Bibliaolvasás

Bevezetés a Pusztai vándorlás időszakához

Introductions to Desert Wanderings

(Mike Schmitz és Jeff  Cavins beszélgetése alapján)

Bibliaolvasásunk 52. napjával új időszakot kezdünk, ahogyan előrehaladunk az üdvösségtörténet kibontakozásában. Az első szakasz címe „A világ kezdetei” volt, majd „A Pátriárkák történetei” következtek, innen léptünk át az „Egyiptom és kivonulás” részre. A történetmesélés szálát Mózes első két könyve, a Teremtés és a Kivonulás vitte, ezekhez olvastuk hozzá Jób és a Leviták könyvét, illetve a Példabeszédek részeit és néhány zsoltárt.

Mostantól kezdve a Számok könyve (Szám, Mózes harmadik könyve) viszi előre a történetet, hozzá olvassuk a Második törvénykönyvet (Mtörv, Mózes ötödik könyve) és zsoltárokat a 84-estől kezdve –vigyázat, nem feltétlenül sorrendben!

Szóval a számok könyve hordozza a történet kibontakozását, a Második törvénykönyv vagy Deuteronómium pedig ismét törvények összefoglalását adja. De vannak benne nagyon bátorító tanító részek is. Olyanok, amiket könnyen alkalmazhatunk a saját életünkre. És tele van érzelemmel is: a könyv egészében az élete végén járó Mózes egyetlen, nagy beszéde, mintegy végakarata. Ami nagyon fontos: arra készíti fel a népet, hogy miként viselkedjen egy olyan környezetben, Kánaánban, ahová majd megérkezik, amelynek kultúrája, életmódja a teljes ellentéte az Isten által kinyilatkoztatott igazságnak.

A pusztai vándorlás időszakasza üdvtörténeti szempontból nagyon rövid, mintegy 40 év. Követjük a népet a Számok könyvében az útja során, de mégsem könnyű ez az olvasmány. Rögtön az elején rengeteg az adat, a név, a felsorolás, hiszen itt számba vesszük a törzseket, említve a leszármazási viszonyokat is. Unalmasnak tűnhet mindez, de nagyon fontos. Korábban beszéltünk már a nemzetségtábla, a toledot jelentőségéről. Segít a múlt perspektívájából ráközelíteni egy mostani, hús-vér szereplőre. Kárpótlásul a Második törvénykönyv elején kapunk egy kis történeti összefoglalást, sőt, előre is szaladunk a történetben.

A Számok könyve elején még mindig a Sínai hegy lábánál vagyunk a néppel, ahol egy évet töltöttek. Micsoda változások történtek ott egy év leforgása alatt! Megkapták a törvényt, a Szent sátrat és a papságot. Egy egészen új életformát kezdtek élni ezek által. De aztán egy év elteltével tábort kellett bontani, ezt látjuk 10. fejezetben. Végül elindulnak a nekik megígért föld, az Ígéret földje felé, ahol az őseik utoljára 400 éve voltak jelen. Hamarosan egy próba elé kerülnek, Kádes-Barneánál. Ezt visszatérően láthatjuk az üdvösségtörténet során, hogy a nagy jelentőségű lépések előtt próbák vannak. Kiküldenek 12 kémet, hiszen Kánaán egyáltalán nincs messze tőlük. Visszatérve a 12-ből 10 azt mondta, hogy nem tudjuk elfoglalni a földet. Nagyon szép, termékeny, de óriások lakják. Egyedül Józsué és Káleb mondja azt, hogy meg tudjuk csinálni. Érdekes a hely neve is, a ’kadosh’, ’szent’ szóból ered. Szóval ez a döntés helye: Szentnek bizonyultok, bíztok az Úrban és elfoglaljátok a földet, vagy visszavonultok…

És ők a visszavonulást választják. Az Úr pedig azt mondja: Minden napért, amelyet a kiküldött emberek kémkedéssel töltöttek, egy évet számolok. Így 40 évet fogtok eltölteni a sivatagban vándorolva… A 40-es szám a próbatétel száma, gondoljunk a Nagyböjt napjaira. Egy olyan időszak, amely alatt el kell döntened, hogy ki is vagy valójában, mit akarsz, hová akarsz menni? Jézus 40 napos böjtje a pusztában csodálatosan felmutatja ezt.

A 40 év alatt sok minden történt. A népnek meg kellett szabadulnia a bálványimádás negatív szellemi örökségétől. Meg kellett tanulnia bízni az Istenben minden körülmények között. Megtanulni, hogy „nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik”. Mindez számunkra is komoly tanulságokkal bír! A 40 év alatt a pusztában kihalt két generáció. Kevesen maradtak, akik még emlékezhettek Egyiptomra és átélték a Kivonulást. Egy új generáció, Józsuével az élen hordozta az erőt és a hitet, hogy megvívják a nagy harcokat! Ez ráirányítja a figyelmünket a gyerekeink, a fiataljaink nevelésére. Mózes sem léphetett be az ígéret földjére néhány engedetlensége miatt…

Mi nem csak együtt olvassuk a Bibliát, de igyekszünk felfogni az értelmét és átültetni a gyakorlatba a saját életünkben! Mi is átformálódunk a saját életünk sivatagában. És nincs mese: meg kell halnia bennünk Egyiptomnak! Meg kell tanulunk bízni és meg kell tanulnunk, hogy a saját erőnkből nem tudunk bemenni az Isten által nekünk elkészített jövőbe, az Ígéret földjére!

Izraelben járva sok férfit látunk, akik az ingük négy sarkára bojtokat varrnak (tzitziyot). Ez azért van, mert ezzel emlékeztetni akarják magukat, hogy ők az Igéhez tartoznak. Hiszen Izrael egyetlen kincse a sivatagban az Ige volt. Őket ez arra emlékezteti, hogy a Tóra gyermekei, a parancsok gyermekei, amiket meg akarnak tartani. Minket pedig arra, hogy mi is Isten Igéjének a gyermekei vagyunk, amely megtart minket!

A parancsok előtt pedig a kapcsolat volt. Ha egyet hátra lépünk, meglátjuk a mögöttes tartalmat: Isten egy kizárólagos kapcsolatra lépett velük, és utána adta a parancsokat. A bojtok erre emlékeztetik őket. Ha mi keresztet viselünk, vagy skapulárét, akkor is egy külső jelét adjuk a belső elkötelezettségünknek, ami első sorban bennünket emlékeztet.

Ezen kívül számos dolog van a Számok könyvében, amelyek előre mutatnak: a nazírok fogadalma, a hetven vén esete, akiket eltöltött a Szentlélek, a rézkígyó, amely egyenesen Jézusra mutat előre. A pusztában nagyon sok minden a jövőről beszél. Aztán itt van a papi áldás, ami innentől központi szerepet játszik – egészen a mai napig, amikor a záró áldásra várunk a szentmise végén. A 6. fejezetben találjuk a csodálatosan kifejező ároni áldást, amivel a mai napig sok keresztény szülő megáldja a gyermekeit: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg Téged! Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad! Fordítsa az  Úr az Ő orcáját tereád, és adjon békét tenéked!” (Szám 6,24-26).

Aztán ott van a Számok 33. fejezete, amely végig összefoglalja az eddig történteket a Kivonulástól kezdve, egy csodálatos összefoglaló!

Az egész Deuteronómium, a Második törvénykönyv Mózes utolsó, nagy összefoglaló beszéde, közvetlenül a halála előtt. Egy csodálatos atya foglalja össze a legfontosabb dolgokat gyermekeinek, amik megtartásától az életük függ! Így olvassuk mi is! Egy visszatekintéssel kezdődik, aztán a jelen állapotukról van szó, végül a jövőbe néz. A jövőjükbe egy olyan földön, ahol idegen isteneket imádnak, ahol gyermekeket áldoznak fel. És már várják az ő gyerekeiket is… Ebben a helyzetben Mózes kezükbe adja a kulcsot. Mi lehet ez?

Két dologról van szó! Az egyik a zsidó Írások legfontosabb igeverse, amelyet minden zsidó minden nap elmond. Jézus is naponta elmondta, Auschwitzban is naponta elmondták, mielőtt meghaltak. Ez a Második törvénykönyv 6,4-5: „Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!” Tehát ehhez kell tartanod magadat, amikor bemégy a földre, ahol sokféle istent imádnak. Ettől függ a megmaradásod és ez a te üzeneted, a tanúságtételed! Csak egyetlen Isten van! – És ez helyzet igaz ránk is, mai keresztényekre.

Ha valaki ránéz az életünkre, lehet, hogy azt látja, hogy négy-öt istent is imádunk: a pénzt, a testiséget, a technológiát, aztán rajongunk a sportért és ja, igen, van egy istenünk a templomban is. Szóval ez az egyik kulcs a megmaradáshoz és a győztes élethez: Egy Isten van!

A második kulcs az otthonunkkal kapcsolatos: helyesen kell tanítanunk a gyermekeinket! Ez az egyetlen túlélési stratégia, amely működik, ha egy ellenséges területen élsz! Ezért mondja Mózes: „Véssétek e szavaimat szívetekbe-lelketekbe, s kössétek jel gyanánt a kezetekre, s tegyétek a szemetek közé. 19Tanítsátok meg ezeket fiaitoknak, hogy beszélj róluk, amikor a házadban üldögélsz, amikor úton jársz, ha lefekszel és ha felkelsz. 20Írd rá őket házad ajtófélfáira s kapuira, 21hogy addig sokasodjanak napjaid és fiaid napjai azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, hogy nekik adja, amíg csak ég borul a földre” (Másodtörv 11,18-21).

Az itt emlegetett ajtófélfa, héberül a mezuza. Így hívják azt a kis tokot is, amit Izraelben sok helyen felerősítenek szó szerint az ajtófélfára, s ami ezt az igét rejti. Aki hazamegy, megcsókolja és azt mondja: „Az otthonomat az Isten Igéje szerint fogom vezetni.” Isten azt mondja: ha sikeres akarsz lenni, akkor élj aszerint, hogy csak egy Isten van; tanítsd igéimre gyermekeidet és a házad legyen, ahogy a héber mondja: Mikdash Me’at, egy kicsiny templom. Ahol imádsz engem, ahol tanítod a gyermekeidet! Azért vesztettünk el egész generációkat a nyugati világban, mert ezt a két parancsot nem tartottuk meg: Hidd, hogy csak egy Isten van, és élj e szerint. És: tanítsd meg minderre gyermekeidet!

Persze soha nincs késő ezt újrakezdeni: Lefordíthatjuk mindezt úgy is, hogy személyes megtérésre van szükségünk, egy mindent elsöprő ragaszkodásra Istenhez! És ha ez az életformánk, ha ez az izzás ott van bennünk, akkor át is fogjuk tudni adni a következő generációknak, a környezetünknek, ami bennünk van!

A most olvasandó könyvek, ahogy már említettük, sok mindenben előre mutatnak Jézusra, aki sokszor visszautal ezekre. A Deuteronómium törvényeit gyakran veszi alapul, de tovább is fejleszti, beteljesíti azokat, például a házasság felbonthatatlanságával kapcsolatban. De vannak bőven messiási próféciák is ezekben a könyvekben, például Bileám (Bálám) jövendölése a Számok 24,17-ben: „Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből…”

Vagy a legkonkrétabb a Második törvénykönyvből. Mózes beszél arról a Prófétáról, aki hasonló lesz hozzá és még őt is felülmúlja: „Erre így szólt hozzám az Úr: 18…Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki. 19Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől.” (Vö. Másodtörv 18,9-22.)

Vágjunk hát bele nagy hittel és várakozással a következő részbe és higgyük el, hogy a csendes időnkben minket személyesen is tanítani fog az Úr!

(Mike Schmitz és Jeff Cavins beszélgetésének fő gondolatait összefoglalta Kunszabó Zoltán.)

Bevezetés az „Egyiptom és a Kivonulás” periódushoz

Mike Schmitz atya beszélgetése Jeff Cavins-szel

Mike atya: Sziasztok! A nevem Mike Schmitz atya, te pedig „A Biblia egy év alatt” műsorát hallgatod. Itt Isten hangjára figyelünk és a Szentírás lencséjén keresztül szemléljük életünket.

Ma itt van velem Jeff Cavins is, hogy bevezessen minket bibliaolvasási rendünk harmadik periódusába. Ez a Pátriárkák utáni rész az „Egyiptom és a Kivonulás” címet viseli.

Mielőtt viszont nekikezdenénk, néhány dolgot el kell mondanom. Először is, bibliafordításunk a Revised Standard Version (RSV) második katolikus kiadása (Ez egy angol fordítás, magyarul a Szent István Társulati Bibliát használjuk – a fordító megjegyzése.) Ha szeretnéd, rendelkezésre áll az olvasási terv is, amit egyszerűen letölthetsz az ascensionpress.com/bibleinayear linkről.

Ahogy mondtam, itt van velem Jeff Cavins, a már említett bibliai idővonal és olvasási program megalkotója. Jeff, nagyon köszönöm kedvességed, hogy megmutatod hallgatóinknak, hol járunk, és hogy adsz némi támpontot a továbbiakhoz is, melynek során Izrael népe, a mi távoli rokonaink megteszik következő lépéseiket.

Jeff: Ó, köszönöm! Igazán megtiszteltetés, hogy veletek tarthatok az úton. Mert az egy dolog, hogy van Bibliád, az már más kérdés, hogy hol szerepelsz benne? Hol vagy most? Merre tartasz? Én úgy gondolom, mire ezt hallgatóink befejezik, átfogó képük lesz az üdvtörténetről.

És nézd meg, csak egyetlen könyvet, a teremtés könyvét vettünk át az első két periódusban! Igaz, ebben rengeteg történet volt, ami sokaknak már ismerős is lehetett. Igen, ilyenek vagyunk, mint Ádám, Éva, Noé, Ábrahám vagy Izsák és Jákob. Most pedig jönnek azok az események, amiket az Egyiptom hercege vagy a Tízparancsolat című mozifilmekben láthattunk.

De annyi minden van, ami ezekből kimaradt! Mégis el kell mondanunk gyermekeinknek. Aki nem érti, mi történik a Kivonulás könyvében, könnyen összezavarodhat később!

Mindjárt itt van az, amit a legtöbben nem tudnak, hogy az első két könyv között, a Teremtés könyvének vége és a Kivonulás kezdete között négyszáz év telik el! A zsidók ennyi időt töltenek Egyiptomban. Amikor bekapcsolódunk az eseményekbe, akkor olyan fáraó uralkodik, aki már nem tiszteli József emlékét, így Izrael rabszolgasorba süllyed és fellázad. Ahogy mindnyájan tennénk. Istenhez kiáltanak, hogy elég volt! Ő pedig szabadítót támaszt nekik Mózes személyében. Ezen a ponton csatlakozunk, amikor a Kivonulás könyve kezdetét veszi.

Mike atya: Igen, ez remek szempont! Csak egyet lapozunk és hopp, már négyszáz év el is telt! A Teremtés könyvének utolsó lapjain Izrael népe a világ tetejére került. Kaptak egy hihetetlen földet, megáldotta őket az Úr és a fáraó is. De a csendben lefolyt évszázadok végén egyszer csak arra eszmélünk, hogy eltűnt az áldás. Említetted, hogy a Kivonulás könyve olvasásának vannak buktatói. Mi okozhat nehézséget?

Jeff: Eddig azért egyszerű alaptörténetek voltak, de a Kivonulás könyvében számos új elem is megjelenik, mint például a kiáltás Istenhez, aki válaszul ad egy hőst, Mózest. Neve, eredetiben Moshe, azt jelenti, ’kihúzni’. Ez lesz az ő hivatása, kihúzni a népet a fogságból. Ennek azonban komoly ára lesz. Lenyűgöző történet, ahogy Isten szétzúzza az igát. Az izraeliták úgy esznek, mint az egyiptomiak, úgy imádkoznak, mint az egyiptomiak, még úgy is öltöznek, mint az egyiptomiak, nem akarom azt mondani…

Mike atya: …hogy végül úgy járhatnak, mint az egyiptomiak? Ne haragudj, ezt akartad mondani?

Jeff: Hát, nem szerettem volna, de te csak felhoztad. Na nem baj…

Mike atya: Jaj! Nem akartad? De hát mondanod kell!

Jeff: Jó… igen, igazad van. Voltaképpen az egész életük a bálványimádásról szólt, így Istennek tennie kellett valami hatalmasat, amivel elvonja a figyelmüket a hamis istenektől és önmaga felé irányítja. Ezért jött a tíz csapás. Ennek eredménye pedig, hogy kiszabadulnak a Vörös-tengeren át. Az egyiptomiak követik őket, de a tengerbe vesznek. Aztán Izrael három hónapon keresztül vándorol a Sínai-hegy felé. Isten pedig azt mondja, hogy a vándorlás során nem kopik el a ruhátok és még ételt is kaptok, amit mi úgy ismerünk, hogy…

Mike atya: Manna.

Jeff: Manna. Úgy van, manna. Az meg tudod mi? Nem az, amihez hozzá vagyunk szokva. Nekünk fokhagymánk van, póréhagymánk, meg ilyesmi. Isten viszont elmond ekkor valami nagyon fontosat. Azt, hogy azért hozta ki őket, hogy megmutassa: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely Isten szájából származik”! Így háromhavi, dél felé tartó gyaloglást követően a Sínai-hegynél kötnek ki, ahol egy évig maradnak. És itt minden megváltozik. Ha ezt nem látod át, nem fogod megérteni az Ószövetség java részét.

Mike atya: Igen. Isten kihozza őket és csodálatos módon megszabadítja a szolgaságból. Azok a csapások pedig, amiket jellemzően valami rosszként értelmezünk, valójában csak az egyiptomiakat sújtják. Ezek közül az utolsó, az elsőszülöttek halála különösen aggasztó lehet. Mai lelkiismeretünk kifejezetten érzékeny, ami jó. Így ez méltán zavarhat minket, de amire te rámutatsz, az az, hogy Isten helyzetbe hozza ezeket az embereket, akik függőségben szenvednek. Igen. Felszabadítja őket.

Úgy bánik velük, mint azokkal a súlyos betegekkel szokás, akiknek kemoterápiára van szükségük. Akik nagyon akarnak élni, de leukémiájuk vagy rákjuk van. Akár gyerekek is lehetnek így. De senki nem akarja elvégezni a kezelést, mert tudja, milyen fájdalmat okoz. És ez így megy addig, amíg elő nem áll egy pár doktor, aki azt mondja, ezt meg kell tenni, mert különben nem maradnak életben.

Úgy tűnik, Isten épp ilyet művel ezzel a tíz csapással. Még ha ez az elsőszülöttek haláláig is vezet, és onnan… Folytasd! 

Jeff: Igen. Épp azt akartam mondani, hogy ez fájdalmas szabadulás lesz. De hát nincs mindig így? Megmondják az embernek, hogy tudod, ezt kell tenned, ha szabad akarsz lenni. Ő pedig elgondolkozik, hogy akkor talán mégsem olyan fontos ez, a jelen helyzet azért nem olyan rossz, ezzel a függőséggel.

Ezzel néz szembe Izrael is. És Mózest kezdik kárhoztatni: Te hoztál ide ki minket, hogy meghaljunk!  Nem volt elég sírhely otthon, hogy ide kellett jönni?

Így kerülnek a Sínai-hegyhez egy évre, ahol valami nagy dolog történik. Isten szövetséget köt Izraellel, és tudjuk, hogy ez egy sorozat része. Elindultunk Ádámtól és Évától, ami után jött Ábrahám, majd Noé. Család, törzs, nemzet. Isten pedig szövetséget köt velük, ami azt jelenti, hogy ezt teszem értetek, ti vagytok az én népem, de nektek ezt kell tennetek viszonzásul. Majd a Vörös-tenger után délre mennek.

Mindez nagyon gyorsan történik. A 24. fejezetben kötik meg a szövetséget, majd a 32. fejezetre jutunk el az aranyborjús incidensig és minden a feje tetejére áll. De jön három igen fontos dolog, amit gyorsan felvázolok.

Az első a nép „laicizálása”, ugyanis a papi szolgálat egyetlen törzsre, a Levitákra marad. Mózes és Áron is innen származik. És… figyelem, figyelem! Itt indulunk el a Leviták könyvével. Ide való, mert a papokról és a Szentség törvényéről szól. Így meglett a papság, de jön még két dolog is a Sínai-hegynél, ami óriási.

Az egyik a frigyláda [angolul ’tabernacle’: az angol szövegben játszanak az ószövetségi jelentés és a mai egyházi gyakorlatból ismert ’tabernákulum’ szó jelentésének összecsengésével – a Szerk.], amit azután alkotnak meg, hogy Mózes fenn járt a hegyen. Ott látomásban részesült arról, hogy miként kell imádni Istent. Ugyanezt láthatjuk a Biblia végén is, János jelenéseinél – és otthon a saját plébániánkon is!

A harmadik pedig a Tóra. Az Úr Izraelnek adja a törvényét. De nem azért, hogy csalódást keltsen. Nem azért, hogy szabályozza az életüket, mint amikor egy apa gyűlöletből röghöz köti gyermekét, hogy nyomorrá tegye az életét. Nem, ő szeret, így minél több a vétek, annál több a törvény is. Mert a törvény segít összpontosítani a kapcsolatra Istennel, arra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Istentől származik.

Tehát amikor tovább megyünk, fél szemmel nézni kell a Leviták könyvét is. Követnünk kell a frigyládát, a tabernákulumot. Ha ezt megtesszük, felkészültek leszünk olyan művek befogadására is, mint a Zsidóknak írt levél az Újszövetségben, ami Jézus főpapi szolgálatáról szól. Ahogy majd az Újszövetségben láthatjuk, Jézus beteljesít mindent, amiről most szó van.

Mike atya: Igen. Ő a megtestesült Ige, a nagy Főpap, aki minden imádatra méltó. Köszönöm, hogy kiemelted ezt a három motívumot, hiszen ezek a Kivonulás könyvének végén jönnek elő és később is fontos fogódzók lesznek. Itt van a papi törzs, az istentisztelet és a törvény. És ekkor kezdődik a Leviták könyve.

Azt szeretném kérdezni, mivel párhuzamosan fogjuk olvasni ezt is, nem lesz-e túl száraz? Sokan le szoktak pattanni erről a könyvről, mert nem érzik használhatónak. A benne szereplő templom ugyanis már rég nem áll, és imádkozni sem így szoktunk.

Akkor viszont miért van itt, ha nem haragszol, ez a nem éppen olvasmányos könyv, miközben átvesszük a Kivonulás történetét? 

Jeff: Dehogy is, ez egy fontos kérdés! Azt kell mondanom, sok esztendővel ezelőtt még én is úgy voltam vele, hogy ha Leviták, akkor ugorjunk. De ma már nem. Ez egy nagyon központi könyv, és hozzá kell tennem, hogy Jézus idejében minden gyermek ezzel kezdte a bibliai tanulmányait Izraelben, minden más könyvet megelőzve. Nem a Teremtéssel, nem a Kivonulással, nem a Számokkal, hanem a Levitákkal.

Mégpedig azért, mert ez a szentségről szól. A ’kadosh’-ról, a teljes elkülönítésről, elválasztásról, a szent létről. És amit még hozzátennék az anyaghoz, amit tőled hallanak majd, hogy Isten azért hozta ki a népet a sivatagba, hogy valamit tegyen velük.

A Leviták könyvében hat különböző alkalommal mondja, hogy „legyetek szentek, ahogy én is szent vagyok”. Aztán még négy alkalommal mondja! És folytatja is mondván, hogy meg kell tanulnotok különbséget tenni a jó és a rossz, a tiszta és a tisztátalan között!

Azt is mondta, hogy ne engedelmeskedjetek a hely törvényeinek, ahonnan jöttök, sem azon hely törvényeinek, ahova mentek, hanem csak az én Igémnek engedelmeskedjetek! Amit itt látunk, az a tanítványság megalapítása, amikor Isten egy egész népet tanít, amely kijött a fogságból, a függőségből. Az Úr azt mondja nekik: Ha az én népem akartok lenni és igazán szabadon élni, utánoznotok kell engem!

És én köztetek leszek. A tabernákulumban leszek majd. Veletek. De úgy gondolom, igazán fontos lesz a hallgatóknak felismerni a Leviták könyvének olvasásakor, hogyan alapít meg Isten egy népet. Amilyen ruhát hordanak, amit esznek, akikkel együtt töltik az időt, meg ahogy a szomszédaikkal bánnak, mind oda vezethető vissza, ahogy Isten tanítja őket. Így egy nagyszerű leckét tanulunk meg, méghozzá azt, hogy az utánzás a tanítványság alapja. És ez folytatódik az Újszövetségben is.

Mike atya: Úgy van! Nagy erő van abban, amit mondasz, mert a természetes kísértés, amivel annyian küzdünk, ugyanaz, amivel Izrael is szembesült: hogy szeretnének olyanok lenni, mint a többiek! Mindegy, hogy Egyiptom vagy Kánaán – ami éppen van a környéken. És Isten ismeri a szívüket. Ezért gyógyít úgy, hogy kihívja őket a sivatagba és elmondja, hogy hozzám tartoztok!

Ez az, amit te is említettél. Amikor a törvényekhez érünk, látjuk, hogy ezek nem olyanok, amik gúzsba kötnek. Először is Isten kialakít egy kapcsolatot velük, ugye? Létesít egy szövetséget, aztán megadja a törvényt, hogy hogyan kell ezt megélni. Azért, mert ismeri az emberek szívét. Tudja, hogy a szívük nem lesz egy csapásra olyan, mint az Övé. Tudja, hogy olyanok akarnak lenni, mint a környező népek. – És olyan jó ezt felismerni, mert a mi szívünk is ilyen.

Örülök neki, hogy kiemelted, a Leviták könyve nem csupán távoli szabályokról szól, amiknek semmi közük hozzánk. Ezek beteljesülnek az új és örök szövetségben, vagy az új és örök áldozatban, amit Jézus Krisztus mutat be. De ez a tanítványság kulcsa is, hogy Isten elhívta a népét! Eligazítja őket, hogy így kell imádkozni, nem pedig ahogy kedvük tartja. Megalapozza azt a lélekben és igazságban való imádást, amit majd Jézus akar.

Jeff: Igen, és szeretném biztatni minden hallgatódat, hogy ne csak egyszerűen Izrael életét szemléljék, mondván: Hű, ezek aztán nem tanultak semmit… Ehelyett inkább kérdezze meg mindenki magától, hogy miből akar most engem Isten kihozni? Vannak-e olyan függőségek, gondolkodásmódok, szokások az életemben, amik ténylegesen visszatartanak attól a bensőséges viszonytól, amit Isten szeretne? Az olvasók vegyék ezeket az alapelveket és alkalmazzák saját magukra. Fel fog nyílni a szemük. Tudom, mert az enyém is felnyílt! Az egyik tévedés, amibe az emberek esnek, amikor a Bibliát olvassák, hogy ez valaki másnak szól – pedig az Újszövetségben is írva van, hogy ez a ti bátorításotokra szolgál!

Mike atya: Igen, ez olyan fontos! Jeff, köszönöm, hogy bemutattad nekünk ezt a most induló periódust. Igazán lelkesítő volt felismerni, hogy a hívás Izrael hűtlen, megtört népének szól. Látnom kell magamat a Szentírásban, ami tükröt mutat nekem. Ugye? Ez biztosan leleplez engem. Megláthatom önmagamat. Lámpa lehet számomra, mely kikutatja szívem sötét zugait, csiszolópapír, mely dolgozik rajtam, hogy elsimítson bizonyos dolgokat az életemben. Van valami utolsó gondolatod a Kivonulás könyvét fürkésző hallgatóinknak?

Jeff: Figyeljenek a három nagy változásra ebben az időszakban, a papságra, a tabernákulumra, és Isten Igéjére. Mai életünkben megvan az előjogunk rá, hogy papok gondozzanak minket és hogy megfelelően imádkozzunk, ez pedig az Oltáriszentség tisztelete és a szentmise ünneplése. Szintén megvan az előjogunk, hogy az Ige népe legyünk, rendelkezünk a Szentírással és a Szenthagyománnyal. Kérjük Istent, hogy valamiképp világosítson meg minket ezekkel kapcsolatban! Ismerjük fel ezeket templomainkban! Ismerjük fel őket az életükben! Öleljük magunkhoz és adjunk hálát Istennek mindháromért!

(Fordította Kósa Gergő, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)

Pátriárkák kora

Mike Schmitz atya és Jeff Cavins közös videójának kivonata (Introduction to the Patriarchs)

• Felosztásunk szerint a második időszak kezdődik a Szentírásban: A pátriárkák kora.

o Elképesztő karaktereket ismerhetünk meg! Például Ábrámmal és Sáraival (akiknek a neve is megváltozik); fiukkal Izsákkal; Jákobbal, a feleségeivel és gyermekeivel.

o Megismerkedhetünk hitbeli atyánkkal, Ábrahámmal és Izrael népének eredetével.

• Jeff Cavins alkotta meg a Nagy Kaland Biblia (Great Adventure Bible) idővonalát – ez segít kontextusba helyezni a történeti könyveket, innentől már nem sok kis történetet látunk, hanem egy nagyot!

Pátriárkák kora (Ter 12-50. fejezet)

• A kezdetek történelem előtti és időben nehezen azonosítható korából most átlépünk a történelmi időbe. Konkrét személyeket és helyeket azonosíthatunk be (Ábrahám elhívását a tudósok Kr.e. 1750 tájára teszik). Az őstörténtetből ismert leszármazási vonalon haladunk előre, de Isten egészen új módon lép kapcsolatba az új szereplőkkel!

• Istennek terve van az emberiség megváltására: láttuk a bukást, az eredeti bűnt, ahogy elveszítették az eredeti igazság állapotát és elszakadtak Istentől. A pátriárkák korában megfigyelhetjük, hogy Isten ennek ellenére miként működik együtt az emberiséggel.

• Ábrahám szerepe különösen fontos, mert ahogy Isten Ábrámhoz viszonyul, és viszont, arra hivatkozik később Szent Pál az Újszövetségben, pl. a Galatáknál, hogy mit jelent hinni.

Ter 12.

• A lényeg, hogy Isten megszólít egy Ábrám nevű embert (neve később megváltozik). Nála időzünk hosszan. Az ő élettörténete és az üdvösségtörténet összefonódik!

• A mai Irak területén él, a káldeai Ur városában.

• A 11. fejezet egy nemzetségtáblával – héberül toledot – végződik. Noé fiától, Szemtől indulva egészen Ábrám családjáig jutunk el.

• Toledot: olyan irodalmi eszköz, mely a tágabb nézetből a szűkebb felé visz: rákényszerít, hogy a teljes emberiségből kiindulva arra az egy emberre figylej, jelen esetben Ábrámra.

• Ábrám a kulcsfigura, mert ő Istennel jár, őt teszi Isten nagy néppé.

• Elhívás és kulcsígéretek (Ter 12,1-3): 1Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. 2Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. 3Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

• Mit ígér Isten?

o Földet

o Királyi dinasztiát (nagy név)

o Az egész világra kiható áldást

• Csak egy baj van ezzel: Ábrám már öreg és nincs gyereke (de Isten megoldja, megajándékozza majd Izsákkal).

• Az egész nagyon életszerű. A Ter 15-ben látjuk Ábrám küzdelmét Istennel: Honnan tudom, hogy te mindezeket megadod nekem, amikor még fiam sincs? – És Isten válaszul szövetséget köt Ábrámmal.

• Ennek a szövetségnek az eredménye lesz majd Izsák, majd Izsáknak és Rebekának születik Ézsau és Jákob, aztán Jákobtól Izrael 12 törzsének ősatyái 4 különböző asszonytól (ezek Lea és Ráchel, mint feleség — meg a szolgálóik, Bilha és Zelfa).

• Végül Egyiptomban kötünk ki, ahol szolgasorba jutnak.

• Közben végigmegyünk ennek a családnak a történetén, tele bűnökkel és gyengeségekkel is. – Hogy kerülhet ilyen a Bibliába? Tekintsünk rá úgy, mint egy tükörre… Valójában mindez az emberiség megtörtségét és Isten hatalmas türelmét, szeretetét mutatja be, amely kinyilatkoztatás Jézus Krisztusban éri el a csúcspontját!

• Nem kell megijedni a bűnről szóló történetektől, ez inkább azt szemlélteti, hol is van ma az emberiség, Isten milyen hosszú utat jár be, hogy megmentsen minket, hogy visszavezessen magához!

• Ez a korszak tele van Isten hűségéről és az emberek megtörtségéről szóló történetekkel. Például ahogyan Jákob megszerzi az elsőszülöttségi jogot, érezzük, hogy ez nem igazságos, kell, hogy legyen büntetés, de a héber író erről nem beszél azonnal, hanem később mutatja meg, mi lesz a következménye ennek. Ha figyelmesen olvasunk, láthatjuk a minták kirajzolódását.

• Végül Jákob ad áldást fiaira és tőlük származó 12 törzsre, amelyből egy már itt kiemelkedik!

• Ezeknek a szereplőknek a megtörtsége azért fontos, mert a mi életünkről szólnak – ez nem mese, hanem a való élet, amiben, ha figyelmesen olvassuk, megláthatjuk a tettek következményeit is

• Az is figyelemre méltó, hogy az Egyház miként olvassa a Szentírást – három szintről beszélünk:

1. Annak tudatában olvassuk, hogy Krisztusban mindez beteljesedik.

2. Mit jelent ez számomra? Hol vagyok én a történetben? (Jákob vagyok? Ézsau vagyok?)

3. Hogy teljesedik be mindez az örökkévalóságban?

• Ne feledd, hogy az egész Isten szerelmes levele neked címezve, amelyben feltárja a szívét, a rád vonatkozó terveit, és ne csüggedj, ha nem kapsz meg mindent azonnal!

• Szíriai Szent Efrém mondta: a Bibliát olvasni olyan, mint egy ivókútból inni – nem kell elkeserednünk, hogy nem tudjuk lecsapolni a forrást vagy a kutat, bátorítson inkább az a gondolat, hogy mindig visszatérhetünk és ihatunk még, még, még…

• Van, hogy első olvasásra nem tár fel mindent a szöveg, de bármikor visszatérhetünk hozzá!

• A pátriárkák történetében végigmegyünk Ábrahám egész vérvonalán, amit tulajdonképpen Ádámtól és Évától egészen Jézusig követünk, ide csatlakozunk majd vissza Máté és Lukács evangéliumában!

• Ábrám története, a szövetség Ábrámmal az alapköve a Biblia teljes hátralevő részének. És a fő kérdések mindvégig előttünk maradnak: Hogyan teljesedik Isten ígérete a földdel, a Királysággal és a világraszóló áldással kapcsolatban?

• A Teremtés könyvének jó része viszont Józsefről szól – meg még valakiről, akinek ő csak az előképe. Józseffel Egyiptomba kerülünk, és 400 éves szünet jön majd az elbeszélésben a Kivonulás történetéig.

• Ám fantasztikus, hogy Isten közben is, minden pillanatban munkálkodik terve beteljesedésén! Az ígéretek, amiket Ábrahám kap, nem halnak meg vele, sem a fiával, sem az unokájával, hanem beteljesednek, oly módon, hogy a megígért áldásokhoz nekünk is közünk lesz! Lelki értelemben ők a mi őseink is, ezért, a világraszóló áldás miatt van hozzáférésünk a Bibliához, a hit ajándékához!

• A legfontosabb dolog, amit ebből a korszakból meg kell jegyeznünk, az a hit – a hit, ami nem egyszerűen annyi, hogy elhisszük Istennek, amit mond.

• Benedek pápát idézve: A hit két összetevőből áll: az egyik a tudati elismerés (beleegyezés, egyetértés), ahogy Ábrám elhiszi, hogy most ő elmegy egy olyan földre, amit Isten ígért neki (ezért nevezzük az Ígéret földjének); a másik, hogy Istenre bízzuk magunkat.

• Ahogy majd folytatjuk az olvasást, fogunk találkozni olyan emberekkel, akik az értelmükkel beleegyeztek Isten szavába, de sosem hagyatkoztak Istenre…

• Ábrám nem egyszerűen csak hitt, hanem hitbeli lépést is tett, és elindult Istennel – s az Úr ezt beszámította neki megigazulásra. A többiek, Izsák és Jákob pedig hasonlóan cselekedett!

• Ábrahám hite próbára lett téve, és láthatjuk, ahogy növekszik a hite – így a mi hitünk is nőhet, nem kell, hogy statikus legyen.

• Amint kb. 20 napon át a pátriárkákkal tartunk, ne feledjük, hogy Isten valódi emberekkel dolgozik (mint mi), így a Szentírás tükör lesz számunkra, és a hit szemüvegén keresztül tekinthetünk hitbéli atyáink valóságos életére, a tetteikre, a döntéseikre! Áldott utazást tovább!

(Fordította Kósa Kata, szerkesztette Kunszabó Zoltán)