nem elég, ebből a mézből a szüleinek is ad, és úgy teszi őket rituálisan tisztátalanná, hogy azok nem is tudnak róla. Egy másik alkalommal megöl ezer filiszteust egy szamár állkapcsával, ami ugye megint egy tisztátalan tárgy.
Tehát, látnunk kell, hogy bár Sámson erős, akadnak jócskán gyengeségei is. Az egyik, hogy bár Istennek van szentelve, egyértelmű, hogy nem él ehhez méltó életet. A másik, hogy erős, de nagyon indulatos is, s emiatt gyakran kerül bajba – már az eddig olvasott fejezetekben is. Gyenge pontjai között van a szexuális kicsapongásra való hajlama, amiről a következő fejezetekben olvasunk. Ezekben mi is magunkra ismerhetünk: mindannyiunknak vannak erősségei és gyenge pontjai is, és az erősségeink nem teszik semmissé a gyengeségeinket! Foglalkoznunk kell a gyarlóságainkkal, nem mondhatjuk, hogy azért, mert bizonyos területeken erősek vagyunk, elfogadhatjuk a gyengeségeinket. Ki kell mondanunk: ’Köszönöm Uram, hogy ezeken és ezeken a területeken erősnek alkottál engem, de elismerem, hogy vannak területek, ahol nagy szükségem van tisztulásra, más területeken pedig megerősödésre!’ Tehát, ahelyett, hogy kétségbeesnénk a gyarlóságaink miatt, vagy ellenkezőleg, nem vennénk tudomást róluk, az Úr elé kell vinnünk őket!
Mindenkit arra buzdítok, hogy vegye számba az erősségeit, adjon értük hálát az Úrnak és foglalkozzon a gyengeségeivel úgy, hogy az Úrra bízza azokat, s ezt mondja: ’Uram, Te tudod mit akarsz kezdeni ezzel a gyarló tulajdonságommal. Engedélyt adok neked, hogy tisztítsd meg az életemet, szabadíts meg, gyógyíts meg ezeken a területeken vagy egyszerűen adj erőt, hogy a gyengeségeim ne okozzák a vesztemet!’ – Mert Sámson esetében ez fog történni… Bocsánat, ha ezzel lelövöm a holnapi poént.
Jaj, de szeretem a Bírák könyvét! Nem azért, mert akkora hősök vannak benne, akik mindig megoldják a nehéz helyzeteket, hanem mert tükröt tartanak elénk. Ez az, amit Isten Igéje tesz, köszönjük Uram! Imádkozzunk egymásért továbbra is, és értem is imádkozzatok! Isten áldjon benneteket!
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Bíró-Kocsis Anna, a szöveget gondozta Gájer László atya, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
92. nap, Jefte fogadalma – Bír 9-11, Rut 4, Zsolt 137 (2025.02.18., kedd)
Mi Atyánk a Mennyben! Dicsőítünk és magasztalunk, neked hódolunk és kimondjuk, hogy szeretünk téged! Hálát adunk neked azért, aki vagy és mindenért, amit adsz nekünk ma és minden nap! Jézus nevében imádkozunk. Ámen. Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Tudom, hogy ez egy nagyon hosszú olvasmány volt a mai napra. A Bírák könyvéből és Rut történetéből most csak egy-két rövidebb részt emelek ki.
A Bírák 9. fejezetéből emlékszünk Jerubbaálra, akit Gedeonnak is hívtak. Gedeonnak 70 fia volt, vagyis igazából 71 Abimelekkel együtt, aki eldöntötte, hogy ő lesz a király. Sajátmagát nevezte ki királynak. És ez lett vesztének az egyik oka. Itt,a Bírák könyvében láthatjuk Isten visszatérő közeledését népéhez. Isten megáldja őket, majd ők ismét elfordulnak tőle, bálványokat imádnak, majd tragédiák következnek. Aztán ismét megbánják, amit tettek, visszatérnek az Úrhoz, segítségül hívják,és Isten megsegíti őket. Ez a „körforgás” nagyon sokszor megismétlődik, itt a Bírák könyvében tizenkétszer vagy tizenháromszor is.
Van itt még egy hosszabb történet Jeftéről, aki egy gileádi férfi volt. Egy parázna nő volt az anyja, ezért megvetette őt a családja, elkergették, de ő nagy harcos lett és rablókból csapatot gyűjtött maga köré. Amikor az ammoniták Gileád népe ellen támadtak, azok tudták, hogy kihez kell fordulniuk. Ahhoz a sráchoz, akit megvetettek és aki a legkeményebb ember lett a vidéken. Jefte vezette a csatát az ammoniták ellen, és nagyon jó munkát végzett. A probléma csak az esküjével volt. Megfogadta ugyanis, hogy ha Isten megadja neki a győzelmet, akkor ő hazatérve az első szembejövő ember életét feláldozza Istennek, aki a házából kilép a fogadására. Ennek semmi értelme nem volt, hiszen Jefte tudta az igazságot, tudta, hogy létezik Izrael Istene, és tudta, hogy Ő nem kívánna emberáldozatot. Sőt, Isten tiltja az emberáldozatot. Jefte mégis meggondolatlan esküt tett.
Amikor először olvastam ezt a részt sok évvel ezelőtt, nagyon-nagyon érthetetlen volt számomra. Úgy gondoltam, hogy a Bibliában lévő történeteknek és a bennük lévő hősöknek valahogy a helyükön kellene lenniük. Próbáltam sokáigértelmezni, hogy lehetne helyre tenni ezt a történetet. A valóság az, hogy a Bírák könyvében vannak bírák, akik néhány dolgot jól csinálnak, de van, amit nem. Vannak területek, ahol jóságosak és harcolnak, de vannak területek, ahol őrültséget tesznek és hűtlenek is. Jefte sem különb. Ő meggondolatlan esküt tett az Úrnak, és be is tartotta. Nem azért, mintha ez lett volna Isten akarata. Ez őrületesen sötét és veszélyes dolog. Jeftevalószínűleg ugyanazt tette, amit később Izrael fog tenni, amikor átveszi az ember-, sőt gyermekáldozat szokását a kánaániaktól. Molok istenről, már hallottunk a kánaániaknál. Aki imádta Molok istent, az feláldozta neki a fiait és a lányai. Jefte ugyanígy fordul Izrael Istenéhez, ami nagyon is tilos! Teljes félreértése Isten szándékának, ami torz istenképéből fakadt – az igaz Isten képét elhomályosították benne a helyi pogány vallási elképzelések. Egyszóval: Jefte hatalmas harcos volt, akit eltöltött az Úr Lelke, de közben egy eszméletlen nagy butaságot csinált!
Egy fontos dolgot mindenképpen magunkkal vihetünk ebből a történetből. Nem csak arra van szükségünk, hogy szövetséget akarjunk kötni az Úrral. Ne csak ígéreteket tegyünk az Úrnak, hanem fontos, hogy okos és értelmes ígérteket tegyünk neki. Szükségünk van arra, hogy bölcs esküt tegyünk. Ha egyszer olyan helyzetbe kerülünk, hogy meg kell ígérnünk valamit az Úrnak, annak meg kell egyeznie Isten akaratával. Ő nem kívánjaaz élők halálát. Isten senki halálát nem kívánja. Isten mindenkinek életet és az élet teljességét szeretné adni. Vagyis ez a hirtelen ígéret, amit Jefte tett, nem egy követendő példa a számunkra. Folytassátok az imádságot, én is imádkozom értetek!
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Szabó-Kasovitz Gyöngyi, a szöveget gondozta Gájer László atya, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
91. nap, Gedeon története – Bír 6-8, Rut 3, Zsolt 135 (2025.02.17., hétfő)
Mennyei Atyánk! Dicsőítjük és áldjuk Szent Nevedet! Tudjuk ki vagy, hozzád kiáltunk és felemeljük hozzád a szívünket, hogy minden időben hódoljunk neked. Mindenkor dicsérünk és hálát adunk neked! Jézus nevében imádkozunk. Ámen. Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Ma Gedeon történetét olvastuk három fejezeten át a Bírák könyvéből. Gedeont idővel Jerubbaálnak is kezdték nevezni, melynek jelentése: ’Baál ellen küzdő’, de olyan értelmezés is van, hogy ’Küzdjön ellene Baál’ – a szöveg alapján mindkét értelmezés tartható.
Na de mivel is kezdődik ez a történet? Mit tesz Gedeon? Gedeon lerombolja Baál oltárát és kivágja a szent berket. Ezzel a saját kezébe veszi az élete irányítását. A hamis istenek oltárát lerombolja, vagyis szembeszáll Baállal. Ez nagyszerű! Annyira jól kezdődik ez a történet! Érthetetlen, de nagy győzelmei után sajnos mégis visszatér a bálványimádáshoz.
Gedeon egy alapvetően becsületes bíra. Hallani fogunk azonban más bírákról is. Lesznek jó bírák, lesznek, akiket tisztelnek, és lesznek olyanok, akiket elcsábítanak, ahogy mi is néha engedünk a csábításnak. Ez a bálványimádás.
Gedeon a győzelmei után arany efódot készíttet. Ez eredetileg egy olyan ruhadarab, amit a pap hordott amikor imádkozott a templomban. Nem Baált készít vagy aranyborjút, hanem egy szimbólumot, amit az élő Isten imádására használtak. És mi történik? Az emberek az arany efód felé fordulnak, nem pedig Isten felé! Félrevezetik őket, ahelyett, hogy a szívüket az Úr felé fordítanák. Annyira hihetetlen! Rossz értelemben hihetetlen. A Bírák 8,27-ben olvassuk: „Gedeon efódot készített belőlük, és városában, Ofrában helyezte el. Egész Izrael odaadta magát neki, és ez lett Gedeonnak és családjának csapdája.” Vagyis Gedeon volt, aki harcolt Baál imádása ellen és ugyancsak Gedeon volt, aki visszafordította a családját a bálványimádás felé, végső soron Baál isten felé. A Bír 8,33-ban ezt olvassuk: „Gedeon halála után Izrael fiai újra összeadták magukat Baállal, és istenüknek fogadták Baál-Beritet.” Baal-Berit a szövetségre lépést jelenti Baál istennel. Te jó ég! Mennyire borzasztó ez! Miért is? Mert a Szövetséget az igaz és élő Istennel kötötték. Maga az Úr nyilatkoztatta ki magát Izrael népének. Most pedig egy hamis istent imádnak, akit az igaz Istennek tartanak.
Mi is milyen gyakran tesszük ezt! Kialakítunk magunknak egy nekünk megfelelő Istent, a nekünk szimpatikus Jézust, aki leginkább megfelel nekünk. Átformáljuk az igaz és élő Istent, aki a lehető legteljesebben kinyilatkoztatja nekünk magát. És mi azt mondjuk: ’Nem, inkább csak ez és ez a rész tetszik nekem Istenből.’ Ez mindig egy csapda. Ez történik Gedeonnal majd a családjával is. Megkapják a földet majd elfordulnak az igaz és élő Istentől és bálványokat imádnak.
Egy utolsó megjegyzés ehhez a hosszú szakaszhoz. Rut 3. fejezetében a vérrokon kiváltó szerepe kerül elő. Héberül ezt „goel”-nek mondják. Találkoztunk már ezzel a Leviták, a Számok könyvében és a Második törvénykönyvben is. Az izraeliták életében volt egy személy, a kiváltó, akinek nagyon fontos szerepe volt. Például, ha egy izraelita szolgaságra jutott (Lev 25,48) a kiváltó rokon felelős volt az izraelita kiváltásáért a szolgaságból. Vagy ha valakit megöltek, a kiváltónak meg kellett bizonyosodni, hogy volt-e utólag igazságszolgáltatás (Szám 35). Úgyszintén, ha valaki elvesztette a földjét, a kiváltónak vissza kellett vásárolnia azt (Lev 25,25). Végül, a Másodtörv 25,5-10-ben, a kiváltónak kötelessége volt feleségül vennie a gyermektelen özvegyet, hogy tovább vigye a nevet. Ez van Rutnál is. Rut egy gyermektelen özvegyasszony. Oda megy Boázhoz és mondja neki, hogy te a rokonom vagy, ezért feleségül kellene venned. Boáz bizalmába férkőzik, aki szívesen feleségül venné, de emlékezteti, hogy van egy közelebbi rokona is, akinek elsőbbségi joga van erre. Holnap a 4. fejezetben ezzel a férfival fog beszélni Boáz.
Ez a kiváltó szerepe. És egyértelmű kapcsolat van az Ószövetségben lévő kiváltó és az Újszövetségben megjelenő Jézus Krisztus között. Miért is? A Leviták 25,48-ban olvastuk, hogy bárkit, aki szolgaságba került, a kiváltó visszavásárolhatja és nem lesz többé szolga. Mit tett Jézus? Jézus saját testvérévé tett minket, odaadta az életét értünk, hogy megváltson minket. Ezért ő a kiváltó. Szolgaságra adja magát, hogy neked és nekem életünk legyen.
Ez csak egy kis része a mai hosszú olvasmányoknak és köszönöm, hogy velem maradtatok, elnézést, ha túl hosszúra sikerült a mai magyarázat. De hát ez Isten Szava és ez nagyon-nagyon jó nekünk! Imádkozom értetek! Imádkozzatok, kérlek, ti is értem. Isten áldjon benneteket!
(Mike Schmitz atya napi magyarázata alapján; fordította Szabó-Kasovitz Gyöngyi, a szöveget gondozta Gájer László atya, szerkesztett Kunszabó Zoltán.)