10. nap, Hágár és Izmael – Ter 20-21; Jób 9-10; Péld 2,6-8 (2024.10.18., péntek)
Ma a Teremtés könyvének 20. és 21. fejezetében Ábrahám és Sára gerári tartózkodásáról, Izsák születéséről, valamint Hágár és Izmael megrázó történetéről olvasunk.
Mennyei Atyánk, dicsőítünk és magasztalunk Téged! Hálát adunk az Igédért! Ó Uram, te csodákat teszel! Olyan titokzatosan nyilatkoztatod ki magad! Atyám, újra megmutattad, hogyan működsz a sebzettségükön keresztül, olyan embereken keresztül, akik ingadoznak. Te azon dolgozol, hogy megpróbáljunk kijutni a bajból, hogy próbáljuk megérteni az akaratodat, a szívedet! Te minden képzeletünket felülmúlod! Több vagy mindannál, amit mi valaha is megérthetünk, megragadhatunk, remélhetünk, ami után vágyakozhatunk, Te élő, igaz Isten vagy! És mi olyan hálásak vagyunk Neked, hogy ma is megosztod velünk az Igédet! Kérlek, segíts, hogy megértsük, hogy befogadjuk a nehezen érthető részeket is, hogy a Szívedet egyre jobban megismerve tekinthessünk ezekre! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen.
Ábrahámot a hit atyjának, a mi hitünk atyjának hívják. Nem csak a zsidó testvéreink hitének atyja ő, a Katolikus Egyház Katekizmusának az imádságról szóló részében is a hit atyjaként szerepel. És mégis mit látunk Ábrahám életének eseményeiben? Látjuk, hogy hitben jár, de azt is látjuk, hogy meginog a hite. Igaz? Látjuk, hogy hitben jár: amikor körülmetélkedik, amikor szövetséget köt Istennel, de azt is látjuk, most már másodszor megingott a bátorsága. Abimelekkel szemben bizonytalanná válik a hite, amikor Sárát a húgának adja ki, vagyis csupán a húgának, és nem a feleségének. Kétszer is. Félelemből.
Van itt valami, ami nagyon is jellemző az Úr követésére: mégpedig az, hogy gyakran tízből kilenc alkalommal hitben járunk, a jót választjuk, viszont a tízből egyszer szörnyű kudarcot vallunk. Mekkora kegyelem a bűnbánat szentsége, az, hogy tudjuk, hogy az Úr irgalmas szívű és visszafogad minket!
Még az a kegyelem is megadatik, hogy Isten megjelenik Abimelek álmában, és szól neki, hogy tartózkodjon Sárától, mert ő bizony Ábrahám felesége, nem pedig a húga, amint azt ő állította. Ez a kegyelem még arra is kiterjed, hogy Isten elárulja Abimeleknek: Ő tartotta távol Sárától, hogy ne vétkezzen – micsoda ajándék!
Hányszor óvott meg minket is az Úr a bukástól! Fel sem fogjuk! Valószínű, hogy amíg a mennybe nem jutunk, nem is leszünk annak tudatában, hányszor akadályozta meg a bukásunkat úgy, hogy nem is tudtunk róla! Mégis, van, amikor megengedi, hogy botladozzunk, hogy elessünk, mint Ábrahám. Ábrahámnak is megengedte, hogy elessen, hogy megtanuljon még mélyebben bízni az Úrban. Szép lenne tökéletesnek lenni. De egészen más elbukni, és megtapasztalni, milyen az, amikor a bukásunkban is szeretnek, amikor elestünkből újra felemelnek, amikor a tökéletlenségünk ellenére sem leszünk elvetettek.
Ma ez az egyik dolog, amit meg kell jegyeznünk Ábrahámmal kapcsolatban: a hitbeli bukása nem zárta ki a szövetségből, Isten terveiből. Ez ránk éppúgy vonatkozik. Az Úr továbbra is hív minket vissza, akkor is, ha az út nehezen követhető a számunkra. – Ez az itt az utolsó szó, mert Jób barátunkat is kísérnünk kell.
Jóbot a barátunknak hívom, mert közel áll hozzánk. A mai fejezetekben olyan dolgokat mond, amiken már mi is elgondolkodhattunk, amit talán hangosan ki is mondtunk, de lehet, hogy féltünk kimondani. Lehet, hogy keserűségünkben mi is megkérdezzük: Miért hívott létre engem Isten? Tudom, hogy Ő jó, de miért hagy ennyire magamra… és még csak nem is vitatkozhatok vele! Te Isten vagy, Te mindent tudsz, Neked vannak válaszaid, Te nem rontod el, én rontom el. Ha harcba szállnék Veled, Isten (itt Jób igazán megrendül, a kérdés egyre mélyebbre hatol a szívébe), akkor Te nem az én oldalamon lennél. Pedig próbálok igaz lenni, de úgy tűnik, Te nem törődsz az igaz igazságával, nem zavar a gonosz gonoszsága – s nekem annyira fáj minden.
Ez akár a mi szavunk is lehetne, de ez Jób kiáltása: Isten, te nem törődsz velem? Téged nem érdekel, hogy nekem ennyire fáj? Nem érdekel, hogy én próbálkozom? Azt gondoltam, számít, hogy igaz életet élek, de úgy tűnik, semmi sem számít, egyáltalán nem számít.
Ahogy tovább haladunk Jóbbal, meglátjuk majd, hogy ez a kérdés magában foglal egyfajta választ, de még nem rohanunk a válasz után. Fontos, hogy Jób barátunk mellett maradjunk az ő útján, a fájdalmában, elhagyatottságában.
A gyors válasz, amit a Példabeszédek könyvében találunk, hogy ha igaz vagy, akkor áldott leszel, ha gonosz, akkor meg nem. Ez azonban a bölcsességnek csak az egyik fele, a másik, mélyebb bölcsesség az, hogy Isten esőt hullat az igazakra és a gonoszokra is egyaránt, és az igazakra és a bűnösökre is felkelti napját. Ez mindannyiunk számára rejtély.
Ahogy folytatjuk bibliai utunkat Ábrahámmal és Sárával, valamint Jób barátunkkal, és járunk a Példabeszédek bölcsességében, járujunk az Úr elé, és adjunk hálát az Igéjéért! Annak tudatában, hogy bár sok mindent nem értünk az életben, mégsem szabad elmenekülnünk Isten elől, a közelében kell maradnunk! S minél jobban növekszünk a bölcsességben, annál tisztábban látunk majd fájdalmaink közepette is.
Bizonyára sokan olvassátok Jób történetét fájdalmak közepette. Ne feledjétek, Jób a barátotok! Ő azt mondja, azt imádkozza, amit te szeretnél, hagyd hát, hogy az ő imája a tied is legyen, mi pedig hadd legyünk a testvéreid! A közös bibliaolvasás méginkább közösségé formál minket, emeljük fel hát egymást, imádkozzunk egymásért, különösen azokért, akik a legközelebb érzik most magukat Jóbhoz!
(Fordította Kósa Kata, szerkesztette Kunszabó Zoltán)
ÚJB 9. nap., Szodoma és Gomorra – Ter 18-19., Jób 7-8., Péld 2,1-5. (2024.10.17., csütörtök)
Megint sok minden történik! Egyrészt ott van Ábrahám és Sára, akik Isten akaratából idős korukra gyermekáldásban részesülnek. Aztán ott van az a három emberi alak, akik valószínűleg a Szentháromságra utalnak, de angyalként jelennek meg. Pontosan nem tudjuk kik ők, mert Ábrahám is csak az Úrral beszél amikor azok mindhárman elindulnak Szodoma és Gomorra felé. [A Szent István Társulat Bibliájának magyarázata szerint Istenről és két angyaláról van szó. Csak az Úr beszél Ábrahámmal, Szodomát viszont már csak a két angyal látogatja meg. – A szerk.]
Azt viszont tudjuk, hogy mi a céljuk. Igazságot szolgáltatni, nem pedig bosszút állni. Igazságot szolgáltatni azt jelenti, hogy megadod valakinek azt, ami jogosan jár neki, a bosszúállás pedig egyszerűen a harag tettekben való megnyilvánulása.
Az igazság van jelen a történetben akkor is, amikor Isten el akarja pusztítja a várost. Ábrahám megkérdezi az Urat, hogy ha csak 50 igazat talál ott, vagy 40-et, vagy csak 30-at, végül, ha csak 10 igaz embert találna abban a városban, akkor is elpusztítaná-e? Erre Isten válasza, hogy akkor nem pusztítja el. Végül Isten kimenekíti Lótot családját Szodomából, akik talán jobbak voltak a városlakóknál. De lehet, hogy inkább az Ábrahámhoz fűződő kapcsolatuk miatt menekülnek meg…
Aztán jön ez a visszataszító történet Lóttal és a lányival, akik apjukkal hálnak, amikor ittasan alszik, hogy folytatódjon a vér szerinti utódlás. Ezt egyszerűen elmondja a Biblia, nem fűz hozzá semmit, de hogy ez a dolog mennyire bűnös, mennyire szörnyű, kiderül a következményekből is. Mert ennek a vérfertőzésnek a következtében születnek meg a moábiták és az ammoniták ősatyjai, akik aztán a választott nép, az izraeliták ellenségei voltak később, a történelem során.
Sok kérdés merül fel ezekben az írásokban. Például, hogy miért ajánlotta fel Lót a lányait a három idegennek az elején? Fontos tudni, hogy néha, ami a Bibliában le van írva, az nem biztos, hogy úgy ahogy van, jó. De tanulhatunk belőle. Még akkor is, ha úgy tűnik számunkra, hogy értelmetlen a történet. [A magyarázók ennél a résznél ki szokták emelni, hogy a vendégjog az ókori Kelet népeinél szent volt. A vendég élete és védelme adott esetben fontosabb lehetett, mint a vér szerinti családtagok védelme. Ez magyarázhatja Lót kétségbeesett ajánlatát. Ez háttértudás segíthet nekünk megérteni a helyzetet, de ettől Lót magatartása a mai ember számára nyilván nem követendő példa. – A szerk.]
Így jutunk el most Jób könyvéhez. Tegnap Elifáz, ma Bildád szól Jóbhoz, ugyanabban az értelemben: Isten sosem hagyja el az igazat! Tehát ha Jób beismeri a bűnét, fény derül Isten igazságára és a szenvedés okára. Bildád úgymond megvédi Isten igazságát. De ez nem segít Jóbnak. Bildád csak a betanult vallásos szöveget ismétli. De Jóbról tudjuk az előző részekből is, hogy semmi rosszat nem tett. Hisz Istenben, tudja, hogy Isten igazságos, de akkor miért történik mindez? Ezt az egészet nem érti.
Jób könyve mindannyiunkban felveti a következő kérdést:
Ha Isten igazságos, miért van olyan sok gonoszság a világban? Miért szenvednek a jó emberek? Emlékszem, amikor először olvastam Jób történetét, talán gimnazista lehettem és arra gondoltam, hogy na, most megtudom miért történik olyan sok rossz dolog a világban. Aztán elérkeztem a könyv végére és nem éreztem úgy, hogy választ kaptam volna…
És ez is része ennek a történetnek, ami most velünk is történik. Jóbbal együtt haladunk az úton. Amit megélünk, az nem csupán válaszok keresése, hanem meghívás az útra. Ne kérdezzük folyton, hogy hol van a fordulat vagy hogy hol a lényeg! Most egyszerűen csak meghívlak erre az útra Jóbbal együtt. Lépjünk be az ő szenvedésébe, engedjük, hogy az ő kérdései a mi kérdéseink legyenek, a mi kérdéseink pedig az ő kérdései, hogy így megkapjuk az ő egyértelmű válaszát.
Mert van válasz! A válasz pedig nem a „MIÉRT” kérdésünkre válaszol. Inkább a „KIÉRT” kérdésünkre. Amit még lehet, hogy fel sem tettünk…
Áldott utazást tovább!
(Fordította Szabó-Kasevitz Gyöngyi, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
8. nap, Ábrahám önátadása – Ter 16-17., Jób 5-6., Péld 1,20-33 (2024. október 16., szerda)
Uram, Istenem, te jó vagy. Tudjuk, hogy szeretsz minket. Tudjuk, hogy bízhatunk benned. Tudjuk, hogy megmutatod nekünk a szívedet a te igéidben. Köszönjük neked! Kérünk téged, hogy add nekünk a te igazságodat. A szenvedéseink közepette néha már nem akarunk mást, csak Téged, Urunk, Istenünk. Add nekünk magadat, a te békédet! Azoknak, akik most szenvednek és azoknak, akik most hallgatják a szavadat, adj nekik reményt Tebenned! Add, hogy bízzanak és higgyenek benned! Te hűséges vagy, a Te szereteted megállíthatatlan és egyedül elég. Te jó vagy, és dicsőítünk Téged, Jézus nevében! Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen.
A Teremtés könyvének 17. fejezetében már Ábrahám és Sára szerepel nem pedig Ábrám ás Sárai. Mindig csak Ábrahámról és Sáráról beszélünk, nem pedig Ábrámról és Sárairól. Más lett a nevük, valami megváltozott, igaz? Ábrám és Sárai egész életükben hitben jártak, de valami megváltozott, amikor szövetséget kötöttek az Úrral. A szövetség jele pedig a körülmetélkedés.
Miért a körülmetélkedés? Nem tudjuk pontosan… De nézzük, mit is akarunk tenni mi az életünkkel? Irányítani akarjuk az életünket. És mit akar tenni Isten az életünkkel? Meg akarja áldani. Azt akarja, hogy Ő legyen az Úr az életünkben, hogy meg tudjon áldani minket. Ábrám, Sárai és Hágár történetében is látjuk, hogy ők maguk akarják irányítani az életüket. Isten megígérte, hogy Ábrámtól népek származnak majd: „Te népek sokaságának atyja leszel.” (Ter 17,4). De mivel tudjuk, hogy Ábrám már 100 éves, ez nyilván nehezen valósulhat meg. Hát fogjuk Hágárt és adjuk hozzá, hátha megoldódik a dolog!
Amikor mi a kezünkbe vesszük az irányítást abból semmi jó nem sülhet ki. Sára feleségül adja férjéhez Hágárt (így van a szövegben!), majd öt vers múlva panaszkodik, hogy Hágár, aki már várja Ábrahám gyermekét, lenézi őt. De hát az egész az ő ötlete volt!
És itt jön az a gondolat, hogy rendben, Uram, kezedbe teszem az életemet! Nem tudom már irányítani, túl nagy a zűrzavar. Sok szempontból ez a körülmetélkedés jelentése: Uram, megalázkodom előtted, elismerem uralmadat! Átadom neked az irányítást!
Ábrahám 100 évesen, a fia Izmael pedig 13 évesen körülmetélkedik. És minden férfi, aki velük lakik vagy nekik szolgál, megteszi ezt. Ezzel Isten mindegyikük felett átveszi az uralmat. A mai napon nekünk ez egy meghívás, hogy helyezzük magunkat az Ő uralma alá, az ő kezébe! Még akkor is, ha nem tudjuk pontosan mit tesz majd Isten, ahogy Jób történetében is olvassuk.
Jób barátja, Elifáz emlékezteti őt, hogy Isten csak azt bünteti, aki valami rosszat tett. Hát ismerje be és akkor tovább tud lépni. De Jób nem tudja, mit tehetett rosszul, kéri az Urat, hogy mutassa meg ezt neki. És azt sem érti, hogy miért beszél így vele a saját barátja.
Így van ez sokszor velünk is. Olykor pont a legjobb barátunk nem ismer minket igazán, vagy aki a legjobban szeret, az nem ért meg.
Ez történik Jóbnál is. Nincs szüksége a barátja tanácsaira, csak arra van szüksége, hogy vele legyen a bánatában.
Nekünk is ezt tanítja ma Isten ezzel a történettel. Az embereknek néha nincs szükségük a válaszainkra, csak arra, hogy ott legyünk mellettük és meghallgassuk őket.
És ugyanígy vagyunk Istennel is. Azt akarom, hogy adjon nekem választ Isten, de ha jobban belegondolok, talán csak arra van szükségem, hogy velem legyen a fájdalmaim idején. Ezért imádkozunk hittel ma, holnap és holnapután, ahogy haladunk az úton az Atyával, Ábrahámmal, Sárával és Jób testvérünkkel együtt!
(Fordította: Szabó-Kasovitz Gyöngyi, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
7. nap, Isten szövetsége Ábrámmal — Ter 14-15., Jób 3-4, Péld 1,8-19. (2024. 10.15., kedd)
Atyánk! Köszönjük, hogy Igéddel lehetünk, köszönjük, hogy feltárod nekünk szívedet és megvilágosítasz minket! Köszönjük, hogy tüzet hozol a szívünkbe és megtanítasz minket szeretni! Atyánk, add, hogy jobban megértsük szándékaidat és még jobban bízzunk Benned! Ámen!
Rengeteg dologról van szó a mai napon! Olvashattunk arról, hogyan találkozik Ábrám a királyokkal, akik hadat viselnek. Ezután embereivel megmenti unokaöccsét, Lótot. És mi történik még? megjelenik egy papkirály, Szálem, a későbbi Jeruzsálem királya, Melkizedek, aki megáldja őt, valamint kenyeret és bort ajánl fel áldozatul. Nagyon érdekes, hogy Jézust is úgy írják le később, mint aki pap, méghozzá Melkizedek rendje szerint. Ennek rengeteg oka van, de legfőképp az, hogy Jézus örök: a Fiúnak nincs kezdete, sem vége. Ő nem örökölte a papságot, ő minden idők nagy főpapja. Melkizedek emlékeztet rá, mert nincs szó róla, hogy valamikor emberek által kapta volna a papságát, olyan, mintha az közvetlenül Istenből fakadna.
És itt van még ennek a papkirálynak a hihetetlen ajándéka is, a kenyér- és a boráldozat. Ugyanígy ajánlja fel Jézus is azt a kenyeret és bort, ami az ő valóságos teste és vérévé válik. Minden szentmisén a papok, akik egyesülnek Jézussal, a nagy főpappal, ugyanígy mutatják be az ő testének és vérének áldozatát, a kenyeret és a bort.
Egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy Ábrám neve Ábrahámmá változzon! Láthatjuk a hihetetlen szövetséget is, amit az Úr Ábrámmal köt. Mit tesz Ábrám? Fog egy hároméves kost, egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét, egy gerlét és egy galambot.
A madarak kivételével mindet kettőbe vágja és utat képez a két fél között. Az ősi világban ez a módja a szövetségkötésnek. Ösvényt képezni az állatfelek közt és áthaladni ott, a véren és a beleken keresztül. Vállalni, hogy úgy járok, mint ezek az állatok, ha nem leszek hűséges.
És Ábrám vár. Isten pedig maga halad át. Ő vállalja a szövetség minden követelményét, a maga oldaláról örök hűséget fogad! Ez az egészen észbontó esemény megpecsételi az Úr összes ígéretét, a családot, a földet, és azt is, hogy a világot Ábrámon keresztül áldja meg. Ez mind be fog következni!
Feltűnhetett az is, hogy Ábrám nem halad át. Egyesek úgy gondolják, ez Isten irgalmát tükrözi, mivel a Teremtés könyvének eddigi fejezeteiben bebizonyosodott, hogy az ember esendő és élete szinte másról sem szól, mint az elbukásról.
Itt a 12. fejezetben pedig csak Isten halad át az ösvényen azt üzenve: tudom, hogy hűtlen leszel, de én magamra veszem a te kudarcaidat is. És ezt meg is teszi Jézus személyében. Az Úristen magára veszi sebeinket, sikertelenségeinket és bűneinket is. Dicsőség ezért Neki!
Végül pedig itt van Jób könyve. A címszereplő már a végét járja. Tegnap még azt mondta, akkor is imádni fogja Istent. Így is bízni fog Istenben. Most viszont kiönti szívét és azt kívánja, bár meg se született volna. Végigmondja a hosszú beszédet, hogy mennyivel jobb lett volna már az anyaméhben meghalni. Ekkor az egyik a három barátja közül, akik hét napon és hét éjjelen át együtt voltak vele, megszólal.
Amit pedig ettől a baráttól, Elifáztól hallunk, egy olyan világképet tükröz, amely szerint minden szenvedés oka a személyes bűn. „Jób, figyelj, Isten sohasem hűtlen! Nem is igazságtalan!” Ez igaz, de végül is kimondja a lényeget, amit másnap elismétel, hogy az ember minden szenvedés az általa elkövetett bűnök következménye.
Tudjuk, hogy ez nem igaz. Tudjuk, hogy a bűn szenvedést tud okozni, de nem minden szenvedés oka a személyes bűn. Némely szenvedés attól van, hogy egy megtört világban élünk. Tehát a bűnbe esett világ, a nagyobb összefüggés is számít! [Teológiai értelemben igaz, hogy minden szenvedés oka az emberiség elszakadása Istentől, a bűnbeesett állapot, de ez nem jelenti azt, hogy minden emberi szenvedés mögött az adott ember saját bűne áll. – A szerk.]
Később még azt is megnézzük, Isten miért engedte meg, hogy a sátán lesújtson Jóbra, mert ez itt most elég sportszerűtlennek tűnik. Van egy igaz és tisztességes ember, és Isten csak úgy átengedi a sátánnak? Mi folyik itt?!
A következő pár napban ezt is megfejtjük. Addig viszont fontos tudni, hogy az Úr nem tisztességtelen, Ő szereti Jóbot és szeret téged is! Ezt kulcsfontosságú megérteni, ahogy végigmegyünk Jób könyvén és az egész Biblián. Ez Isten szerelmes levele számodra, ezért hirdetjük neked! Ámen!
(Fordította: Kósa Gergely, szerkesztette Kunszabó Zoltán.)
6. nap – Bizalom az Úrban. Ter 12-13., Jób 1-2., Péld 1,1-7. – 2024.10.14., hétfő
Kedves Bibliaolvasók! Mától a új szakaszt kezdünk, előrehaladva a Szentírás történeti felosztása szerint. A Pátriárkák, az ősatyák kora következik. Ehhez figyelmetekbe ajánljuk az előző felvezető bejegyzésünket is, amely segítséget nyújt ennek a nagyobb egységnek a feldolgozásához! Kitartást és sok örömet Nektek! A továbbiakban ismét Mike Schmitz atya napi elmélkedésének összefoglalása következik:
Ma a Teremtés könyve 12. És 13. fejezetét olvassuk, és hozzákezdünk két másik könyvöz is! Jób világába látogatunk el, a szenvedő igaz ember világába, valamint a Példabeszédek könyvéhez, a bölcsességi irodalom egyik fontos darabjához.
Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked és dicsőítünk Téged! Köszönjük az Igédet, köszönjük, hogy kinyilatkoztatod magad, hogy még a megtört helyzetekben is feltárod nekünk a szívedet. Kérünk Téged, küldd el Szentlelkedet, hogy amikor megtörtek vagyunk, amikor elbukunk, amikor szenvedünk, még mélyebben forduljunk Hozzád, hogy ne átkozzunk Téged, hogy ne fussunk el Tőled, hogy ne bújjunk el Előled, hanem jöjjünk Hozzád a megtörtségünkben és szükségleteink közepette. Jézus nevében kérlek. Ámen.
A történeti könyvek újra és újra megmutatják nekünk hogy a hit óriásai is esendő emberek, mint Ábrám, akinek a neve Ábrahám lesz, és Sárai, aki Sárának fognak majd nevezni. Ők követik az Urat, megteszik a hit lépéseit, Ábrám hallja az Úr szavát, az Ő ígéretét, hogy általa fogja megáldani a világot. De még ő is, megtörtségében és félelmében, amikor Egyiptomba mennek, Sárait a húgának állítja be, hogy a fáraó felesége lehessen… Erről jogosan azt mondhatjuk: Hogy tehet ilyet bárki! Nemhogy egy pátriárka! Hogy tehet ilyet valaki, akiről az Egyház azt mondja, hogy a hitünk atyja?
Vagy itt van Jób könyve, ami még zavarba ejtőbb, mert itt van az igaz Jób, Isten fiai pedig járnak körbe a világon, vagyis ez arra utal, hogy az Úr angyalai járják a világot, és megjelenik Sátán is, akinek, úgy tűnik, bejárása van Istenhez – még ha hozzá is szoktunk, hogy Sátán, Lucifer kegyvesztetté vált Isten előtt. [Itt ismét az irodalmi műfaj sajátosságaira kell gondolnunk. Az ókori szerző így mondja el, hogy a következő próbatételeket Isten megengedi, de nem Ő kezdeményezi, nem is Ő hajtja végre közvetlenül. – A szerk.] Sátán héberül “ha satan”, amelynek jelentése ‘a vádló’, az, aki vádol. És mit akar? Jóbot vádolni, még Istent is vádolja azzal, hogy Jób csak azért szereti őt, csak azért szolgálja őt, mert Isten megáldja Jóbot, de amint szenvedni fog, hűtlen lesz. Tehát amit itt látunk majd a két férfi, meg Sárai esetében, hogy az utuk kezdetén egyikük sem tökéletes. Hívja őket az Úr, de egyik sem tökéletes. Ugyanakkor Ábrám és Jób hite is megnyilvánul. Látjuk a mai olvasmányban, hogy Ábrám, azt mondja: Unokaöcsém, Lót osszuk el a szállásterületet köztem és közted, “ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra, semmilyen széthúzás vagy viszály ne legyen közöttünk”. És Lót lelkiismeret-furdalás nélkül választja a jobbik földet, a Jordán termékeny völgyét. Egyáltalán nincs versengés a helyért. Ez Ábrám hűségének és hitének komoly jele. Ez annak a jele, hogy Ábrám hajlandó azt mondani: Tudom, hogy az Úr továbbra is gondoskodni fog rólam.
Ugyanez a helyzet Jóbbal is. Amikor bajba kerül, a teljes vagyonát elrabolják, a szolgáit megölik, a gyerekei meghalnak, Jób válasza ebben a helyzetben az, hogy nem átkozza Istent, hanem dicsőíti őt. Persze egyre rosszabb lesz minden Jób számára, ahogy telik az idő, de Jób kezdeti válasza a dicsőítés, az, hogy azt mondja: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (Jób 1,21)
Ez a mi elhívásunk is, mindannyiunké. Nem azért, mert mindig átlátjuk az életünk eseményeinek értelmét, hanem mert tudjuk: az Úr mindig jelen lesz, amikor megengedi ezeket az elképesztő próbatételeket… És Jób kiállja ezeket a hihetetlen próbákat. Jóbnak meg kell küzdenie a belső és külső hangokkal, a barátaival, a feleségével, akik azt mondják, forduljon el Istentől, még a belső hanggal is, amelyik Istent akarja hibáztatni (ne feledjük, Sátán, “ha satan” az, aki vádol), van valami, ami belebújik Jóbba, aki mindig és mindenkit vádolni akar. De itt van Isten is, aki annyira hűséges, hogy még akkor is rendíthetetlenül kitart mellettük, amikor hűtlenek vagyunk, és állhatatosan hív minket, Ábrámot, Sárait, Jóbot, hogy hozzá tartozzunk.
Ahogy folytatjuk az utunkat a bibliaolvasásban, arra hívok mindenkit, hogy kimondja: Rendben, Uram, tedd a szívemet még inkább Jób szívéhez hasonlóvá, hogy a szenvedésben is tudjalak dicsőíteni Téged! Tedd a szívemet Ábrám szívéhez hasonlóvá, hogy amikor nem tudom, merre kell menni, amikor arra van szükség, hagyjam, hogy kijavíts, és bízzak Benned, mert erre leszünk hívva a következő egy évben! Ámen!
(Fordította Kósa Kata, szerkesztette Kunszabó Zoltán)