20. nap, Júda és Támár – Ter 38., Jób 29-30., Péld 3,28-32. (2024.11.01., péntek)
Mennyei Atyánk, imádunk és dicsőítünk téged. Köszönjük Igéd, hogy felfeded előttünk szívedet! Kérünk, találkozz velünk ebben az imában, mert itt és most találhatunk meg Téged és itt és most találsz meg Te bennünket. Segíts, hogy felfedezhessük jelenléted a jelenben, életünk ezen szakaszában, jelen körülményeink között. Jézus nevében kérjük ezt. Ámen
A Teremtés könyvéből egy újabb történetet olvasunk a megtörtségről és a rendetlen életről. Júdát látjuk, aki Jákob (Izrael) fiai közül a negyedik, neve azt jelenti: ’dicsér, magasztal’. A csaták idején Júda házát engedték előre, hogy a harcot dicsőítéssel kezdjék.
Ez üzenet lehet számunkra, hogy hasonlóképpen mi is kezdjük életünk mindennapos kis harcait dicsőítéssel.
Ebben a szakaszban egy elszomorító történetet olvasunk: Júda fiai közül az első elveszi Támárt, de meghal, mielőtt utódot tudna nemzeni. Így a Törvény értelmében a következő fiú veszi el az asszonyt. Ő Onan, akinek példáján keresztül egy bibliai beszámolót olvasunk arról, hogy az ember hogyan tudja elválasztani a szexuális együttlétet az utódnemzésre való nyitottságtól, ami Isten szemében gonosz dolog. A Biblia szerint Onan bűnébe esünk, valahányszor a szexuális aktus során elválasztjuk az egyesülés aspektusát a nemzésétől. [E miatt bűn az ún. megszakított közösülés –Onannál erről van szó –, valamint a petting, a mesterséges fogamzásgátlás és természetesen a maszturbáció is. – a Szerk.]
Onan azzal is vétkezik Isten szemében, hogy a törvény ellenére nem hajlandó a bátyja özvegyének fiú utódot adni, s azt felnevelni. Ezért ő is meghal.
Támár jól tudja, hogy ezek után Júda nem fogja harmadik fiát is neki adni, amint ez kötelessége lenne, ezért saját kezébe veszi a dolgokat és szajhának öltözik, akivel Júda – nem ismerve fel őt – szexuális kapcsolatot létesít. Júda becsületzálogot ad, mellyel Támár tudja bizonyítani, hogy gyermeke a saját apósától származik. Megtörtség megtörtség hátán…
Mégis, mikor Máté evangéliumában Jézus családfáját olvassuk, szembetűnő, hogy benne a négy megemlített nő közül az első maga Támár, Fáresz és Zárá anyja. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy Jézus családfájának is része a megtörtség.
(A további nőalakok: Ráháb, aki valóban prostituált volt; Rúth, aki nem is volt zsidó, hanem idegen, moabita; és Betsabé, akit a férjétől, Uriástól vett el házasságtörés és gyilkosság által Dávid.)
Ezen történetek megerősítik bennünk azt a gondolatot, amely az utóbbi napok egyik témája, hogy Isten a görbe vonalakon is tud egyenesen írni.
Hihetetlen dolgokat tud végbevinni, ha Ő az életünk Ura! Rendkívüli módon hatalmas jót tud cselekedni akkor is, ha olykor a gonoszságot választjuk – természetesen csak akkor, ha mindezt észrevesszük és szívből visszatérünk Hozzá! Mekkora ajándék tudni, hogy Isten a megtörtségünkből is csodálatos dolgokat képes kihozni. Ez nagy bátorítás nekünk a mai napra és minden napra, mikor felismerjük megtörtségünket. Ha odaadjuk megtörtségünket, Ő valami szépet alkot belőle. Mert semmi sem vész kárba, amit Istennek adunk!
(Fordította Bíró-Kocsis Anna, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
19. nap, József és testvérei – Ter 37.; Jób 27-28.; Péld 3,25-27. (2024.10.31., csütörtök)
Istenünk, te jó vagy, ezért mi dicsőítünk téged! Oly nagyon hálásak vagyunk Igédért! Küldd el nekünk Szentlelkedet, hogy életre keltse szíveinket, és mi napról napra egyre szorosabban tartozzunk hozzád! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elérkeztünk hát ehhez a bizonyos fejezethez a Teremtés könyvében, ahol József története kezdődik. Józsefet Izrael nagyon szereti, nem csupán azért, mert ő a legkisebb, hanem azért is, mert ő Ráchel fia. Testvérei viszont másképp éreznek iránta, ami komoly törést okoz.
Ó, Istenem! Ez hát afféle kulcs lenne? Eddigi utunk mind a tizenkilenc napján találkoztunk vele. A Szentírásban a megtörtség olyan fogalom, ami folyton megjelenik. Itt van a tizenhét éves József, akinek testvérei jóval idősebbek lehetnek. Mivel Izrael jobban szereti a kicsit, mint őket, a nagyok féltékenyek és irigyek. Lényegében ez a kulcs, ugye? Amikor igazságtalanságot látunk, először talán helyesen állapítjuk meg, hogy nincs ez így rendben. De utána könnyű lecsúszni a jó útról. Könnyű elfelejteni, hogy az igazságért harcolunk. Helyette inkább megsértődünk, féltékennyé válunk, és gyűlölködni kezdünk.
Ezt látjuk itt is. Elindulunk onnan, hogy születik egy gyermek. A tizenegyedik. Most ő legkisebb, mert Benjamin nem jött még a világra, és amikor majd megszületik, József nem is fog róla hallani, csak később. A nagy testvérek úgy vélik, Józsefnek nem lesz sok hatalma vagy tekintélye, elvégre nem ő az elsőszülött.
Izrael mégis őt kedveli, ami igazságtalan. Olyat kapott, ami az idősebbeknek jár. Ezt észreveszik bátyjai, ami később féltékenységgé alakul. Az pedig irigységbe csap át. Ami sértettséggé válik. Úgy tűnik, nincs megállás, amikor elkezdjük érezni, hogy valakinek lett valamije, amit mi a magunkénak vallunk, hiszen természetes módon a miénk. Ebben az esetben ez az apa szeretete. Tehát nincs tévedés. A nagyok jól látják, de rosszul teszik, hogy megsértődnek. Ez ugyanis arra viszi őket, hogy hajlandók legyenek ölni, akár meg is gyilkolni a tizenhét esztendős legkisebb testvért.
Te azt gondolod, ezt sosem tennéd. Soha nem süllyednél idáig. De az irigységbe torkolló féltékenység, ami aztán sértődöttséggé fajul, téged is elvezethet akár a legnagyobb bűn elkövetésére is. Ezért, amikor ezt a történetet olvasod, ne azt nézd, hogy ó, milyen megtörtek voltak ezek az emberek akkor régen, hanem arra figyelj, mit árul el rólad éppen most. Ez a te családtörténeted. Amilyenek voltak az őseid, olyan vagy te is. Isten nemcsak az ő saját szívét fedi fel Igéjében, hanem a tiedet is megmutatja neked. Így felismerheted, hogy ha féltékenységedet nem tartod kordában, irigységgé válhat, ami aztán sértődéssé lesz. Ez pedig halálos is lehet.
Én nem szeretnék idáig jutni, és tudom, hogy te sem. Akkor hát mit tegyünk? Mondjuk el, hogy rendben, Uram, ha féltékenyekké is váltunk, ha az irigység gyökeret is vert szíveinkben, ha sértettségünkben biztosak is vagyunk az igazunkban, mi hozzád fordulunk. Elfogadjuk az igazságot. Ez pedig nem más, mint hogy a többiek élete ajándék, és ők nem az adósaink. A körülöttünk élő emberek szeretete nem jár nekünk. Ha megkapjuk, mindenképp hálával kell fogadnunk, nem pedig követelni, vagy jogot formálni, igényt tartani rá. Az élet nem valami, ami jár, hanem valami, amiért hálásak lehetünk. Nem követelhetjük, nem vehetjük el erővel. Az élet ajándék.
Úgy, ahogy a mai nap is ajándék, mindannyiunk számára. Ezért ahogy útra kelünk közös kalandunk immár tizenkilencedik napján, hálát adunk az Úrnak. Mert a hála gyógyír a sértődésre, orvosság a féltékenységre és kioltja az irigységet is. Urunk, Istenünk, hálát adunk neked ezért a mai napért!
(Fordította Kósa Gergely, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
18. nap, Izrael szíve – Ter 35-36., Jób 25-26., Péld 3,19-24. (2024.10.30., szerda)
Mi Atyánk a mennyben, dicsőítünk téged! Köszönjük a Te igéidet és kérünk, küldd el Szentlelkedet, hogy a Te szavad erőteljes és hatékony legyen az életünkben. Hogy a Te Igéd ne csak az elménkbe és a szívünkbe hatoljon be, hanem áthassa itt és most a saját életünket is, formálja át a reakcióinkat is! Felfedted a szívedet előttünk. Most, ebben a percben segíts nekünk, hogy mi is felfedjük előtted a szívünket! Te megváltoztattál minket. Kérünk Téged, hogy ismét változtass meg minket. Újíts meg ma is, és minden egyes nap, mert hozzád akarunk tartozni! Jobban, mint bármi máshoz ebben a világban. A Tiéd akarok lenni és azt akarom tenni, ami a Te akaratod! Jézus nevében kérünk, segíts, hogy megismerjük a te akaratodat! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Jákob (Izrael) eltemeti a feleségét, Ráchelt, aki belehal a szülésbe, amikor világra hozza Benjámint. Mi mindent megtapasztalt már Jákob szíve! Volt benne cselvetés, manipuláció és megtörtség is, igaz? Jákobnak négy különböző asszonytól születik 12 fia. Egy hatalmas és népes család áll előttünk, szinte már egy új nép! Ismét egy új dolog jön létre a szemünk előtt Isten által.
Isten ígéretet tesz Izraelnek a Bételbe való visszatérésekor (az ígéret előtt ismét kijelenti, hogy megváltoztatja Jákob nevét Izraelre), azt az ígéretet, amit apjának és nagyapjának is megígért. Hogy sok utóda lesz, és hozzáteszi, hogy királyok származnak tőle. „Nép, sőt népek sokasága fog tőled származni, és királyok erednek véredből (Ter 35, 12). Ezt mondja Isten Izraelnek, és van itt valami, amit látunk a Teremtés könyvében, a Kivonulás és a Bírák könyvében is, és végig az Ószövetségben: Isten mindig végbeviszi az akaratát megtörtségünk és alkalmatlanságunk ellenére is!
Én úgy képzeltem volna, hogy a Biblia egy „Hallmark történet”. [Ez egy amerikai tévécsatorna, ami kedves és érzelgős saját filmeket és sorozatokat gyártott – a Szerk.] Egy letisztult, előre megjósolható eseménysorozat, ahol az elején van egy kisebb konfliktus, aztán az megoldódik, és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal… Aztán rájövünk, hogy az igazi kegyelem nem így működik. Mert Isten másképp működik az életünkben, a családunk életében és a világban.
Isten néha megmutatja, hogy hatalma van mindenek felett, néha szemmel látható csodákat tesz, de legtöbbször megengedi, hogy mi döntsünk az adott helyzetben. Igaz, Ő azt akarja, hogy a legjobb döntést hozzuk, mégis megengedi, hogy a nehéz utat válasszuk. Megengedi, hogy ne azt válasszuk, amit ő választott volna. És mindezek után is gondja van ránk. Mert tudjuk, hogy Isten mindent fel tud használni a jó cél érdekében, amit mi átadunk neki.
A 35. fejezetben olvasunk Izrael 12 fiáról és hőn szeretett feleségéről, Ráchelről, aki meghalt miután megszülte Benjamint. Később majd megismerjük a 12 fiú történetét. Tudjuk, hogy megszületett József, és utolsó, kései gyerekként Benjámin is, de azt is sejtjük, hogy ők ekkor még nem ismerték egymást. Majd következik Izsák halála és Ézsau leszármazottainak hosszú listája, noha Ézsau nem kapott áldást. Emlékszünk, hogy Jákob kapta az atyai áldást, és ő kiárasztja majd a 12 fiára, akik a 12 törzs lesznek. Ezen a vonalon halad tovább a messiási áldás. Ők lesznek Izrael népe, királysága.
Mégis, miért is kapunk ilyen részletes leírást Ézsau leszármazottairól, ha nem is ő kapta az atyai áldást? Hát azért, mert Ézsau is Izsák fia és Ábrahám unokája!
Isten annyi utódot adott Ábrahámnak, mint a csillagok az égen: „Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait” (Ter 22,17), és Isten hűséges az ígéreteihez.
Ma erre fogunk támaszkodni. Ez az igazság: Isten hűséges az ígéreteihez. Tudom, hogy ezt most sokan megkérdőjelezitek. Miért van annyi szomorúság a világban és bennem is, ha Isten hűséges? És mégis. A megtörtségünkben is hűséges az Isten. Állhatatos. Ezeket a szavakat adom ma nektek: Ő hűséges és állhatatos.
A Teremtés 36. fejezetében Isten rámutat erre, amikor bemutatja nekünk Ézsau leszármazottiat. Látjuk, hogy Isten teljesítette az ígéretét, amit Ábrahámnak, Izsáknak és utódainak tett. És teljesíti a Te életedben is mindazt, amit Neked, amit nekünk ígért! Minden nap dolgozik rajta! Ma is! Haladjunk tovább az úton hittel, és imádkozzunk egymásért! Ámen!
(Fordította Szabó-Kasovitz Gyöngyi, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
17. nap, Jákob és Ézsau találkozása – Ter 33-34.; Jób 23-24.; Péld 3,13-18. (2024.10.29., kedd)
Tegnap Jákob egész éjjel az angyallal birkózott, és új nevet kapott: Jákob helyett Izrael lett a neve – teljesen új nevet kap, nem csak a réginek egy új változatát. Ilyet még nem láttunk eddig a Bibliában, az üdvtörténetben, ez különös jelentőséggel bír. A 33. fejezet is felfed valamit, ami eddig még nem volt: nagyon sok megtörtséget láttunk már, de kiengesztelődést még nem!
Mennyei Atya, köszönjük a mai napot, köszönjük az Igédet, köszönjük, hogy feltárod nekünk a szívedet, köszönjük, hogy megmutattad, hogy nem csak akkor vagy jelen, amikor minden rendben van, hanem akkor is, amikor sötét időket élünk, amint a szenvedő Jób jogos panaszát is meghallod, és válaszolni fogsz, Uram, még ha oly sokszor hallgatsz is. Válaszolni fogsz, ma is válaszolsz azzal, hogy az Igédet adod nekünk! Hálát adunk Neked, dicsérjük a Te Neved: a Biblia szavain, az Egyház tanításán keresztül kinyilatkoztatott Nevedet! Köszönjük a mai napot és minden napot. Fogadd el hálánkat Jézus nevében. Ámen. Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen.
Beszélhetnénk egy kicsit Jóbról, de úgy tűnik, nála nem sok változás van. Ami mindig ugyanaz, hogy Jób továbbra is azt látja, hogy vannak jó emberek, akik meghalnak, és vannak rosszak, akik, mintha jutalmat kapnának. Logikus lenne azt mondani, nem, ez nem így van: a jó emberek kapnak jutalmat, a rosszak meghalnak. Jób viszont rámutat arra, hogy az élet nem ilyen egyszerű, nem ilyen egyértelmű. Próbál értelmet adni ennek, és küzd az Úrral. Ez egy fontos lecke és nem csoda, hogy nem jutunk túl rajta egykönnyen.
Tegnap Jákobot láttuk birkózni az Úrral, ma Jób teszi ugyanezt. Jákob egy egész éjszakán át küzdött az Úrral, nagyszerű, hogy így tett, az Úrral volt együtt és áldást kapott! De itt van Jób, Jób barátunk, és talán te is, szenvedések, fájdalmak, megpróbáltatások közepette birkóztok az Úrral, miközben ezt mondjátok: “Úgy érzem, ha közel volnál, ha törődnél velem, ha tényleg te vagy a szeretet, akkor megszabadítanál ettől a fájdalomtól”. És még mindig itt vagyunk a szenvedések kellős közepén, egy romlott világban.
Ez az egyik oka annak, miért hat meg ennyire a Teremtés könyvének 33. fejezete. Jeff Cavins és Tim Gray könyvében (Séta Istennel – utazás a Biblián keresztül) ez áll: amikor Jákob Ézsauval találkozik, nem egyedül megy elé, nem is csak a családjával, hanem rengeteg ajándékot küld maga előtt bátyjának, Ézsaunak. Azt szemlélteti ezzel a szöveg, hogy Jákob korábbi élete lopás, cselszövés, csalás volt, de Isten szeretete megáldotta őt, és Jákob élete ettől megváltozott! Aki eddig csak elvett Ézsautól, aki eddig csak megalázta, most bőséges ajándékot ad neki és most ő alázkodik meg előtte.
Láthatjuk a 34. fejezetben, abban a szörnyű fejezetben, amikor Szichem megerőszakolja Dinát, Jákob lányát; láthatjuk, hogy a bátyjai bosszút akarnak állni Szichem népén, míg Jákob tisztességesen akar bánni velük. A testvérek egyezkedni próbálnak – talán máris bosszút forralva, talán eleinte becsületesen, nehéz eldönteni a szöveg alapján. Ugyanakkor Jákob nem akarja rászedni őket. Végső soron megadja magát, szövetséget köt annak az embernek a családjával, aki megerőszakolta a lányát és nem akar újra csalni. Már megtört a szíve, nem akar ártani senkinek, féli az Istent. Emberek, a teljes Szentíráson végigvonul ennek a megtörtségnek a képe! Jelen esetben kimondja a szöveg, hogy ami Dinával történt, az gonosz dolog: “Ennek nem lett volna szabad megtörténnie”. Ilyen nyílt erkölcsi állásfoglalás ritkán található ezekben az elbeszélésekben. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Jákob békességre törekedett. [A vérengzést a fiai követték el, minden bizonnyal Jákob beleegyezése nélkül. A történtek után vitába is keveredik velük, ld. Ter 34,30-31. – a Szerk.]
Mindezt viszont valami fontos dolog előzte meg: Jákob “üdvözló ajándékot” visz Ézsaunak a Ter 33,11 szerint. Jeff Cavins az ajándékot emeli ki, az az ajándék, amit Jákob a bátyjának visz, az eredeti szövegben “áldás” néven szerepel. Vagyis Jákob bizonyos módon visszaadja az áldást Ézsaunak! Emlékezzünk vissza: ő csalta ki az elsőszülöttségi áldást az apjától, és Jeff azt mondja, hogy a hatalmas áldás, ami az anyagi javakat illeti, most megosztásra kerül Ézsauval. Ez valaminek a helyreállítása, ami korábban megtört. Jeff továbbmegy, rámutat, hogy ez az első alkalom, amikor megjelenik a remény, hogy a kiengesztelődés, a megbocsátás győzhet, mert először találkozunk kibéküléssel. Ez az első alkalom ebben az egész sebzett történetben, ahol megjelenik az irgalom, a megbocsátás, a kiengesztelődés! [Ugyanakkor az Ábarhám-i áldás az ígéretekkel továbbra is Jákob-Izrael 12 fián keresztül megy tovább, egészen a Júda törzséből születő Messiás megszületéséig. – a Szerk.] Ugyanitt, a 33. fejezet végén, a 34. elején ugyanakkor látjuk a hihetetlen törést: egy ártatlan lány, Dina meggyalázását, bántalmazását.
Nem pont ilyen az élet? Olyan sokszor fordul elő, hogy ott az áldás, a példátlan megbocsátás, ami még sosem történt, de a következő nap már megint csak borzalmak jönnek, és nem tudjuk, mit tegyünk. Mi lehet a válaszunk erre a csúfságra? Mi lehet a válasz az áldásra? Azt hiszem, részben az, hogy azt tesszük, amit ma is: Megyünk tovább. Megállapítjuk, mi volt a jó, és dicsőítjük érte Istent. Megnevezzük a rosszat, a gonoszt, és mindent megteszünk, hogy megszabaduljunk tőle, hogy kitöröljük először a szívünkből, majd a kapcsolatainkból, végül a társadalmunkból, a kultúránkból. Viszont ehhez először be kell azonosítanunk, mi ez a zavaró dolog az én életemben, ahogy előbb Jákobnak és Ézsaunak is ki kellett békülnie. Meg kell bocsátanom! Ki kell engesztelődnöm! Láthatjuk, hogy Szichem és Dina, valamint Dina bátyjai életében is ott a megtörtség, a vágyakozás, a harag, a bosszúvágy, az igazságérzet – mindez az én szívemben is ott lakik, sokszor kaotikusan kavarogva. Kérnem kell az Urat, hogy tegyen valamit, avatkozzon be!
Amit ma teszünk, ahogy már mondtam, az, hogy megyünk tovább. Ennek a bibliai utazásnak a 17. napján vagyunk, de nem állunk meg. Nem állunk meg ezeknél a nehéz részeknél, a fájdalomnál, amikor olyan dolgokkal találkozunk, amit nem értünk. Mert tudjuk, hogy Isten a görbe vonalakra is egyenesen ír, hogy Isten akarata győzni fog! A mi megtörtségünk elenére kell győznie, de Isten az, aki még a legszörnyűbb történeteket is helyre tudja állítani! Neked is sebzett a történeted, nekem is az, mint ahogy az a történet is erről szól, amit együtt olvasunk még bő egy évig. Sebzett a történetünk, de ez is az Ő történetének részévé válhat, ahogy egyre közelebb kerülünk Hozzá. Imádkozzunk egymásért, mert szükségünk van rá!
(Fordította Kósa Kata, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
16. nap, Jób szenvedése – Ter 31-32.; Jób 21-22.; Péld 3,9-12. (2024.10.28., hétfő)
Mennyek Istene, tudjuk, hogy szeretsz minket! Szeretsz a megtörtségünkben, a gyengeségünben, és még akkor is bízhatunk Benned, amikor épp nem értjük, mit teszel. Segíts, hogy ma is bízzunk benned, amint Veled járjuk az utunkat, amint a Te jelenlétedben és akaratodban éljük meg a mai napot. Jézus Krisztus, a mi Urunk hatalmas nevében imádkozunk. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Ma Jób barátja szólal meg. Jób a barátunk, Elifáz pedig az ő cimborája. Elifáz általánosságban értelmezi a szenvedés, a Jóbra szakadt tragédia szerepét. A szenvedés egyik okát abban látja (tulajdonképpen nem is tévesen), hogy azt aratjuk, amit vetettünk. Amint az Írás is mondja: Ki mint vet, úgy arat! Ha úgy élünk, hogy másokat elnyomunk és bántunk, akkor Isten haragját fogjuk aratni. Ha bűnt vetünk, a bűn következményét fogjuk aratni. Elifáz tehát így szól: ‘Jób, az a helyzet, hogy bűnbánatot kellene tartanod, és ha megbánod a bűneidet, akkor Isten majd veled lesz újra. Amint bűnbánatot tartasz, Isten újra meghallgatja majd az imáidat – most azért nem hallgat meg, mert valami rosszat tettél.’
Ebben nyilván van igazság. Viszont nem teljesen igaz, csak részben. A szenvedés sokszor a saját rossz döntéseink következménye, esetleg mások rossz döntéseié. Isten néha azért engedi meg a szenvedést, hogy felébresszen minket, hogy bűnbánatra vezessen, hogy győzzünk. Nem feltétlenül fogja kímélni az életünket, a céljainkat, az álmainkat sem – abból a célból, hogy visszakapjuk a lelkünket, hogy ráébredjünk, hogy eltávolodtunk Istentől. A szenvedés egyik gyümölcse lehet a bűnbánat. De Isten arra is felhasználhatja, hogy nagyobb bölcsességre tanítson az életünkben, amit sosem tanunánk meg szenvedés nélkül. Tehát a szenvedés elvezethet a szükséges bűnbánatra a bűneink következményeképpen, vagy egyfajta mélyebb bölcsességre, amihez csak a szenvedés által juthatunk hozzá.
Ez mind igaz, de még nem minden. Ismerjük a történetet, hiszen az első fejezettől olvassuk Jób történetét, tudjuk, hogy ő igaz ember, bölcs, ott ült a város kapujában, az emberek odamentek hozzá, és most azt mondja: ‘már a gyerekek sem hallgatnak rám, holott régen az idősek is meghallgattak.’ Tehát ő bölcs volt, igaz volt, nem kellett semmit sem megbánnia, nem azért szenvedett, mert ő maga tett valami rosszat. A barátai meggyőző érvekkel próbálkoznak, mi viszont tudjuk, hogy az igazság az, hogy Jób nem volt bűnös, tehát valami másról van itt szó, valami más van a dolog hátterében.
Ez az egyik oka annak, miért dobálóznak olyan gyakran közhelyekkel az emberek: ‘Tudod, ez az Isten akarata.’ Nem tudjuk, hogy ez Isten akarata-e, hogy ez Isten teljes akarata lenne, vagy csak megengedi… Az efféle közhelyek hihetetlen veszélyesek lehetnek. Valójában ez az egyik oka annak, hogy a legjobb dolog, amit Jób barátai tettek, az volt, hogy amikor Jób a szenvedés mélyén volt, ők csak leültek mellé, és hét napig meg sem szólaltak. Ez volt a legtöbb amit tehettek a szenvedő Jóbért, a szenvedésnek ezen a pontján.
Barátként sokszor mi is hasonlóképpen viselkedünk: belefáradunk, próbálunk választ adni, mert már elegünk van a gyászoló vagy szenvedő barátunk társaságából, ki akarjuk vágni magunkat, választ akarunk adni. De van, hogy nincs válasz. Van, hogy mi nem tudunk válszt adni. Van, hogy a választ csak Isten adhatja meg. Látjuk majd, hogy pont ez történik Jób könyvében is, ahogy folytatjuk majd bibliai utunkat.
Imádkozzunk egymásért, hiszen az önálló munka könnyű: elolvassuk az Igét és az elmélkedést. De legalább ilyen fontos, hogy imádkozzunk is egymásért, tudva azt, hogy mindenki harcol a maga életéért, igaz? Mindenki harcban áll a saját életéért, ezért hordozzuk imában egymást!
(Fordította Kósa Kata, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)