90.nap, Rut és Boász – Bírák 4-5, Rut 2, Zsolt 134 (2025.02.14., péntek)
Dicsérünk téged Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy elolvashattuk ezt a történetet, ami egy asszony töretlen hitéről tesz tanúságot számunkra. Rut nem ismert téged, de képes volt megbízni anyósában, aki közel volt hozzád. Hűségéért megáldottad őt is, és a körülötte lévőket is. Ezen a csodálatos asszonyon keresztül áldod meg Izrael népét is, hiszen Királyunk is Rut kései leszármazottja. Segíts, hogy mi is hűségesek legyünk szeretteinkhez, családunkhoz és főleg hozzád! Uram, segíts nekünk olyankor, amikor az élet nehézre fordul, amikor látszólag sötétségben járunk és nagyon könnyű lenne hűtlennek lennünk! Segíts, hogy ilyenkor beléd kapaszkodjunk és még jobban ragaszkodjunk hozzád! Jézus nevében, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen!
Ha ránézünk Rut történetére, könnyen mondhatnánk: Milyen szerencsés! Pedig ez a nap hosszú ideje talán az első áldásos napja volt. Moáb földjén Rut feleségül vette Noémi egyik fiát. Először Noémi férje, Rut apósa, Elimelech halt meg. Ezt követően meghalt Elimelech két fia is, ami a családot veszélyes helyzetbe sodorta. Rut épp csak elkezdte tervezni új családja életét, amikor a férje váratlanul eltávozott.
Eddig a napig, míg meg nem jelent Boász földjén, kilátástalanságban élt, napról-napra, kapaszkodók nélkül, a dolgok jóra fordulásának ígérete nélkül. Rut mégis megmaradt hűségben, és tovább ment az anyósával, Noémival. Abba az egy személybe kapaszkodott, akit ismert, rábízta magát és úgy döntött: ’Noémi Istene lesz az én Istenem is, Noémi népe lesz az én népem is!’ Rut kitartott, így eljött az a nap, amikor a dolgok jóra fordultak! Miközben a mezőn az elhullatott kalászokat gyűjtögeti, Boász észreveszi és megvédi őt. Régóta ez lehet az első alkalom, hogy Rut valóságosan megtapasztalja valaki védelmét. Rutnak tehát nem volt könnyű dolga, de a remény végül felcsillant az életében.
Talán ma te is kilátástalannak érzed a helyzetet, amiben vagy. Talán azt kérdezed most a szívedben: Hol van az én reményem? Hol van az én szabadulásom? Ilyenkor emlékezz erre a történetre! Van úgy, hogy egy nehéz időszak hosszú ideig tart, de Isten előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Ha hajlandóak vagyunk nyitott szívvel keresni, megtaláljuk a remény csillagát, ami egy nap majd mindenki történetében felragyog!
Gondolj az emberiség egyik legsötétebb napjára, amiről a Teremtés könyvének 3. fejezetében olvastunk. Ádám és Éva fellázadt Isten ellen, és megtapasztalta hűtlensége következményeit. A 3. fejezet 15. versében Isten erre úgy válaszolt, hogy megváltót ígért nekik: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” De mit jelenthet ez?
A reményt jelenti! A Bírák könyvének mai története szorosan idekapcsolódik. Az Úr elénk tárja Debóra, Sziszera és Jáel történetét, ami az Ő nagy ígéretének beteljesedését jelzi előre. A 4. fejezetben Jáel Sziszera fejét egy sátorcövekkel a földhöz szegezte, ami számunkra valószínűleg nagyon erőszakos tettnek tűnik. Mégis, ez a Teremtés 3,15 beteljesedésének előrejelzése, amikor az ellenség feje egy asszony által széttiportatik. Mi már tudjuk, hogy a nagy ellenség feje Jézus által, az egyetemes Megváltó által lesz széttiporva. Ő az igazi Megváltó, az igaz Bíró és az igaz Harcos, aki a végletekig harcol a népért. Ő az, akihez igazán tartozunk, és akinek minden bizalmunkat odaadhatjuk. Ha a halál árnyékának völgyében járunk is, Ő a mi reményünk. Ő egy pillanat alatt mindent meg tud változtatni. [Az, hogy a kígyó fejét az asszony szülötte, egy férfi tiporja majd szét, már kiderül az eredeti héber szövegből is, ahol a kígyó legyőzőjét hímnemű személyes névmással nevezik meg – a szerk.]
Imádkozom érted, hogy járj hűségben, és ha sötétségben jársz, a reményed napja minél hamarabb felragyogjon! Tudd, hogy sohasem vagy egyedül, mert Isten minden nehéz időszakodban veled van! Ámen!
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Narancsík Eszter, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
89. nap, Az engedetlenség körforgása – Bír 1-3, Rút 1, Zsolt 133 (2025.02.13., csütörtök)
Mennyei Atyánk, imádunk és dicsőítünk téged! Köszönjük Igéd, köszönjük a történeteket, amiket kinyilatkoztattál nekünk, amelyekből megtudjuk, hogy a nehézségek közepette és a hűtlenségeink ellenére Te hűséges vagy! És küldtél nekünk szabadítót, kinek neve Jézus Krisztus! Az Ő nevében imádkozunk Hozzád! Ámen.
Ami a Bírák könyvében történik, már megtörtént néhány alkalommal. Izrael népe engedetlenkedik, szenvednek, majd bűnbánatot tartanak és megújulnak. Ez az az állandó mókuskerék, amit a Bírák könyvében látni fogunk, ami sokunkra frusztrálóan hathat, hiszen mindig előre látjuk, hogy ez fog következni, és legszívesebben figyelmeztetnénk a népet: ’Mit csináltok? Ez őrültség!’ Ez egy eszement körforgás, amikor mindig ugyanazt csinálják, de más kimenetelben reménykednek: Engedetlenség, hűtlenség Isten felé, más istenek követése, mire Isten válasza az, hogy a filiszteusoknak, az amoritáknak, az amalekitáknak vagy a moabitáknak ad hatalmat Izrael felett. Temérdek szenvedés után a nép Istenhez kiált, bűnbánatot tartanak, mire Isten szabadítót támaszt közülük, és ők megújulnak. Ez a minta ismétlődik újra és újra.
Néhány dolgot ki szeretnék ebből emelni. Az egyik, hogy a könyv elején, amikor harcba indulnak, azt mondják, hogy Júda házának kell elől mennie a harcban. Jeff Cavins hívta fel a figyelmemet, hogy Júda neve dicsőítést jelent, tehát mikor harcolunk, nehézségekkel állunk szemben, az Úr dicsőítésével kell kezdenünk a küzdelmet. Itt még a honfoglalás befejezéséről van szó, Júda és Simeon sikeres terjeszkedéséről.
Aztán változik a kép. A Bírák könyve 2. fejezetének elején azt olvassuk, hogy a nép hűtlenné vált Józsue halála után. Amíg Józsue és a nép vénei éltek, addig hűségesek voltak, aztán jött az a nemzedék, akik már az Ígéret földjén születtek, nem ismerték közelről az Urat, aki országot adott a népnek és elhagyták az Úr szolgálatát. Amikor mindazok megtértek atyáikhoz, akik még látták az Úr hatalmas tetteit, az utánuk következő nemzedék már nem ismerte az Úr műveit, amit Izraelért tett.
Mit mond ez nekünk? Azt mondja, hogy az öregek nem tették meg, amiről Mózes és Józsue azt parancsolta, hogy sohase feledkezzenek meg róla: tanítsák gyermekeiket minden nap arra, amit Isten értük tett és nekik mondott. Tanítsák gyermekeiknek mindennap, hogy az Úr ezt értük is tette! De minderről megfeledkeztek és nem nevelték ki az utánuk jövő generáció vezetőit, akik képesek lettek volna a nép szívét visszafordítani Istenhez. Így megkezdődik az említett körforgás. A válság idején Isten bírát küld Izraelnek, s azt olvassuk, hogy egy ideig nyugalomban élnek a földjükön, addig, amíg hűségesek.
A bírákkal kapcsolatban megjegyzem, hogy nem a hosszú talárban járó bírókat kell magunk elé képzelni, hanem esetükben megmentőkről beszélünk, hadvezérekről, akik a csatákban vezetik a népet. Olvastuk Ehud történetét, aki Eglont, a moabiták királyát palotája felső szobájában ölte meg, úgy, mint egy orgyilkos. Egy sötét és erőszakkal teli időszakban nő fel Ehud, akiről nem azt akarom mondani, hogy nem több, mint egy gyilkos, de ezt a munkát is elvégzi. A 12 bíra a harci helyzetek szabadítói, és ennek megfelelően cselekszenek. Nem tökéletesek, nem minden helyes vagy jó, amit tesznek. Arról van szó, hogy amit tesznek, az hatékony az ellenség legyőzése szempontjából és lehetővé teszi Izrael túlélését.
Egy megjegyzést szeretnék fűzni Rút könyvéhez, ami a Bírák korában játszódik. Itt van Noémi, Elimelek felesége. Moáb földjére mennek, ott két fiuk születik, akik moabita nőket vesznek feleségül, amit nem kellene tenniük, mégis megteszik. Újra egy idegesítő részlet. De mindig itt van a kegyelem is! Nemcsak valami kegyes jóindulat, hanem Isten kegyelme. Itt is az működik, mert bár Elimelek és fiai meghalnak, a két fiú moabita feleségei hűségesek a családhoz. Ez emlékeztessen bennünket arra, hogy Isten nincs a pogány népek ellen, Ő mindenkiben a hűséget keresi és a szövetség részeseivé akarja őket tenni. Itt van a két feleség, Orfa és Rút, akik annyira szeretik az anyósukat, hogy vele akarnak maradni, mikor az visszaindul ősei földjére. Végül csak Rút megy vissza Noémivel. S itt jegyezzük meg: Nincs semmiféle etnikai háborúskodás Józsue vagy a Bírák könyvében. Nem egyik nemzetiségnek a másik nemzetiség ellen való harcáról van szó, ezzel szemben a tét Isten igaz imádása a bálványimádás ellenében, az Istenhez való tartozás a bálványoknak való szolgálat ellenében, ami valójában különböző démonok imádatát jelentette. Hiszen amit Rút szájából hallunk, hogy a te Istened az én Istenem lesz, ez valójában megtérést jelent, Rút a szövetség tagjává válik. És Rúton keresztül adatik Izraelnek Dávid király, rajta keresztül pedig a Nagy Szabadítót kapjuk, a Világmindenség Bíráját, Jézus Krisztust. Ő ebből a vérvonalból származik, amelynek tagja egy moabita nő, aki az Úrral való szövetségben élt.
Jegyezzük meg, hogy nem etnikai harcról van itt szó, hanem az Igaz Isten és a démonok imádóinak harcáról. Itt tartunk. Ez egy fontos fegyvertény, hogy itt vagyunk ma együtt! Folytassuk az egymásért való imádkozást! Isten áldjon benneteket!
(Mike Schmitz atya napi magyarázata alapján; fordította Bíró-Kocsis Anna, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
88. nap, Józsue utolsó szavai Izraelhez – Józs 22-24, Zsolt 132 (2025.02.12., szerda)
Mennyei Atyánk, magasztalunk és dicsőítünk téged! Köszönjük, hogy végigvezettél bennünket Józsue könyvén, ezen a történeten, ahol harcoltál a népedért! Köszönjük, hogy megmutattad, hogy hűségre hívsz minket, emlékeztetsz istengyermeki méltóságunkra, arra a méltóságra, hogy kiválasztottál bennünket! Ugyanakkor arra a felelősségre is, hogy arra választottál ki minket, hogy hűségesen bízzunk benned. Atyánk, kérünk, segíts nekünk bízni benned, segíts, hogy hűségesek tudjunk lenni hozzád, mert Te hűséges vagy! A Te szereteted megállíthatatlan! Kérjük segíts nekünk, hogy ebben a szeretetben tudjunk élni mindennap, különösen ma! Ezt kérjük tőled a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen.
Szóval ez Józsue könyve olvasásának utolsó napja! Nekem az utolsó fejezet a legkedvesebb az egész könyvben. Itt történik a szövetségkötés megújítása. És ahogyan Mózes utolsó szavai, úgy Józsue utolsó szavai is felhívást intéznek a néphez. Arról beszél, hogy ismeri őket, az állhatatlanságukat, tudja, hogy el fognak bukni, nem lesznek képesek az Urat követni. De azt is elmondja nekik, hogy az Úr nem hagyja őket cserben, szeretete nem inog meg és a választottságukban sem fog kételkedni. Ez nagyon tetszik nekem. Ezek nagyon erős mondatok és ezekkel záródik ez a történet.
Tudjuk, mi történt eddig, megtanultuk a leckéket, s ez az a rész, ahol Józsue az iménti mondatokat mondja. Talán még provokálja is a népet, amikor így szól: ”Most hát féljétek az Urat és szolgáljatok neki minden erőtökből és hűségesen. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok a folyón túl és Egyiptomban szolgáltak, és szolgáljatok az Úrnak! Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, ma válasszatok, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak a folyón túl, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Én és házam, mi az Úrnak szolgálunk!” (Józs 24,14-15)
Ez egy fontos momentum! Számunkra is nagy jelentőséggel bír, akik gyakran halogatjuk az elhatározásunkat, hogy igazán Jézus Krisztus, igazán Isten mellett döntsünk. Így megmaradnak a hamis istenek, a bálványok az életünkben. De itt a felszólítás: Dönts ma, válassz ma, mi lesz az istened! A pénz, a hírnév vagy a kényelem? Melyik? De válassz ma, hogy ne játszd meg magad tovább! És Józsue folytatja: „Én és a házam népe, mi az Úrnak szolgálunk!” Ami nem csak egy jól hangzó mondat, amit díszvarrással egy párnára lehet ölteni vagy kirakni a bejárati ajtóhoz – ezek olyan szavak, amelyek szerint élni kell! Jó, ha kivarrjuk egy díszpárnára, szuper, ha kitesszük a házunkban jól látható helyre, nagyszerű szavak, hogy mindig szem előtt legyenek, de igazán akkor hatásosak, ha szerintük élsz! Én és a családom az Urat szolgáljuk! Mekkora ajándék!
Köszönöm Neked Uram! És köszönöm nektek mind, akik együtt megyünk ezen az úton. Kérlek, imádkozzatok értem és egymásért is, én is imádkozom értetek. Isten áldjon benneteket!
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Bíró-Kocsis Anna; szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
87. nap. Isten megtartja ígéreteit – Józs 19-21, Zsolt 131 (2025.02.11., kedd)
Mennyei Atyánk, magasztalunk téged! Dicsőség és tisztelet neked! Minden lélegzetünk, minden szívverésünk tőled kapjuk, köszönetet mondunk ezért! Minden szívverésünkkel és minden lélegzetvételünkkel köszönetet mondunk neked! Ingyen adtad ezeket nekünk, Urunk, és mi sokszor túl vakok vagyunk, hogy ezt észrevegyük. Minden nap minden pillanatában, de különösen ma, minden szívdobbanásunk, minden lélegzetünk legyen a Te magasztalásodra, Jézus nevében! Ámen.
Hát, igen, ez megint egy olyan nap, amire azt mondjuk: csak legyünk túl ezeken a szakaszokon! Nevek, helyek, dolgok… De azért, ahogy tegnap is megemlítettem, ezek a helyek jelentőségteljesek. Fontos, hogy megjegyezzük őket a történelmük miatt. Ugyanakkor az utolsó sorok Józsue 21. fejezetéből nagyon erőteljesek, mert összefoglalják, miért is kellett a nevek sokaságán átverekedni magunkat. Az utolsó szavak azt mondják, hogy „az Úr nyugalmat adott nekik minden határukon, pontosan úgy, ahogy esküvel ígérte atyáiknak”. Ez egy erős sor, ami úgy folytatódik, hogy ellenségeik közül „senki sem tudott nekik ellenállni, az Úr mind kezükbe adta őket”. És végül, az egész koronájaként: „Azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izrael házának tett, nem hiúsult meg semmi, mind beteljesedett” (Józs 21,44-45). – Olyan jó nekünk ezt itt és most hallanunk, olyan jó, hogy erre a tényre emlékeztetnek bennünket az Írás szavai! Nem egy nap, egy hét, hónap vagy egy év múltán, vagy egy generáció után, hanem generációkon keresztül, századokon át tartó emlékeztetés után, de beteljesültek Isten hűségének szavai! És nem csak úgy megkapták, hanem együtt kellett működniük az Úrral, hűségesnek kellett maradniuk hozzá, engedelmeskedniük és harcolniuk kellett. Így egy sem veszett el az ígéretek közül, amit az Úr Izrael házának tett.
Erre mindannyiunkat emlékeztetni kell időnként, és most is, hogy amit Isten egyszer megígért, azt be is teljesíti – ez nem jelenti azt, hogy azonnal, és azt sem, hogy anélkül, hogy nekünk is küzdenünk kellene. Azt viszont azt igenis jelenti, hogy Ő hűséges az ígéreteihez. Nekünk is annak kell lennünk. Olyan hűségesnek, ahogy a mai zsoltár bemutatja. Ez az egyik kedvenc zsoltárom, gyakran adom penitenciaként, mert rövid, három versből áll, könnyen megtanulható. Bemutatja az alázatos bizalommal mondott imádkozás módját, hiszen az életünk nagy részét erőfeszítésekkel, harccal töltjük. Persze olykor erre vagyunk meghívva, de gyakran éppen az Úr ellen harcolunk, ellene küzdünk. A 131-es zsoltár arra hív, hogy ne ezt tegyük! Hanem hogy csendben, békében nyugodjunk az Úr karjában, ahogy egy gyermek az édesanyjáéban. Erre hívlak ma titeket mind, hogy lépjünk be az Úr nyugalmába, lépjünk be az Ő békéjébe. Lehet, hogy néha csatáznunk kell vagy küszködni, de ezt ne az Úr ellenébe tegyük, hanem legyünk képesek békében lenni és elidőzni az Ő szeretetében, jelenlétében.
Dicsőség Neked Urunk! Imádkozom értetek, imádkozzunk egymásért, hogy mindenki folytassa holnap is ezt az elkezdett utat a Bibliával. Lehetnek nehéz napjaink, időszakaink, de mi csak mondjuk: „Szólj Uram, hallja a Te szolgád!” Isten áldjon benneteket!
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Bíró-Kocsis Anna, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
86. nap, Isten valóságos jelenléte – Józs 15-18, Zsolt 130 (2025.02.10., hétfő)
Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged! Köszönjük a veled töltött időt! Köszönjük a sok nevet és azt, hogy ez egy valódi történet! Egy valódi történet létező helyekkel, valós emberekkel, valós időben! Dicsérjük Neved, mert mi is valóságosak vagyunk térben és időben, és tudjuk, hogy úgy cselekszel ma a mi életünkben, ahogy Izrael népének életében tetted. Segíts, hogy meglássuk kezed műveit, kövessük akaratodat és meg is tegyük minden időben és helyzetben! Ezt kérjük Tőled Jézus nevében! Ámen.
Nagyon izgalmas a mai olvasmányunk! Nagy előny, ha az olvasottakat egy bibliai térképen tudjuk követni. Rengeteg földrajzi név felsorolásával találkozunk: először déli irányba indulunk el Júda törzsének határait követve a sivatag felé, majd elérjük a tengert és más tájékozódási pontokat, városokat. Ez mind a valósághoz köti a történetet, ahogy az Ígéret földjét felosztották ezek között a valódi, létező emberek között.
Ma ezt a tanulságot akarjuk magunkkal vinni: a zsidó és a keresztény hit, és a kereszténység önmagában is egy történelmi vallás. Nem valamilyen semmiből jött, kiagyalt ideológia. Isten maga testet öltött és közöttünk élt egy bizonyos időben, egy meghatározott helyen. Krisztus követése ugyanerről szól. Mi nem csupán ezoterikus lebegők vagyunk a ködben, mi el lettünk hívva az itt és mostba. Ahogy most munkába megyünk és munkából jövünk, hazatérünk az otthonainkba, ahogy sétálunk, ügyeket intézünk vagy mosogatunk, esetleg épp leülünk a Bibliát olvasni, tudjuk, hogy Isten velünk van ugyanúgy, ahogy ott volt Izrael népével. Nem valahol a jövőben, nem valamikor a múltban, hanem pontosan itt és most. Ez az üzenet a mai napra.
Folytassuk az egymásért való imádkozást, mert lehetnek napok, mint akár a mai is, amiken esetleg kedvünket veszítjük, mert úgy gondoljuk, hogy na, ebből nem sokat tudok magammal vinni. De biztos lehetsz benne, hogy az Úr veled van, vezet téged, mint ahogy mindazokat vezeti, akik hűségesek akarnak maradni hozzá. Imádkozom értetek és tudom, hogy ti is imádkoztok értem, amiért nagyon hálás vagyok. Isten áldjon benneteket!
(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Bíró-Kocsis Anna, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)