245. nap, Dániel hűsége – Jer 31; Dán 14; Péld 16, 21-24 (2025.10.17., péntek)

Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged! Annyira hálásak vagyunk ezért a mai napért! Köszönjük, hogy elvezettél minket Dániel könyvéig és hogy kegyelmed segítségével meg is érthettük azt! Istenünk, te mindenhova elkísérsz minket! Átviszel gyötrelmeinken, túljuttatsz minden fergetegen és forgószélen, velünk vagy életünk viharaiban! Kérünk, emlékeztess minket jelenlétedre a mai napon és az ezután következőkön egyaránt! Jézus nevében kérünk téged! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Ahogy mondtam, Isten megadja kegyelmét, hogy túljussunk viharainkon. El is felejtettem kiemelni tegnap a 30. fejezetből, amit az Úr mond: „Valóban, annyira nagy ez a nap, hogy nincs hozzá hasonló. A szorongattatás napja Jákob számára, de megmenekül” (Jer 30, 7). Pedig Isten még ebben az egy fejezetben is többször ismétli, annyira fontos: „de megmenekül”. Később azt olvassuk: „De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére” (Jer 30, 23). Te viszont itt már tudod, hogy megmenekülsz. Egy hívőnek mindig emlékeznie kell Isten ígéretére, hogy „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot” (vö. Jn 16, 33).

Szóval, Ő átsegít mindenen, de előbb bele kell kerülnünk a minden közepébe. Ahhoz, hogy túljussunk a viharon, benne kell lennünk a viharban. A 30. fejezet üzenete pedig az, hogy Isten kihoz onnét.

Ennek tudatában érkezünk a 31. fejezethez, ami egyszerűen pompás! Ezt mondja az Úr: „Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart. Örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. Újra fölépítelek, és te fölépülsz” (vö. Jer 31, 2-3). Hihetetlen! És tovább is van: „Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek! Hirdessétek a távoli szigeteken: Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és úgy őrzi, mint a pásztor a nyáját. Mert az Úr megváltotta Jákobot, és kiszabadította egy nálánál erősebb kezéből.” (Jer 31, 10-11).

Ez rólunk szól. Na jó, persze közvetlenül inkább Izraelről. Arról, hogy Isten visszahozza Izraelt a szent földre, majd hetven év múlva. De Isten minket is megváltott Jézus Krisztus hatalmával, az ő áldozatával kiszabadított minket az erősebbek karmai közül. Aztán pedig: „Akkor majd táncot lejt örömében a lány, az ifjak és az öregek egyaránt boldogok lesznek. Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után.” (Jer 31, 13). Nagyon fontos, mert mint újra mondom, mielőtt túljutunk a viharon, egy ideig benne kell lennünk a viharban.

Ugyanitt még szó van az egyéni visszafizetésről is, amit Isten amúgy már többször is egyértelművé tett. Most újra erre van utalás: „Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle. Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi” (Jer 31, 29-30). Tehát gyermekeid nem halhatnak meg a te bűneid miatt és te sem gyermekeid rosszcselekedetei okán. Mindenki a saját viselkedéséért felel.

Végül pedig az új szövetségről: „Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem” (vö. Jer 31, 31-32). Emlékeztek rá, mit mondott Jézus az utolsó vacsorán? „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára” (vö. Mt 26, 27). Arra kéri az apostolokat, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére. Rendkívül fontos!

Ez a szövetség jele, ugye? Elpecsételi, megerősíti a szövetséget. De visszatérve Jeremiáshoz: „Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek” (Jer 31, 33). Micsoda hihetetlen ajándékot ad az Úr! Új és örök szövetséget köt velünk Jézus Krisztus vérében, amit minden alkalommal megújítunk, amikor a szentmisét ünnepelve magunkhoz vesszük Krisztus Testét és Vérét az Oltáriszentségben! Egészen elképesztő! Ahogy az Úr beteljesíti a Jeremiás könyvében írtakat Krisztusban és az Ő egyházában éppen most, mi pedig ezt mindennap megtapasztalhatjuk! Ez annyira izgatottá tesz!

De lássuk Dániel könyvét is! A 14. fejezettel elértük ennek legvégét. Három kis történettel zárunk: Dániel és Bél papjai, Dániel és a sárkány, valamint Dániel és az oroszlánok barlangja. Kiderül, hogy Dániel, ez a hűséges zsidó, akire a hitehagyásnak még csak az árnyéka sem vetül, aki sosem szűnik meg Istent imádni, hogyan képes túlélni Babilonban anélkül, hogy babilonivá válna. Alig van része a könyvnek, ami ezt jobban megmutatná. Megtanulhatjuk belőle a helyes életmódot száműzöttként.

Igen, lehet, hogy ez az életedbe kerül. Dánielt is bedobták párszor az oroszlánok elé, akár meg is ehették volna. Hananja, Azarja és Misaél is eléghetett volna a tüzes kemencében, de ilyen a hűség. Lehet, hogy száműznek. Lehet, hogy otthonodtól távol olyanok vesznek majd körül, akik nem abban hisznek, amiben te. És ez még mind semmi! Mert akár hatalmasabbak is lehetnek nálad, de te akkor is kitartasz a hited mellett! Még így is meg tudod élni azt! Ez az, amiről Dániel könyvének utolsó fejezetei szólnak. Nagyjából azért inkább a 7-ediktől a 12. fejezetig tartó rész sugározza ezt, de nem mentes tőle az első hat és az utolsó kettő sem: így kell száműzetésben élni és kitartani hűségben, kerül, amibe kerül.

Erre vagyunk meghívva. Mert igen, ezek mi vagyunk! Láthatjátok, hogy a körülöttünk levő kultúra is drámai változásokon megy át mostanában. Már nem feltétlenül jár tisztelet annak, aki a Bibliát olvassa vagy Jézust követi. Jó, talán egy kevés. De azért egyre inkább idegenné válunk egy idegen földön. Egyre élesebben hasít belénk a felismerés, hogy csak napszámosok vagyunk.

Ez a világ nem a mi hazánk. Legalábbis nem a végső. Ennek ellenére feltétel nélkül követjük az Urat. Mindent megteszünk, hogy testvéreinket megsegítsük, függetlenül attól, mit hisznek és milyen életállapotban vannak. Követve Jézus parancsát szeretjük a minket gyűlölőket és azokat is, akik üldöznek minket, de egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy nem ért meg minket senki. Nincs hatalmunk, minden ütőkártya a többiek kezében van. Ezért ilyen hihetetlen Dániel könyve! Mert Dániel, Hananja, Azarja és Misaél megmutatják, hogy ilyen körülmények között is hűségesnek lehet maradni.

Néhányunk talán több időt tölt száműzetésben, mint mások. Páran azt gondolhatjátok: ugyan, mi ez már? Viccelsz? Na persze, te körül vagy véve a rajongóiddal, neked könnyű! Másokat meg elüldöztek szülőföldjüktől messzire és valószínűleg félnek is. Dániel viszont emlékeztet, hogy nem kell félni! Jeremiás pedig azt üzeni, hogy soha többé nem is kell félnie senkinek, aki az Úrhoz tartozik!

Amíg pedig fel nem virrad az a nap, amikor mindez beteljesedik, imádkozzunk egymásért, mert így vagy úgy, de mégis csak távol vagyunk a hazánktól. Valamiféleképpen mindnyájan száműzetésben vagyunk, ezért szükségünk van hitünkkel egységben levő testvéreinkre, akik imáira támaszkodhatunk.

Szóval, csak szeretném, ha tudnátok, hogy imádkozom értetek! Kérlek, ti is imádkozzatok értem! Alig várom, hogy holnap is találkozzunk!

(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Kósa Gergő, szerkesztette Gájer László atya.)

244. nap, Zsuzsanna igazsága – Jer 30; Dán 12-13; Péld 16,17-20 (2025.10.16., csütörtök)

Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk Téged! Hálát adunk neked ezért a csodálatos mai napért! Hálát adunk Szent Igédért, benne a Jeremiástól kapott levélért, a halottak feltámadásáról szóló erőteljes tanúságtételért és Zsuzsanna magával ragadó történetéért az ő erényeiről és Dániel bölcsességéről, vagyis arról, hogy te mindenhol jelen vagy és mindenben munkálkodsz! Te, ki felfeded előttünk a bukás előtti felfuvalkodottság titkát, ami pusztulásba vezet, segíts mindenkor alázatosan járni előtted! Alázattal színed előtt, alázattal a te akaratodban és alázattal minden ügyeinkben. Jézus nevében kérünk téged! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Hű, gyerekek, ahogy már tegnap is mondtam, ezek az olvasmányok egészen rendkívüliek! Jeremiástól ma csak egyetlen fejezetet veszünk, de az jó hosszú. Ebben Isten különös dolgot kér. Azt mondja: „Írd le egy könyvbe a szavakat, amelyeket hozzád intéztem. Mert eljön az idő, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek és Júdának sorsát. És visszahozom őket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam” (vö. Jer 30, 2-3).

Mennyire megerősítő pillanat ez! Igazából a 30. fejezettől a 33-ig van egy szerfelett bátorító jellegű szünet a könyv közepén. Tudjuk ugyanis, hogy Jeremiás leginkább a könnyező, jajkiáltó prófétaként ismert és még ez az úgymond vigasztaló rész is elég kíméletlenül indul. Azt írja: „Vajon szülnek-e férfiak gyermeket? Miért látom hát, hogy minden férfi derekán tartja kezét? Miért változott meg minden arc és lett halálsápadt?” (vö. Jer 30, 6).

Nagyon sok már itt is a fájdalom. Emlékeztek rá, hogyan hordta Jeremiás az igát egy hónapig? Végül Hananja, a hamis próféta levette róla és szétzúzta mondván, hogy Nebukadnezárt meg fogják dönteni, az iga pedig le fog kerülni a népről. Jeremiás pedig erre úgy válaszolt, hogy rendben, egy fából készült igát eltávolíthatsz, de helyette vasból készültet fogsz kapni.

A 8. versben viszont stílust vált, mert Jeremiás azért mégsem csak jajszó: „Azon a napon összetöröm az igát nyakukon és szétzúzom bilincseiket. Nem lesznek többé idegenek szolgái, hanem az Úrnak, Istenüknek fognak szolgálni, és Dávid királynak, akit támasztok nekik” (vö. Jer 30, 8-9).

Ez annyira jó! Jó és erőteljes, hiszen emlékezhettek arra is, hogy míg Hananja két év rabságról beszélt, Jeremiás hetven évet mondott. Csak aztán lehet majd hazatérni. Ez itt most viszont egészen súlyos, mert Isten szól. Megígéri, hogy megsemmisíti mind a nemzeteket és azok feledésbe fognak merülni.

Mikor láttunk utoljára ammonitát vagy jebuzitát? Izraeliekkel viszont egyáltalán nem nehéz találkozni. Isten népe túlélt, amikor lényegében minden más nemzet elveszett azon a vidéken.

Izrael népe, amely, ahogy az Úr más helyeken mondta az ószövetségi Szentírásban, nem volt a legnagyobb, sem pedig a legerősebb, de még a legbölcsebb sem. Viszont Istenhez tartozott. Itt is áll a versben: „Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek” (Jer 30, 22). Hihetetlen! Annyira hihetetlen!

Hát ez a különbség. Pontosan azért maradt fenn Izrael népe egészen a mai napig, mert rajtuk van az Úr áldása. Így hát mi is tovább imádkozunk, hogy barátaink, akik zsidók, ne csak egyetlen igazi Istenüket fedezzék fel, szeressék teljes szívükkel, megértsék teljes elméjükkel és szolgálják minden erejükkel, hanem arra is eszméljenek rá, hogy a Messiás már eljött Jézus Krisztusban és Isten minden ígéretét beteljesítette. Imádkozzunk, hogy testvéreink ezt megértsék!

De menjünk most tovább Dániel könyvére. A 13. és a 14. fejezet nem minden protestáns bibliafordításban van benne, de a deuterokanonikus írások között szerepel. Itt találkozunk Zsuzsanna történetével is mindjárt, de előbb még lássuk ezt az egészen őrületes és hihetetlen 12. fejezetet! „Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója” (vö. Dán 12, 1). Amikor csak megemlítik Szent Mihály arkangyalt, már szeretünk is ujjongásban kitörni, de tovább is van: „Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra” (Dán 12, 2). Ez az egyik hely az Ótestamentumban, ahol a halottak feltámadását kifejezetten megemlítik. A test feltámadásában való hit az apostolokig visszavezethető keresztény hittétel.

Ez nagyon fontos.

Hiszünk abban, hogy a végidőkben, amikor Krisztus újra eljön, minden halott feltámad és visszanyeri testét. Azok, akik Istennel vannak, örök életet nyernek, míg azok, akik Istentől önként elszakadtak, gyalázatra és örök kárhozatra jutnak.

Tulajdonképpen mindnyájan menny és pokol között választunk minden egyes pillanatban. Ez egy igazi választási lehetőség, amit Isten mindenkinek megadott. Mindig elmélkednünk kell rajta és újra meg újra megkérdezni az Urat, hogy éppen távolodunk tőle vagy közeledünk hozzá. A dolgok mostani állása szerint én gyalázatra és örök kárhozatra fogok feltámadni, vagy örök dicsőségre?

Ez a kérdés kap ábrázolást a 13. fejezetben, Zsuzsanna erényeinek, igazságának és jóságának hosszabb történetében, ahol természetesen Dániel bölcsessége is megcsillan. Én úgy gondolom, itt leginkább Zsuzsanna igazságára és hajthatatlanságára kell figyelnünk, valamint arra, ahogy elutasítja a megalkuvást és a hazugságot.

Amit ki lehet olvasni a leírásból, az az, hogy voltak nők Izraelben, akiknél a befolyásos emberek célt tudtak érni ilyen módszerekkel. Nem azért, mert az áldozatok gyengék voltak, hanem azért, mert ilyenkor az embert az események annyira a hatalmukba kerítik, hogy valósággal rettegni kezd. Ez mindenkire vonatkozik, akit valaha hasonló támadás ért.

Nagyon sok ilyen történetet hallhatunk, akár a jelenkorban is. Izrael két vénjének története mindenkit megszólít. Világiakat és vallásosakat, Egyházon kívülieket és az Egyház tagjait egyaránt. A minta, hogy valaki hatalmával visszaélve igyekszik megkapni valakitől, amit akar, újra meg újra visszatér.

Bármennyire is szeretnénk leginkább Zsuzsanna erényeit és Dániel bölcsességét a középpontba helyezni, nem mehetünk el szó nélkül a romlottság mellett sem, ami a két vént jellemzi, a bűnös vágyat, ami ellen még csak nem is küzdenek. „A két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált. S fölgerjedt bennük iránta a vágy. Eszüket félretették, szemüket meg lesütötték, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre” (Dán 13, 8-9).

Ez mindannyiunkkal megtörténhet. Igen, itt most éppen a nemi vágyról van szó, de bármi más is lehetne. Ott kezdődik a bűn, hogy szívünket átengedjük a kísértésnek. Hagyjuk, hogy irányítson. Pénz, hatalom, hírnév, elismerés, nemiség. Minden ilyesmi. A vének elfordítják tekintetüket az égről, helyette vágyuk tárgyát nézik. Ez előbb eltorzítja, majd elpusztítja szívüket. Mindkettőjüket elragadja a szenvedély. Nem rögtön, hanem miután szemüket lesütik, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre.

Ez a kulcspont.

Megyünk tovább. Talán pár hét múlva elérjük Máté evangéliumát, ami elképesztő és nagyszerű lesz! Hallani fogjuk a vízen járó Jézus és a szintén vízen járó Péter történetét. Az fog történni, hogy amikor Péter látja, milyen erős a szél, félni és süllyedni kezd. Tehát leveszi szemét Jézusról és inkább a vele szemben álló veszélyre tekint. Nem az Úrra, hanem arra, amitől a legjobban fél.

Ez velünk is megtörténhet.

Mi is elfordíthatjuk tekintetünket Krisztusról, hogy helyette inkább elménk torzulataira, vágyaink elhajlására figyeljünk. Ekkor mi is elsüllyedünk, mint Péter és ugyanazt élhetjük meg, amit a két vén, akik hagyták magukat tönkremenni. Nagyon szeretem Zsuzsanna imáját. Alig bírtam túljutni rajta, többször is meg kellett állnom, annyira megérintett. Így szól: „Örök Isten! Te ismered a titkokat és tudsz mindenről, még mielőtt világra jött volna. Te azt is tudod, hogy hazug módon megrágalmaztak. Nézd, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el abból, amit ezek gonoszul rám fogtak” (vö. Dán 13, 42-43).

Ezt négy egyszerű szó követi: „Az Úr meghallgatta könyörgését” (Dán 13, 44). Ismerjük ezt valahányan, akik kiáltottunk már az Úrhoz. Attól a pillanattól kezdve, hogy imádkozni kezdett az Úrhoz, Ő hallotta imáit úgy, ahogy hallja a te imáidat is!

Lehetsz te is Zsuzsanna, aki nem szabadultál meg, helyette pusztító bántalmakat kellett elszenvedned. De lehetsz Dániel is, aki napi szinten harcol a Zsuzsannákért. Akár Jeremiás is lehetsz, aki szívét és lelkét kiteszi, hogy segítsen az embereken, akik folyamatosan, újra meg újra elutasítják. És lehetsz a két vén egyike is olyan formában, hogy éppen most döbbensz rá, mivé lett a szíved. Mennyire szennyes lett! Levetted szemed az Igazságos Bíróról! Elfordítottad füledet igaz tanításairól! Mást helyeztél a szíved közepébe! Az pedig megmérgezett, így nem látsz már tisztán.

Tudjátok, bármikor kerülhetünk ilyen helyzetekbe, de mi azért egy nagy közösség vagyunk. Vélhetően mindegyik szerep megjelenik köztünk, ezért imádkozzunk egymásért, emeljünk az Úrhoz mindenkit e csapatból, aki most emlékeinek nagy szégyenét és fájdalmát érzi és azokat is, akiket nemrég bántalmaztak és használtak ki.

Mindazokat is, akik Dánielt testesítik meg, akik küzdeni próbálnak az igazakért, kemény munkával igyekeznek ügyüket Isten elé vinni. Azokat is, akik Jeremiást, aki folyton csak szolgálni próbálja a körülötte levőket, akik elutasítják, de minél inkább elszigetelődik, annál jobban szeret. Urunk és Istenünk, felemeljük őket hozzád!

Azokat is, akik szíve eltorzult, mert átengedték a pénznek, a mohóságnak, a kéjvágynak, a bosszúnak, a haragnak, vagy bárminek, ami nem te vagy! Urunk és Istenünk, hallgasd meg kérésünk! Felemeljük hozzád őket, mert te mindenkit szeretsz arra vágyva, hogy megismerjen Téged és neked adja önmagát!

Ahogy mondtad: „Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek” (Jer 30, 22). Mi Urunk, segíts, hogy néped legyünk!

Barátaim… hm, barátaim? Nem sűrűn hívlak titeket barátaimnak, de hát azok vagytok! Imádkozzatok értem! Én is imádkozom értetek!

Alig várom, hogy holnap is találkozzunk! Isten áldjon!

(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Kósa Gergő, szerkesztette Gájer László atya.)

243. nap, Az Úr tervei – Jer 28-29, Dán 10-11, Péld 16 13-16 (2025.10.15., szerda)

Köszönjük neked, Urunk, ezt a napot, köszönjük neked Igédet, amelyet kihirdettél számunkra, Igédet, amelyet a mi szívünknek címeztél. Kérünk, segíts, hogy minél jobban megértsük. Segíts, hogy az Igéhez igazítsuk életünket ma és minden nap. Jézus Krisztus hatalmas nevében, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, Ámen!

Jeremiás könyvének 28. fejezetében Hananjáról olvasunk, aki egy hamis próféta. Hananja azt hirdeti, hogy két év múlva Nebukadnezár meg fog halni, Izrael népe visszatér, és ezalatt a két év alatt minden rendbe jön. Ne felejtsük el, hogy ekkor Jeremiás igát visel a nyakán. Egy olyan igát, ami általában egy fából készült eszköz volt, és a teherhordó állatok nyakára tették. Ekkorra valószínűleg már egy teljes hónapja viseli, mert a 28. fejezetben azt olvassuk, hogy ez a negyedik esztendő ötödik hónapja, és a negyedik hónapban tette magára az igát. Tehát egy hónapja már, hogy Jeremiás a maga szemléltető eszközével van jelen, az iga viselésével, amikor belép a képbe Hananja, aki pedig azt állítja, hogy ennyi volt, Nebukadnezár uralma mindjárt véget ér.

Jeremiás erre adott válasza, miszerint ez sajnos nem fog megtörténni, feldühíti a hamis prófétát. A 28. fejezet 10. verse szerint Hananja leveszi Jeremiás nyakáról az igát, és eltöri. Ekkor az Úr Jeremiáson keresztül erős szavakat intéz hozzá: „Ezt mondja az Úr: a faigát ugyan összetörted, de én vasigát csinálok helyette.” (13.vers) Tehát: ha nem térsz meg, hogyha úgy viselkedsz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, ha úgy teszel, mintha Nebukadnezár nem pusztítaná el a népet, akkor a faiga – a teher, amit eddig cipelned kellett, ami eddig irgalom volt számodra – vasigává válik, ami egy büntetés. Bár Nebukadnezár rosszat tesz, Isten mégis felhasználja tetteit arra, hogy elérje a jót – az Ő akaratát. És az az akarat, hogy az Ő népe visszatérjen hozzá. Ez a faiga.

Az volt a baj, hogy nem vetették alá magukat ennek a faigának, ami egyébként is nehéz volt – már két száműzetésen mentek keresztül, sok tragédia történt – viszont ezek után sajnos a vasiga következik. Sokan spirituális értelemben magyarázzák ezt, amit nagyon egyszerű megérteni: Itt van Isten, aki odaadja az Igét, Isten, akinek parancsolatai vannak számunkra. Ezek a parancsok sokszor terhesnek tűnnek, igának tekintjük őket. Sokszor könnyebb azt tenni, amit mi akarunk. Mégis Isten parancsolatai csak faigát jelentenek, és igazából még nehezebb nekünk, ha nem azok szerint éljük azt életünket. Jézus is ezt mondja: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem…” (Mt 11,29).

Mindannyian tapasztalunk kereszteket az életünkben, és tapasztaljuk Isten parancsolatait is. Isten visszahív minket magához. De ha nem engedelmeskedünk az igának, Isten gyakran megengedi, hogy megtapasztaljuk ennek a következményét. Például, ha a pénzről van szó, elhanyagolhatjuk mit mond az Isten, de akkor a pénz uralkodni fog felettünk. Isten parancsolatait figyelmen kívül hagyhatjuk mások véleményére vonatkozóan, és akkor azok fognak uralkodni rajtunk. Az alkohol, az étel vagy a szex helyes megélésével kapcsolatos iránymutatásait is figyelmen kívül hagyhatjuk, és akkor ezek fognak uralkodni rajtunk. Sok szenvedélybetegtől hallottam már hasonlót: elutasítottam azt, amiről tudtam, hogy a helyes út lett volna, és a függőség uralkodni kezdett felettem.

Jeremiás próféciáiban a faiga Isten irgalma, ami arra való, hogy visszavezessen minket őhozzá. A vasiga a büntetés. Ahogy a népnek mondja, a vasiga úton van, mert nem engedelmeskedtek a faigának. Próféciája szerint Hananja nem teljesítette feladatát, miszerint olyan próféta legyen, aki azt mondja az embereknek, amit hallaniuk kell, és nem azt, amit hallani akarnak – ezért meg fog halni. Hananja ezután két hónappal meg is hal.

A 29. fejezet Jeremiás leveleit tartalmazza, amiket a száműzötteknek írt Babilonban, és ez egyszerűen hihetetlen. Két száműzetés történt. Az első Dániel próféta idejében – róla olvasunk ma –, a második pedig Ezékiel idejében történik. Mit mond Jeremiás azoknak, akik éppen száműzetésben élnek? Arról tanít, hogyan kell élniük ebben a száműzetésben. Ez nagyon fontos számunkra is, hiszen keresztényként előbb utóbb felismerjük, hogy szinte kívülállóként élünk ebben a világban.  Sokszor úgy gondoljuk, hogy amikor egy ilyen helyen vagyunk, vagy fellázadunk, vagy alkalmazkodunk a hatalomhoz. Jeremiás azt mondja: van más út. Pontosan megadja az itt eltöltendő időt, ami 70 év. Azt szeretné, ha a nép el tudná fogadni ezt a 70 év száműzetést, de tudatja velük, hogy egyszer haza fognak térni. Arra bátorítja őket, hogy erre a 70 évre készüljenek fel: építsenek házakat, ültessenek szőlőt, szedjék le a fák termését, házasodjanak – nem babilóniaiakkal, hanem más száműzött zsidókkal –, hogy továbbadják a hitet. Tehát éljenek úgy, mintha ez lenne a lakóhelyük 70 évig, ami hosszú idő, viszont nem tart örökké.

Jeremiás arra hívja őket, hogy mialatt itt kell élniük, imádkozzanak azokért, akik uralkodnak felettük. Ez már önmagában is hihetetlen, ráadásul egy ígéretet is átad nekik. Egy ígéretet, ami mára sok hívő életigéjévé vált:

„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. Ha kerestek, megtaláltok, föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr. Jóra fordítom sorsotokat, és összegyűjtelek titeket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak benneteket – mondja az Úr. És visszahozlak titeket erre a helyre, ahonnan számkivetésbe küldtelek” (11.-14.vers).

Csodálatos, igaz? Ne feledjük: Jeremiás ezeket a szavakat olyan embereknek írta, akik elnyomás közepette élnek. Nem egy díszpárnán, egy pólón vagy egy könyvjelzőn olvassák, hanem valóságos nehézségeikre vonatkozva hallják őket. Eltávolították őket otthonukból, nagy nyomorúságban vannak, és nagyon könnyű lenne elhinniük, hogy Isten elfelejtette őket. De maga az Isten Jeremiáson keresztül azt üzeni gyermekeinek: ’Nem felejtettelek el. Van jövőm számodra – egy jövő tele békével, nem pusztulással.’

Erről az igerészről néhány bibliakutató azt mondja: ’Ez a vers különleges, de ne gondold, hogy a te életedre vonatkozik. Isten ezeket a szavakat egy nagyon konkrét kontextusban mondja: a száműzetés közepette, Babilonban. Ne vonatkoztasd a saját életedre szó szerint.’ Ugyanakkor tudjuk, hogy Isten a mi Atyánk is: amikor megkeresztelkedtünk Jézusban, Isten fiává és leányává váltunk. Az ígéret, amit Isten a száműzött zsidóknak adott, nagyobb-e, mint amit nekünk ad? Nem nagyobb. Ugyanaz az ígéret miránk is kiterjed: Isten terve a mi jólétünkre, nem a romlásunkra.

A 29. fejezet további része a hamis prófétákról szól, akik az Úr nevében hazugságokról jövendöltek, akik ezért halállal lakoltak. Meg kell maradnunk hűségesnek az Úrhoz, aki nagyon szeret minket, hiszen még a hajszálainkat is számontartja – aki nemcsak irgalmas, hanem igazságos is. Tartsunk ki, a mai elmélkedés a szokásoshoz képest egy kicsit hosszabb, még Dániel prófétának is értékes mondanivalója van számunkra.

Dániel próféta hallott a pusztulásról, ami Izrael népét fogja érni, ezért imádkozni és böjtölni kezdett az emberekért. Már 3 hete vezekelt, amikor egy látomásban egy angyal jelent meg neki, és következőt mondta: „Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált”. (Dán 10,12) Ez számunkra is nagyon fontos, mert sokszor, amikor imádkozunk, úgy tűnik, semmi sem történik. Ez az angyal viszont azt mondja Dánielnek: ’Attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtél imádkozni, Isten hallotta a hangodat, és elküldött engem.’

Az angyal azt is mondja, hogy a perzsák fejedelme – amit talán a Perzsiához tartozó démonikus erőnek vagy sötét szellemnek lehet értelmezni – majdnem megakadályozta, hogy eljöjjön Dánielhez, viszont Mihály főangyal harcolt ezzel a fejedelemmel, és így lehetővé tette, hogy az angyal eljusson az üzenettel Dánielhez. Ez emlékeztessen minket arra, hogy a látható dolgokon túl mindig van valami több is, amit mi nem tudunk érzékelni.

A 11. fejezetben Dániel próféciája rendkívül részletes. Olyan pontos, hogy akik nem hisznek a bibliai próféciákban, azt gondolják, ezt utólag írták hozzá. Ez a fejezet III. Alexandrosz makedón király (Nagy Sándor) jövőbeli felbukkanásáról, haláláról és birodalma négy hadvezérének uralmáról szól. Szó esik a Ptolemaida-dinasztiáról délen, a Szeleukida-dinasztiáról északon, a fejedelmek valódi nevekkel szerepelnek, és a történet pontosan egyezik a próféciával. Különösen érdekes Antiochusz Epifanész említése, aki a jövőben a görög istenek tiszteletét fogja terjeszteni a zsidók között – erről majd a Makkabeusok könyveiben olvasunk.

Dániel próféta jövendölése csodálatos. A lényeget, amit most ki szeretnék emelni, a 11. fejezet 32. verse foglalja össze: „Azokat, akik nem becsülik a szövetséget, hízelgéssel hitszegésre bírja. De a nép, amely ismeri Istenét, állhatatos marad”. Tehát: ’Azok, akik ismerik Istenüket, szilárdan állnak és cselekszenek.’ Közeleg Nagy Sándor és még sok más ellenség. El ne felejtsük viszont Dániel látomását. Ő nemcsak a birodalmak felemelkedését és bukását látja, nemcsak a most pillanatnyilag nyomasztó, látható realitást, hanem látja a láthatatlan valóságot is: hogy Isten küzd a népéért. A szöveg így folytatja: „A nép közül az értelmesek sokakat belátásra bírnak, de aztán – legalábbis egy időre – eltántorítják őket, karddal és tűzzel, fogság és kifosztás útján”. (33.vers) Tehát kétségtelen, hogy lesznek próbák és üldöztetések, de mindeközben bőségesen jelen van Isten kegyelme és áldása.

Gratulálok! A mai egy kicsit hosszabb volt, mégis sikerült végigolvasnod! Holnap folytatjuk. Imádkozzunk egymásért, és maradjunk meg Isten Szavában! Isten áldjon!

(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Narancsík Eszter, szerkesztette Gájer László atya.)

242. nap, Nabukadnezár király szerepe – Jer 26, Dán 8-9, Péld 16,9-12(2025.10.14., kedd)

Mennyei Atyánk, imádunk és dicsőítünk téged! Köszönjük, hogy bár megvannak a saját terveink, de Te igazgatod a lépéseinket, amikor hozzád tartozunk, amikor figyelünk rád és engedelmeskedünk Szavadnak! Amikor egyszerűen alázatosak vagyunk. Az alázat nem cserélhető fel semmi mással!Alázat a hangod előtt, alázat az akaratod előtt. Segíts minket, hogy folytonosan követni tudjunk téged, hogy Szavad irányítson és formáljon bennünket! Hogy minden lépésünket hitben, reményben tegyük meg és az irántad és felebarátaink iránti szeretetből! Mert Te vagy a szeretet, aki szeretni hívsz bennünket és elfogadni a Te szereteted, hogy szeretni tudjuk a felebarátainkat és szereteted közvetítsük számukra! Segíts, hogy ilyenek tudjunk lenni és így tudjunk cselekedni. Jézus nevében kérjük ezt. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

A Példabeszédek az egyik kedvenc könyvem, de ezt már vagy hússzor biztos elmondtam. Olyan pontosan fogalmaz az emberről: „A szív megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja.” (Péld 16,9-12) – milyen igaz és mekkora ajándék!

Jeremiást olvasva úgy érezzük, mintha ide-oda ugrálnánk az időben. A tegnapi szakaszban előreugrottunk a deportálás harmadik szakaszához, a mai 26. fejezetben visszatérünk a kezdetekhez, Jojakim király uralkodásához, aki Jozija másodszülött fia volt (vö.: 1Krón 3,15). Idézzük emlékezetünkbe, hogy Jozija az első király Jeremiás működése alatt és a mai fejezet Jojakimmalindul, majd mindjárt előre ugrunk Cidkijáig. Felismerhetjük Jeremiás életének fenyegetettségét, ahogyan halálra szántan élt, mert hajlandó volt az igazságról beszélni. Itt a 26. fejezetben is az igazságot mondta az egész népnek, „a papok és a próféták megragadták és így szóltak: Halállal kell lakolnod!” (Jer 26,8)Mikor Júda főemberei is, felmenve az Úr házába, meghallották Jeremiás beszédét, így szóltak: „Nem szabad halálra ítélni ezt az embert, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében beszélt hozzánk.” (Jer 26,16) és Mikeás prófétát idézték, aki Hiszkija júdeai király idejében prófétált és a királyt és az egész népet bűnbánatra hívta, és azok megfogadták a szavát. A főemberekmost felhívták a figyelmet, hogy ez már egyszer megtörtént. Milyen nagy dolog, hogy olvashatjuk ezt a beszámolót, mikor az emberek Jeremiást védik!Talán ez az egyetlen alkalom, mikor valaki Jeremiás próféta védelmére kel.

A 27. fejezetben Cidkija, az utolsó júdeai király uralkodásának idejére ugrunk, a harmadik deportálás előtti időre. Talán emlékeztek: a Királyok 2. könyvében a 25. fejezet számol be arról, hogyan ölte meg Nebukadnezár Cidkija fiait a szeme láttára, majd magát a királyt megvakítva hurcolta el Babilonba. Nebukadnezár nem jó, nem hős, viszont az Úr ezt mondja: „Most ezeket az országokat mind Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe adtam, aki az én szolgám; még a vadállatokat is neki adtam, hogy őt szolgálják. Valóban, neki szolgál majd minden nép; sőt, fiának és unokájának is mindaddig, amíg el nem jön az ő országának ideje is, amikor hatalmas nemzetek és nagy királyok őt is szolgaságba vetik. Amelyik nemzet és ország nem hódol meg Nebukadnezárnak, Babilon királyának, és nem hajtja nyakát Babilon királyának igájába, azt karddal, éhínséggel és döghalállal sújtom – mondja az Úr –, amíg csak kezébe nem adom őket.” (Jer 27,6-8)

Itt Nebukadnezárt mintegy júdási szerepben látjuk. Nem az Úr követője, nem cselekszik igazságosan, de Isten felhasználja őt. Nem Isten akarja, hogy gonoszságot műveljen, de megengedi neki – hogy szabad akaratából elkövesse ezt – azért, hogy Isten a népét visszavezesse magához. Ezért kell Jeremiásnak a legnépszerűtlenebb beszédét elmondania, azaz a Nebukadnezár előtti megadásra szólítani a népet. Azt mondja, hogy ’jobb lesz nektek, ha Babilonba kerültök, mintha Jeruzsálembe maradtok vagy Egyiptomba menekültök.Hódoljatok meg Nebukadnezárnak, mert ez Isten akarata számotokra’.

Képzeljünk csak el egy közéleti személyiséget, aki arra szólít fel, hogy egy ellenséges országnak adjuk meg magunkat, mert nem győzhetünk, mivel Isten az ő oldalukon áll, és Ő rajtuk keresztül akar megbüntetni és megjobbítani, bűneinkből kigyógytani bennünket. Ez biztos nem lenne egy népszerű beszéd! Jeremiás pedig pont ezt mondja: „Ne hallgassatok azoknak a prófétáknak a szavára, akik ilyenformán jövendölnek nektek: Íme, az Úr templomának edényei nemsokára visszakerülnek Babilonból, mert hazugságot mondanak nektek. Ne hallgassatok rájuk! Inkább hódoljatok meg Babilon királya előtt, mert így életben maradtok; miért is jusson ez a város pusztulásra?” (Jer 27,16-17) Fájdalommal tölti el Jeremiást, hogy senki hallgat rá.

Dániel könyvében mintha Jeremiás szavainak felerősítését kapnánk: a kosról és kecskéről szóló látomásban. Mikor a Jelenések könyvéhez érünk majd, ott is sok hasonló látomásról fogunk olvasni. Meg kell próbálnunk megérteni, mit is jelentenek. Úgy, mint itt a kétszarvú kos képét, akinek egyik szarva kisebb, a másik nagyobb. Ezek a Méd-Perzsa Birodalmat jelképezik, ami két nép összefogásából jött létre és a perzsa az erőteljesebb nép a kettő közül. Emellett jön majd egy kecskebak nyugatról, az egész világon keresztül, anélkül, hogy érintené a föld felszínét. A kecskének ugyanis egy feltűnő harmadik szarv van a szemei közt. Ez a Görög Birodalom jelképe, ez Nagy Sándor, aki teljesenlerombolta, elfoglalta az egész akkor ismert civilizált világot.

Miért ezek a szimbolikus állatok szerepelnek itt, ahelyett, hogy egyértelműsítve azt olvasnánk: a Méd-Perzsa Birodalomról és Nagy Sándor Görög Birodalmáról? Mert ez prófécia. Amikor próféciáról beszélünk, akkor az misztériumba burkolt beszéd, képes beszéd, mert mindig többet jelent magánál a szavaknál és képeknél, amik a felszínen megjelenítik. Ugyanakkor azt is jelenti, amit a felszínen látunk, jelen esetben a már sokszor említett felemelkedő és elbukó birodalmakat. De ezzel Isten reményt is ad, azt a reményt, hogy ezek a birodalmak mind megszűnnek.

Isten mindig ad egy meghatározott időintervallumot is: például 70 évhét, vagy majdnem 500 év, amikor majd eljön a Felkent. Sok biblikus tudós kutatta ezeket az időegységeket. A 70 évhét vonatkozhat a babiloni fogság 70 esztendejére. Az idő leteltével jön Cirusz perzsa király, aki Nebukadnezár után lép uralomra, és hazaküldi az izraelitákat. Mindenki hazamehet Jeruzsálembe, Izraelbe, aki akar. Erről majd Ezdrás és Nehemiás könyvében fogunk hallani.És itt a prófécia a majd’ 500 évvel ezutáni időről: jön a Fölkent. (vö. Dán 9,25-26)

A Fölkent Jézust jelenti? Mert az idővonal attól függ, hogyan értelmezzük. Mikortól és meddig számítjuk az 500 évet? Ez a prófécia ’egy fölkentről’ vagy’a Fölkentről’ szól, aki jön és megalapítja királyságát, melynek nem lesz vége? Dániel könyvében találunk néhány Jézusra vonatkozó próféciát, mint ahogy Izajásnál is a Felkentről, aki eljött: „Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem.” (Iz 61,1) Ezekiel is beszélt arról, hogy egy szív népévé lesznek: „Új szívet adok nektek…Az én lelkemet oltom belétek.” (Ez,36,26-27)

Mélyebbre ásni már messzebbre vinne minket, mint amire ma időnk van, aminek most végéhez közeledünk. Szeretném újra kérni az imáitokat, sőt könyörgök érte. Én is imádkozom értetek minden egyes nap. Mindennap felemellek benneteket imában és tudom, hiszem, hogy ti is imádkoztok értem és egymásért. Nagy kiváltság, hogy együtt haladunk ezen az úton! Isten áldjon benneteket!

(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Bíró-Kocsis Anna, szerkesztette Gájer László atya.)

241. nap, Dániel az oroszlánok vermében – Jer 24-25, Dán 6-7, Péld 16,5-8(2025.10.13., hétfő)

Mennyei Atyánk, imádunk és magasztalunk téged! Köszönjük, hogy emlékeztetsz bennünket igazságaidra és bölcsességeidre, hogy soha-soha ne feledkezzünk meg róluk! Add bölcsességedet, hogy segítsen minket földi életünkben, és hogy mindig emlékezzünk arra, amit tettél! Segíts emlékeznünk arra, amit néped életében és amit ebben a világban tettél! Add kegyelmedet, hogy erősebben tartozzunk hozzád, mint bárki máshoz! Segíts, hogy mindenekfelett a tieid lehessünk! Jézus nevében kérjük. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elfelejtettem néhány nappal ezelőtt elmondani, amikor Jeremiás próféta könyvének 20. fejezetéről áttértünk a 21.-re, hogy ott mintegy 20 évet ugrottunk előre az időben. Jeremiás nem kronologikus rendeben ír sokkal inkább profetikusan. Ezért a könyve felépítése is kissé előre-hátra ugrálás az időben. Itt, a 24. fejezetben Jechonjáról, Jojakim fiáról ír, de beszél Cidkijárólis. Tudjuk, hogy három hullámban deportálták a zsidókat Babilonba és az utolsó Cidkija uralkodása alatt történt. Jeremiás pedig beszél a királyokról Jozijától – az első júdeai királytól, kinek uralkodása alatt szolgált – Cidkijáig, aki pedig az utolsó volt Jeremiás ideje alatt. Ez hosszú időt ölel fel. A mai fejezetben tehát a deportálás harmadik hullámának idejében vagyunk és Jeremiás Cidkijáról jövendöl: „Az a rossz füge meg, amely olyan rossz, hogy meg sem lehet enni, azt jelenti – mondja az Úr –, hogy mint fogok bánni Cidkijával, Júda királyával, főembereivel és Jeruzsálem többi lakójával, akik itt maradnak ezen a földön; aztán azokkal, akik Egyiptom földjén telepedtek le.” (Jer 24,8) A két kosár fügéről nem tudjuk pontosan, hogy Jeremiás valóságosan látja-e őket vagy látomásban, mindenesetre az Úr szava megértésre hívja: meg kell értenie a különbséget a jó és rossz füge között. Mi könnyen azt mondanánk, hogy a jó fügék azokat az embereket jelentik, akik Jeruzsálemben maradnak, a rossz fügék pedig azokat, akiket száműzetésbe visznek. De Isten ennek épp az ellenkezőjét mondja: a jó fügék kerülnek Babilonba száműzetésbe és a rosszak maradnak az ígéret földjén, Jeruzsálemben. Nemcsak, hogy ottmaradnak, hanem majd egy részüknek Egyiptomba kell menni. Jeremiás azok között volt, aki Egyiptomba ment, mert Isten népével akart maradni, ez az ő választása volt. Bár ő nem volt a rossz fügék közül való, azt választotta, hogy közéjük tartozzon. Miért is írja le Isten jó fügeként a Babilonba hurcoltakat, és az izraeli maradékot és az Egyiptomba kerülteket rosszként? Nem akarok sokat elmondani előre, de annyit mondok, hogy Isten egy ’műtétet’ hajt végre népén. Kiszakítja őket és Babilonba viszi, ahol a szívük megjavul. Ennek megvalósítására Nebukadnezárt használja: „ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok szavamra, elküldök … Nebukadnezárért, szolgámért.”(Jer 25,8-9)

Egy pillanat, hogyan lehet Nebukadnezár az Úr szolgája? Hiszen rossz és kegyetlen király, az egész korabeli világot leigázta, sok embert megölt, nem a zsidók barátja. Hogyan mondhatja rá a világmindenség Ura, hogy Nebukadnezár az Ő szolgája?  Isten rossz embereket is fel tud használni céljai eléréséhez. Erre már több példát is láttunk mostanáig. Isten mindenkit tud használni. Rossz embereket, megtört embereket, olyanokat is, mint te vagy én. Így válik Nebukadnezár Isten szolgájává, eszközzé az Úr céljainak megvalósításában.

Hasonlóképpen, ahogy valakitől hallottam júdásról beszélni. Júdás áruló volt, nem ő a történet hőse, de Isten felhasználta az ő árulását a világ megmentésére. Tisztázzuk: Isten nem akarta, hogy Nebukadnezár gonosz vagy hogy Júdás áruló legyen, de fel tud használni bármilyen embert terve megvalósításához, egy nagyobb jó elérése érdekében.

Mire Izrael népe visszatér a fogságból nagy változás történik bennük. Az addig folyamatosan bálványistenekhez forduló nép, aki az élő Isten helyett Baálhoz, Molochoz fordul és az ő tiszteletükre épít szentélyeket és mutat be áldozatot, az a fogság után megváltozik és eltűnik körükből a bálványimádás. Egy szívbeli változás megy végbe bennük. Nem lesznek tökéletesek, továbbra is küzdeni fognak, embereknek maradnak – ez természetes. De az a fajta bálványimádás, amiről a bírák korától folyamatosan olvastunk a történeti könyvekben, nem lesz már jelen. Mintha Isten meggyógyított volna valamit a szívükben azáltal, hogy Babilonba küldte őket száműzetésbe.

Ennek megvalósulását látjuk Dániel könyvének 6. fejezetében, ahogy az ezt megelőző fejezetekben is: a döntést. A döntést arról, hogy visszautasítom, hogy a körülöttem élők életmódjához igazodjam. Amint szent Pál is mondja:„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm 12,2) Azaz ne olyanok legyetek, mint a körülöttetek élők, hanem Istenhez akarjatok hasonlítani! Legyetek olyanok, mint a szentek! Ez a kulcs mindannyiunk számára, hogy ezt megértsük.

Dániel és társai Hanaja, Misael és Azarja hűségesek maradnak a hűtlenséggel szemben. Nem törődnek vele, hogy mit tesznek a körülöttük élők. Dániel azt mondja, hogy ő tudja Isten mit kér tőle és pontosan azt fogja tenni. És látjuk Dániel további történetét az oroszlánok vermében.

Számunkra reménykeltő, hogy ez megtörténhet velünk is. Lehetünk hűségesek az Úrhoz, lehetünk hűségesek mikor munkáról van szó és végezhetjük azt kiválóan, mégis lehetnek olyanok, akik összejátszanak ellenünk. Megtapasztalhatjuk ekkor a erőtlenségünket, de még így is választhatjuk azt, hogy hűségesek maradunk. Megtanulhatjuk, hogyan lehet élni kitaszítottan, mert Dániel és társai jó példát mutatnak erre. Hogyan lehet élni aszáműzetésben, mert hiszen abban vagyunk. Úgy értem, keresztényként tudjuk, hogy ez a valóság. Igen, tudjuk, hogy Isten teremtette ezt a világot, Ő jónak alkotta, és minket ide helyezett. De ez nem a végső otthonunk. Tudjuk, hogy mindig száműzetésben vagyunk, amikor távol vagyunk az Úrtól. Száműzetésben vagyunk, mikor a rólunk alkotott tervétől távol vagyunk. Amikor Isten szavát hallgatjuk, és igyekszünk z akaratát követni, akkor nagy valószínűséggel ott vagyunk, ahol lennünk kell. De nem ez az igazi otthonunk.

Dániel könyvének 1-6. fejezete egy leíró rész, amiben ezeket a csodálatos történeteket olvastuk Dánielről, Hananjáról, Azarjáról és Misaelről. A könyv vége felé lesznek még történetek, de a 7. fejezettel egy új szakasz indul, ami Dániel jelenéseit tárja elénk. Négy vadállatot lát, amik a Nebukadnezárálmában megjelenő oszlophoz hasonlóan különböző királyságokat képviselnek. Az első vadállat oroszlánhoz hasonlatos, aminek sas szárnyai vannak. Ezek az állatok Babilon jelképei voltak. A hatalmas, fenséges, dicsőséges birodalomé, aminek a szárnyait egyszer csak kitépik és emberi szívet kap. Ezt követi a második vadállat, ami medvéhez hasonlít. Ez nem olyan fenséges, mint az első. Lassabb, viszont erősebb és pusztítóbb, mit az oroszlán. A medve a Méd-Perzsa Birodalmat jelképezi, mely Babilon után került hatalomra és sok pusztítást végzett. A következő vadállat a leopárdhoz hasonlatos, ami a Görög Birodalmat jelképezi. Nagy Sándor a birodalom ura mire 30 éves lett meghódította a civilizált világot. A negyedik vadállat, amelyik a legszörnyűbb, legfélelmetesebb valamennyi közül az a Római Birodalmat jeleníti meg. Tehát itt ez a kép, mint amit Nebukadnezár látott álmában, a szobor, aminek feje arany, melle ezüst, hasa bronz lábszára vas, a lábfejei pedig agyag és vas keveréke. Fontos, hogy figyeljünk arra, hogy a negyedik, legijesztőbb vadállat nem az utolsó dolog, amit Dániel lát. Amit utoljára látott az az Ősöreg volt, és ezután látta, hogy „az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia.” (Dán 7,13) Ez azt tárja felszámunkra, hogy ebben a világban királyságok, nemzetek vannak, királyok és fejedelmek, elnökök és hasonló nagyságok vannak. Ezek jönnek és mennek, felemelkednek és elbuknak. Viszont amikor az Emberfia eljön, az ő országának nem lesz vége, az csak felemelkedik. Adjunk hálát ezért Istennek, mert ez az Ő országa a Földön. Ez az egyház, és dicsőítsük Istent, mert Ő meghívott bennünket, hogy ennek az országnak tagjai legyünk. Meghívott, hogy az Egyházhoz tartozzunk. Még ha néha el is bizonytalanodunk, mert az idő itt a Földön bizonytalan és ha nem is élünk biztos körülmények között, mert az életünk változó, tudjuk, hogy van az Ősöreg és Ő legyőz mindent.Ezért mi ma és mindennap igent mondunk az Ő akaratára. Imádkozom értetek, ti is imádkozzatok kérlek értem. Isten áldjon benneteket!

(Mike Schmitz atya napi elmélkedése alapján; fordította Bíró-Kocsis Anna, szerkesztette Gájer László atya.)