25. nap, Kérdések Jóbhoz – Ter 47-48., Jób 39-40., Zsolt 16. (2024. nov. 8., péntek)
Mennyei Atyánk! Dicsőítünk téged! Köszönjük a te igéidet. Köszönjük a te akaratodat és a te Fiadat, Jézus Krisztust! Uram, Istenem, az Újszövetség el van rejtve az Ószövetségben, az Ószövetség pedig beteljesedik az Újszövetségben. Minden alkalommal amikor az Ószövetséget, a zsidó Írásokat olvassuk, dicsőítünk téged. Hálásak vagyunk, mert általuk megmutatod nekünk, hogy velünk együtt munkálkodsz és azt akarod, hogy a Te gyermekeid legyünk. Segíts, hogy a gyermekeid lehessünk minden nap. Nem számít, ha esik, ha süt a Nap, ha szenvedünk vagy örülünk. Segíts, hogy mindig igent mondjunk Rád. Jézus nevében kérünk. Ámen. Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Jób történetének a vége felé közeledünk és sokan elgondolkodunk, hogy mi is történik valójában Jóbbal. Azt mondja Jób, hogy őt igazságtalanul bünteti Isten és semmi olyat nem tett, ami miatt így kell szenvednie. Isten ezt tudja. Azt mondja, hogy az én szolgám igaz ember, nem tett semmi rosszat. „Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat” (Jób 1,8). És mégis, engedi Isten, hogy a sátán annyi mindentől megfossza Jóbot.
Amikor megjelennek Jób barátai, először három majd a negyedik, Elihu, akiről tegnap hallottunk (aki azt hiszi, hogy nagyon tájékozott), elárasztják mindenféle okossággal őt. Mint például, hogy a szenvedés és a fájdalom a bűnös élet következménye és hogy Isten néha megengedi, hogy megtörtek és sebzettek legyünk. Valamint, hogy a szenvedés lehetőséget ad, hogy visszaforduljunk a gonosztól az Úrhoz, és bűnbánatra késztet minket. Azt is mondják Jób barátai, hogy akik jót tesznek, áldottak, akik viszont gonoszat, azok nem áldottak. De valójában ez a logika nem megfelelő Jób esetében. Szerintem a negyedik barátnak, Elihunak sincs igaza Jóbbal kapcsolatban, miközben számon is kéri Jóbot, hogy miért kiabál és veszekszik az Úrral. Végül maga Isten jelenik meg Jóbnak!
Emlékszem, mikor először olvastam Jób könyvét gimnazista voltam és nagyon vártam a választ. Világos választ akartam kapni arra, hogy miért történnel rossz dolgok a jó emberekkel. Jób egyértelműen jó ember. A Biblia és maga Isten is mondja. „Volt Husz földjén egy Jób nevű férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent és kerülte a rosszat” (Jób 1,1).
Akkor mégis miért történnek rossz dolgok Jóbbal? Isten megjelenik Jóbnak és egy kicsit másképp beszél hozzá, mint amit eddig hallottunk: Megkérdezi tőle, hogy mit tud a sasról, az oroszlánról, a vad bivalyról? Mit tenne, ha lenne egy vad bölénye? És egy „behemóttal” mit tenne? Pontosan nem tudjuk, milyen állat ez, lehet, hogy a vízilóra hasonlít. Nem is ez a lényeg: Isten rámutat, hogy annyi minden van a világon, amit Jób még nem ismer. Nem azt akarja, hogy Jób maradjon csöndben és nem is azt, hogy többet ne forduljon felé. Isten belehelyezi egy szituációba Jóbot. Egy olyan történetbe, aminek sok-sok összetevője van, amit Jób még nem ismer. Rámutat Isten valamire, amire a barátai nem voltak képesek. Csak Isten képes rá, hogy felfedje Jób előtt, hogy valami nagyobb dolog történik a háttérben. Még ha nem is érted, hogy ez most miért történik, akkor is van jelenősége. Akkor is, ha most nem érted, miért mégy keresztül ezeken a nehézségeken. Mindennek megvan az oka. Jézus nem csak azt akarja, hogy a szenvedésünk bűnbánatra indítson. Nem csak a szenvedésből lehet tanulni, és növekedni a bölcsességben. Nem csak a szenvedés az, ami megtöri a szívünket és könyörületessé, kedvessé, türelmessé tesz minket másokkal szemben. A szenvedés lehet megváltás is. Ezt még nem tudja Jób. Isten tudja ezt öröktől fogva, mert Isten az Isten, aki mindent tud. Jób nem tudja ezeket, ezért tűnik gúnyolódásnak, amikor Isten olyan fura dolgokról kérdezgeti őt. Isten a saját perspektívájába helyezi Jóbot, de úgy, ahogy azt csak Ő tudja megtenni. A barátai nem tudják, mert ők nem igaz emberek, nincs meg a bölcsességük és nem tudják a teljes történetet. Csak Isten képes felfedni a dolgok valóságát Jóbnak.
Igen: némely szenvedés bűnbánatra vezet, némely szenvedés arra szolgál, hogy növekedjünk a bölcsességben és a tudásban. Némelyiktől pedig megszakad a szívünk és jobb emberekké válunk. De van olyan szenvedés is, ami a megváltó szenvedésre irányul. Ez nem csak megváltoztat minket, hanem fel is ajánlhatjuk a szenvedésünket Istennek a világ üdvözüléséért. Ez nem teljesen nyilvánvaló Jób könyvében, az Ószövetség az Újszövetségben teljesedik be és az Újszövetség el van rejtve az Ószövetségben.
Mindannyian egy nagy harcban, nagy küszködésben vagyunk. Mindannyiunknak szüksége van türelmes emberekre, tanulnunk kell a bölcsességet. Mindannyiunknak bűnbánatot kell tartani. Valamint emlékeztetni kell magunkat arra, hogy Isten az, aki tudja a teljes történetünket. Akkor is, ha mi nem látjuk. Ennek a teljes történetnek a részeként Isten felhasználja a mi szenvedésünket az ő dicsőségére, a mi üdvözülésünkre és a világ üdvözítésére. Ez a kereszt misztériuma. Imádkozzunk egymásért. Hiszen könnyű a keresztről beszélni, de nem könnyű hordozni azt!
(Fordította Szabó-Kasovitz Gyöngyi, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
24. nap, Örömkönnyek – Ter 45-46., Jób 37-38., Péld 4,20-27. (2024. nov. 7., csütörtök)
Mi Atyánk a Mennyben! Dicsőítünk Téged! Köszönjük a mai nap ajándékait! Köszönjük az ajándékaidat, amiket igéid által adsz! Köszönjük, hogy felfeded előttünk a szívedet, mert igen, feltárod a szívedet előttünk az igéiddel! Mindig megszólítasz minket, még akkor is, ha kihívás számunkra az ige értelmezése. Akkor is, ha néha zavarosak számunkra a szavaid és nem értjük, hogy mit is akarsz nekünk mondani. És mégis, Te kitartóan beszélsz hozzánk és mi kitartóan figyelünk Rád! Adj nekünk értő szívet, hogy megértsük, mit akarsz nekünk mondani, Jézus nevében imádkozunk. Ámen. Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
József története az egyik kedvencem a Teremtés könyvében, alig várom, hogy megosszam veletek! Ebben a fejezetben igazán megérint az a rész, amikor József felfedi magát a testvérei előtt. Olyan hangosan sír, hogy még a fáraó fülébe is eljut. Annyira hangosan sír, hogy a többiek is meglepődnek, hogy mi történhetett Józseffel.
József tudja, hogy pillanatokon belül valami óriási dolog következik be. Amikor meglátja öccsét, Benjámint (akit addig még sosem látott), a nyakába borul és együtt zokognak. Ez az egyesülés pillanata. Ne feledjük, hogy Józsefnek a többiek csak a féltestvérei, de Benjámin az édestestvére. Ezt az szívszorító pillanatot, amikor József találkozik Benjáminnal, csak az múlja felül amikor József az apjával, Jákobbal, vagyis Izraellel találkozik. És van itt valami, ami nagyon fontos: a könnyek. Miért sírsz? Miért sírunk, ha jó dolgok történnek? József zokog amikor a testvéreivel újra összetalálkozik és akkor is, amikor az apjával találkozik annyi idő után. Miért sírunk?
Egyszer egy nagyon bölcs emberrel beszélgettem erről, hogy miért sírunk, ha öröm van bennünk? Miért sír egy anya, ha elveszti majd megtalálja a gyermekét? Ha mondjuk egy parkban elvész, majd megtaláljuk a gyermekünket. Miért sír József és Izrael, az apa és a fia? Ez a bölcs ember azt mondta, hogy azért sírunk, mert tudjuk, hogy lehetett volna másképp is. Nagyon jól tudjuk, hogy Jákob meghalhatott volna anélkül, hogy megtudja, hogy a fia életben van. József tovább szolgálhatott volna Egyiptomban anélkül, hogy újra látta volna a testvéreit, az apját vagy Benjámint.
Tudjuk, hogy lehetett volna másképpen is. Sírunk, mert tudjuk, milyen törékenyek vagyunk. Tudjuk, ha Isten nincs velünk, akkor a megtörtségünk halálhoz vezet. Ha az Úr nincs velünk a gyengeségünkben, akkor összeomlunk. De ha Isten velünk van, ahogy Józseffel is volt és Izraellel is, és ahogy most itt van Veled is, akkor igenis van helye a könnyeknek. És van helye az örömnek és az öröm könnyeinek is!
Mi töri össze a szívedet ma? Milyen örömtől szakad meg ma a szíved, amiről tudod, hogy másképp is lehetett volna? Milyen fájdalom szorítja ma a szívedet? Mert nem tudtál újra egyesülni valakivel, akit szerettél, mint Jákob és József? Vagy mert nem bocsátottak meg neked, vagy te nem bocsátottál meg valakinek, mint József és a testvérei?
Mi az, ami ma, most nyomja a szívedet? Érdemes beszélgetni erről az Úrral. És imádkoznunk is kell egymásért, hogy megtudjuk, mi van a szívünkben, mert ez egy hosszú utazás. És ez nem csak egy személyes utazás, hanem egy közösség utazása is. Egy közösségé, akik végigolvassák a Bibliát másfél év alatt. A mi közösségünknek az utazása! Ámen!
(Fordította Szabó-Kasovitz Gyöngyi, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
23. nap, Júda változása – Ter 43-44., Jób 35-36., Péld 4,10-19. (2024.11.06., szerda)
Mennyei Atyánk! Imádunk Téged és áldunk Téged! Te vagy a mi jó Atyánk, felfeded nekünk a szívedet, mert végtelenül szeretsz minket. Kérünk Téged, küldd el segítségül nekünk a Te Szentlelkedet! Add, hogy a Te Igéd hatoljon be az elménkbe, alakítsa át a szívünket, és a mi életünknek irányt adó Sarkcsillaggá válhasson! Mária, Mennyország Királynéja, járj közben értünk! Vezess minket a te Fiadhoz, Jézus Krisztushoz! Te, aki a testet öltött Igét hordoztad méhedben, segíts, hogy ugyanaz az Ige most a szívünkben lakozzon! Jézus nevében, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen!
Van valami különleges ebben a tizenkét fivérben. Eredetileg ezek a fivérek féltékenyek voltak a legkisebbre, Józsefre. Annyira féltékenyek voltak arra szeretetre, amivel édesapjuk Józsefet szerette, hogy hajlandóak lettek volna megölni őt. Végül rabszolgasorba juttatták.
És mégis, valami megváltozott. Valami megváltozott ezeknek a fivéreknek a szívében. Korábban nem érdekelte őket, hogy apjuk szíve összetört, amikor Józsefet gyászolta. Nem érdekelte őket a pusztítás, amit tetteikkel okoztak. De az évek során, amikor József távol volt tőlük, valami megváltozott bennük.
Belátták, hogy nem akarnak ilyen fiai lenni apjuknak – nem akarják őt többé feleslegesen bántani. Amikor az új legkisebb fivér, Benjamin élete veszélybe kerül, készek feláldozni magukat. Most már akár készek kiállni az új kedvenc fivérért. Ez határozottan azt jelenti, hogy ezek a férfiak megváltoztak.
Ha van bármi, amit a Biblia üzen nekünk, az a következő: Igen, gyarlók vagyunk. Igen, rendetlenül és önzően tudunk viselkedni – de meg is tudunk változni! Ki teszi itt ki magát a legnagyobb veszélynek? Júda az, aki pár fejezettel ezelőtt saját menyével létesített szexuális kapcsolatot, akiről akkor azt gondolta, hogy szajha. A Biblia rámutat ezeknek a megtört embereknek a sokszor visszataszító valóságára, de megmutatja azt is, mint például itt, hogy ugyanez a Júda kockáztatni készül az életét családjáért. A tény, hogy megtörtek vagyunk, hogy szükségünk van Isten segítségére – ez a mi mostani mindennapi életünk valósága. Ami viszont szintén a mi valóságunk, az az, hogy változtatni és változni is képesek vagyunk.
Isten segítségével a dolgok változhatnak. Júda, a negyedik testvér – nevének jelentése ’dicsőít, magasztal’ – ez előtt súlyos bűnt követett el. Ebben a pillanatban viszont Júda a felcsillanó reményt képviseli. Most Júda az, akinek a példáját követhetjük: ha van módunk arra, hogy családunkat, testvéreinket vagy barátainkat megkíméljük a fájdalomtól, tegyünk mi is így!
Imádkozzunk! Ahogy József tette, úgy járjunk mi is mindig az Úrral! Ahogy Júda képes volt megváltozni, mi is váljunk képessé az átalakulásra. Isten kegyelme arra tanít minket, hogy egyikünknek sem kell a bűn bilincseitől megkötözve maradnia, hanem Isten szeretetében bármelyikünk gyógyulást nyerhet!
Szükségünk van arra, hogy tapasztalatból tudjuk: Isten tényleg akar minket. Ezért olvassuk a Szentírást. Tényleg szól hozzánk, ma pedig az Igén keresztül szólt hozzánk, szóljunk mi is Őhozzá. Imádkozzunk egymásért! Ámen!
(Fordította Narancsik Eszter, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
22. nap, Menjetek Józsefhez! – Ter 41-42., Jób 33-34., Péld 4,1-9. (2024.11.05., kedd)
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked Igéd kinyilatkoztatásának ajándékát! Köszönjük, hogy valahányszor az Igét olvassuk, mindig fokozatosan felfeded előttünk a Te szívedet. Kérünk Téged, hogy egyre inkább emeld fel a mi elménket és szívünket, amint felfeded előttünk a Te elmédet és a Te szívedet! Jézus nevében, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen!
Az Ószövetségben, a Teremtés könyvében a következő áll: Menjetek Józsefhez! – latinul ez a kifejezés három szó: ’Itae ad Joseph’. Ez a mondat szállóigévé vált azok számára, akik mélyen tisztelik Szent Józsefet.
Mit csinálunk, amikor Máriához, a mi Asszonyunkhoz folyamodunk segítségért? Mária mindig Jézus felé irányít minket. Ezért közeledünk Máriához, és megkérjük őt: ’Mária, vigyél a Fiadhoz!’
Mivel az Úr Jézus végtelenül nagylelkű, gondja volt rá, hogy legyen kinél védelemre találnunk – az édesanyján kívül a nevelőapját is odaadta nekünk gondviselőként. József az, aki gondoskodott a Mennyből alászállott Szent Kenyérről. Ő az, aki őrizte a mennyei kenyeret, hogy aztán szétoszthassák olyan emberek között, akiket az éhhalál fenyeget. Ezek az éhező emberek mi vagyunk, a kenyér pedig Jézus az Eucharisztiában.
Ezért tiszteljük Józsefet, és ezért van például Calloway atyának egy figyelemreméltó Szent József ájtatossága. Ez egy 30 napig tartó csodálatos utazás, ami arra való, hogy jobban megismerjük Józsefet – őt, akinek a Szentírás nem rögzíti a szavait, de a tettei beszélnek. Hogy a szívünk az övéhez és Isten szívéhez is hasonlóvá válhasson.
Mind az ószövetségi, mind az újszövetségi József letérhetett volna a helyes útról. Számtalan alkalom lett volna fellázadni, elmenekülni vagy a könnyebb utat választani, de Szent József mégis állhatatosan kitartott és hűséges maradt Jézushoz és Máriához. Az Úr Józseffel volt, de József harcolt is azért, hogy vele lehessen! Minden egyes nap Jézus mellett döntött. Bármivel is küzdünk ma, mi is meg vagyunk hívva, hogy harcoljunk a saját hűségünkért! Menjünk mi is Józsefhez, és közbenjárása által hagyjuk neki, hogy elvigyen minket fiához, Jézushoz!
Haladjunk tovább az úton hittel, és imádkozzunk egymásért! Ámen!
21. nap, Istennel járni – Ter 39-40., Jób 31-32., Péld 3,33-35. (2024.11.04., hétfő)
Mennyei Atyánk, köszönetet mondunk Igédért, hogy felfeded előttünk szíved! Köszönjük a hősöket, a hűséges embereket, mint amilyen József is! Segíts, hogy olyan férfiak és nők lehessünk, akik ismerik neved, ismerik parancsaidat és megkapják a kegyelmet, a képességet, a kitartást és a benned való bizalmat, hogy megtegyék akaratodat minden dolgaikban! Ezt kérjük Jézus Krisztus nevében! Ámen
Az ószövetségi József élete sok párhuzamot mutat az újszövetségi József életével. Néhány párhuzamot majd később látunk, de most megtudhatjuk, hogy az ószövetségbeli József is igaz ember volt. Bibliaolvasásunk kezdete óta, az utóbbi 21 napban átlagos emberek családjait követjük nyomon, megtört, rendetlen, összevissza életekkel és viszonyokkal. Olyan emberekét, akik bár megpróbáltak jót tenni, sokszor kudarcot vallottak. És most mégis, itt van előttünk az egyik legerényesebb szereplő, akinek történetét ma olvassuk. Például Noét is igaz embernek írja le a Szentírás, de József az, akinek az életében látjuk, hogyan csinálja: következetesen az Úrral való járást választja. Mindig Isten és az ő igazsága, a becsületes út mellett dönt, kiélezett helyzetekben is. Valójában ez József jelzője; ez az, amit refrénként hallunk a történetében: „az Úr vele volt”, „mert az Úr vele volt”.
Ez az ige az, amiben vigasztalást találhatunk a magunk életére nézvést is. Józsefet elárulták a testvérei, szolgának adták el, igazságtalanul vádolták és került börtönbe, és mindezek közben a refrén: „az Úristen vele volt”.
Néha elgondolkodom rajta, hogy én csak akkor ismerem fel az Urat magam mellett, a saját életemben, ha a dolgok úgy mennek, ahogy én szeretném. De akkor nem, amikor a megtörtségem ellenére, a kedvezőtlen helyzet ellenére tud használni az Úr és áldás van a munkámon vagy gyümölcse van a munkámnak, vagy éppen vigaszt találok.
József ebben egy csodálatos példa számunkra. Itt van egy szörnyű helyzetben, amit nem ő alakított ki, aminek gyakorlatilag az áldozata, de ezt nem áldozatként, hanem inkább győztesként éli meg. Az Úrral járva élt és az Úr vele volt!
Mi olyan könnyen elfelejtjük, hogy az Úr minden helyzetben és körülményben velünk van! Még akkor is, ha Jób ezt úgy mondja el, hogy bár az Úrral járt, igaz volt, mégis úgy érzi, az Úr nincs vele. Én azt állítom, hogy valami módon mégis azt mondja ezzel Jób, hogy Isten vele van, hiszen ő nem hagyta el Istent és Isten sem fogja elhagyni őt. Tehát Isten ott van, még ha most nem is tapasztalja áldását.
Mi keresztények, katolikus keresztények a kinyilatkoztatás teljességét birtokoljuk. Nem csak az ószövetségi történeteket ismerjük, hanem azok beteljesedését is: Jézus kinyilatkoztatását az Újszövetségben, ahol Isten nem csak a szavát, hanem teljes valóját adja nekünk! És mégis azt kérdezem: Mindezek alapján mi hirdetjük-e, hogy Isten hűséges hozzánk, hogy számíthatunk rá, hogy harcol értünk, akármi is történik?
Pedig mindannyian, saját megtört, ideálisnak nem nevezhető helyzeteinkben is teljes bizonyossággal tudhatjuk, hogy az Úr velünk van! Ámen.
(Fordította Bíró-Kocsis Anna, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)